A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-15 / 33. szám
492 11 BOKRÉTÁK- KALAPDÍSZEK- SZALAGOK Felsőkirályi (Horná Králová) különálló viseleti csoportot alkot. Ezt a viseletét csak két falu képviseli. Mocsonok (Sládečkovce) és Királyi. A férfiviseletben ez kevésbé érezhető. Amikor elmaradt a házivászonból készült ruhanemű mint ünnepi viselet — rohamosan és általánosan elterjedtek a vásárokon majd később az üzletekben vásárolt ruhák. Továbbra is a kiegészítők azok, melyek állapotot határoznak meg a férfiviseletben a szűkebb közösségen belül. A legény jele a kalap mellé tűzött virág volt. Amint kinyílott az első virág, a legény a kalapja mellé tűzte. Leggyakrabban muskátlit, mert az virágzott a leghosszabb ideig. Csak élő virágot tűitek a kalap mellé. Nyáron a kertekben nyíló virágok közül válogathattak. Akinek nem volt virágja az még lopni is elment. Csak a legények viseltek virágot ünnepnap, a nős embert már nem illette meg, nem is tett virágot a kalapja mellé. A nős emberek jele a „szakácska kötény" volt, amit hétköznap viseltek. Amint a legény megházasodott szakácskát viselt. Munkába egyszerűbbet, kopottabbat, kimenőre már díszesebbet. Regruták. A besorozás után Nyitrán (Nitra) vásárolták meg a regruták maguknak a szalagot. 8—10 darab földig érő, de mindegyik mellett egy „sík" — ezüsttel átszőtt szalag — is volt. Az így feldíszített kalapban jöttek haza és viselték a májusi búcsúi mulatságig, addig minden vasárnap ezt hordták. A búcsúi mulatság után a szalagok itt is a lányokhoz kerültek, akik a hajukba fonták. Szerelmi ajándékként viselték tovább. Jelzés volt ez is a szorosabb kapcsolat kialakítására. LAKODALMI JELEK Násznép. Az összes meghívott vendég és a lakodalom résztvevőinek a jele a rozmaring és a muskátli volt. A férfiak a kalap mellett vagy a mellen viselték. Dorozsbák (vőfélyek). Rozmaringos kalap, mellette a vásárolt bokréta, amit keskeny fehér szalaggal kötöttek meg és zöld rozmaringgal egészítették ki. Kezükben a feldíszített pálca a tisztségüket jelezte. Ezzel kopogtattak az ajtón, mikor „hídosták" a vendégeket. Násznagy. A lakodalmi jelen kívül a tisztségét jelölte a kezében lévő „gyurka-kulacs". Ezzel a kulaccsal kinálgatta a nézelődőket. A feldíszített gyurka csakis a násznagyot illette meg. A vőlegény jele az ún. „trosz" volt. Több színes szalagból készült, annál díszesebb volt. A menyasszony ajándékozta a vőlegénynek, s ezt a „beiratást" követő vasárnaptól egészen a lakodalom befejezéséig viselte. A két díszes zsebkendőt is a menyasszony varrta vagy varratta ki. Mindig piros színűvel hímezték ki és a vőlegény nevét varrták rá. Egyik zsebkendőt a kabátzsebben, a másikat pedig a nadrág ellenzőjében viselte. A kalap mellől a tröszt akkor vették le, amikor a menyasszony fejéről lekerült a párta (koszorú) és bekötötték a fejét. így jelezték az állapotuk megváltozását — már asszony és ember. A nős ember is itt kapta meg először a kék szakácskát. Reggel már így jelent meg, így mentek a lányos házhoz. A szakácskát is ajándékba kapta, amit a menyasszony különös gonddal hímzett ki. JÓKAI MÁRIA Fotó: Buday Endre Adatközlők: Sztranyák Katalin (1922) Lencsés Borbála (1934)
