A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-22 / 34. szám
492 n ROKHŔTÁK - KAT APT 1 11 vi « 1 J l# vi \ JL jX „VI M XX. JL r? EK- SZALAGOK kötő volt az általános jel, de később a fehér szín vált uralkodóvá. Ez lett a vőlegény és a dorozsbák jele is. Általános jel volt a menyegzőn a rozmaring, amit a koszorúslányok készítettek a násznép, de főleg a legények és a férfiak részére. A rozmaringot a lányok vették, ha nem volt otthon, elmentek még a szomszéd faluba is venni. A lakodalomban aztán „feladták" a rozmaringot a legényeknek és jól megkérték az árát. Általában természetes zöld volt a rozmaring, csak a vőlegényét szokták bearanyporozni „pozlátkázni". A vőlegény jele a kalap mellett körben és a kalap mellé állított rozmaring volt, ami lehetett aranyozott is. A bal mellen a vásárolt bokréta körül koszorúra hajlították a rozmaringot. A bokrétát széles fehér szalaggal kötötték meg két-három csatra, aminek térdig ért a szára. A vőlegény itt is kalapban vacsorázott és az egész lakodalom alatt nem vette le. A dorozsbáknak kisebb bokrétáik voltak, amit keskeny szalaggal csatra kötöttek. Nem volt pálcájuk, mert nem ők voltak a hídosók. A hídosó lehetett közeli ismerős vagy rokon, aki egy héttel a lakodalom előtt összehívta a násznépet és a tisztséget is megmondta. Ennek nem volt külön jele. Előfordult, hogy asszony volt a hídosó, ez volt az utolsó változat, utána már csak meghívókat küldtek. Első ember —• így nevezték itt a násznagyot a tanút, a vőlegény és a menyasszony keresztapját. Az ő feladatuk volt kézfogókor a kikérés. Jelük a télizöldböl font koszorú, amit a lányok fontak az utolsó tollfosztói estén. Ezt a koszorút a kalap köré fonták és ott viselték az egész lakodalom alatt. Az utolsó változatban amikor már kezdték elhagyni a kalapot, a télizöld-koszorút a bal karon viselték, úgy mentek a lakodalmi menet élén. A násznép jele a zöld rozmaring volt a kalap mellett, később a mellen. Volt idő, amikor télizöldből készített kis bokrétát viseltek. JÓKAI MÁRIA Fotó: Buday Endre A „vízmegiek", Egerszeg és Vicsápapáti (Jelšovce és Výčapy-Opatovce) női viselete kissé eltér a többi zoboralji viseleti csoporttól. Ez nem rossz értelemben értendő, inkább a viselet javára válik. Sokkal színesebb, változatosabb mint az előbbiek. Ez különösen a sok szép kiegészítőnek köszönhető, és sok rajta az értékes kézimunka is. Más a helyzet a férfiviseletnél. Itt se, mint sehol a magyarlakta területen, a férfiruhák nem jelezték a kort, állapotot és a rangkülönbséget. Leginkább a szorgos női kezek munkája látható a férfiingek hímzésén. Ez a borjúszájú vászoningeken nagyon ízléses és mértéktartó. Az ünnepi ingek már gazdagabban díszítettek. A század elején a vőlegény megkapta a bőujjú „melles" gyolcsinget, mely igazán remekmű volt a kézimunkák között. A fehér lyukashímzés csodálatos. Ezt az inget a későbbiek folyamán nős emberként is a nagy ünnepeken viselték, és mikor meghaltak ebben ravatalozták fel a férfiakat. Az állapotot itt nem jelölték. A kalap minden férfit megilletett, hétköznap és vasárnap már kisgyermekkorban is. Aránylag korán, már a két világháború között a legények elhagyták a kalap viselését és hajadonfőtt jártak. A nősek továbbra is viselték. A virág, mint állapotmeghatározó itt nem jellemző. A legényavatást az ún. „áldomásfizetést" nem kötötték meghatározott naphoz. Bármelyik vasárnap vagy búcsúkor is megihatták az áldomást. Ezután a „keresztapa" elvitte valamelyik lányos házhoz a legényt és bemutatta, mint „vendéget". Ettől kezdve járhatott már egyedül is a lányos házak ablaka alá és udvarolhatott is. Regruták. Itt is a színes sok keskeny szalag volt a divat. Akadt köztük még keskeny pecsétes hajkötő is. A hossza különböző volt, lehetett térdig érő és földig érő is. Ezt a szalagos kalapot csak a sorozás napján viselték, azután már csak egy „kis jelet", a nemzeti színű szalagból egy kis darabot hagytak a kalap mellett vagy a kabát hajtókáján. Amikor elmaradt a kalapviselet, akkor a szalagdísz a bal mellre került ugyanolyan sok és sokszínű. Lakodalmi jelek. Az első világháborúig még a színes, piros vagy rózsaszínű szalag, a pecsétes haj-ADATKÖZLÖK: Buday Veronika (sz. 1893) Bellér Irma Kuna Margit (sz. 1922) Bohácsik Emilia (sz. 1900)
