A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-15 / 33. szám

-QEJHAN HAIK)TrUK-OnZASTUK-LATTUK Kényelmes kerékpározás. Nem a ha­gyományos nyeregben ülve, hanem a nyugágyszerű ülésben félig fekve lehet kerekezni az új dán kerékpár­ral. A kerekezésnek ez a módja bizonyára sokkal kényelmesebb, de valószínűleg sokkal lassúbb is. Ne­héz lehet megszokni a kormány fur­csa elhelyezkedését is. Kismosáshoz kis mosógép. Kujbisev­­ben elkészültek a kisméretű „Sza­mara" mosógép kísérleti példányai. A kismosásra való gép villanymo­torja mindössze 250 wattos, egy­szerre egy kilogramm fehérneműt lehet berakni és a mosás időtarta­ma 12 perc. Nadrágélező. A Lobilette nadrága­kasztón úgy száradnak meg a kimo­sott pantallók, hogy közben vissza­nyerik élüket is. A pillangószár­nyakra emlékeztető rugós akasztó­val könnyen elhelyezhető a ruhás­­szekrényben minden nadrág. Balázs Árpád: ZENELESEN Régi kedves ismerősömtől kaptunk üzenetet egy ízlésesen csomagolt és mondanivalójá­ban szellemes könyvecske lapjain keresztül. Balázs Árpád, aki hosszú időn át vezette a Hangoskodó című zenés gyermekműsort, szép muzsikálásával, dalainak szép csengé­sével, bájával észrevétlenül is belopta magát nemcsak a gyermek, hanem a felnőtt né­­zők-hallgatók szívébe is. A Zenelesen című könyv most leskelödni, hallgatózni invitál bennünket — akár ä vadászt az erdei magas­lesre — a zene csalitosaiba. Hallgatni tanít bennünket, odafigyelni az olyan hangokra is, amelyek eleddig észrevétlenül suhantak el mellettünk, a szerző szavaival: „Egy képze­letbeli búvóhelyről meglessük a ZENE szüle­tését, a MUZSIKA titkait!" Balázs a tájéko­zatlan érdeklődőknek írta e könyvet, szép egyszerűséggel, kerülve minden kétértelmű buktatót. Mondanivalóját megérti a gyermek éppúgy, mint a felnőtt, Gaál Éva rajzai pedig alátámasztják a mondanivalót és segítik az olvasót a tájékozódásban. Ajánlom a könyvet kicsinek, nagynak egyaránt, s örülök, hogy a Madách Könyvkiadó átvette a munkát. A szerző ígérete szerint már készül az újabb alkotás. Úgy vélem, aki a mostanit olvasta, türelmetlenül várja a folytatást. Soóky László <°v A MEGÚJULT FORRÁS Új köntösben, korszerűbb tipográfiai megol­dásokkal, ám az eddig kialakított értékek megőrzésével és továbbfejlesztésének igé­nyével lépett a kecskeméti Forrás tizennyol­cadik évfolyamába. A havonta megjelenő lapot már eddig is a szociografikus, valóság­feltáró vonulat jellemezte. Abból a meggyő­ződésből kiindulva, hogy „a szociográfia nem lehet életképes a kapcsolódó tudomá­nyok éltető légköre nélkül", a Forrás mostani évfolyamától fokozottabban igyekszik vállal­ni „a gondolkodásra serkentő tudományos közirás fölkarolását". E célkitűzéseket a szer­kesztőségnek az idei 1. számban megjelent évfolyamnyitó köszöntője mellett a figyelmes olvasó az eddigi első két szám átböngészése után is érzékelhette. Az 1. szám egy terjedelmes összeállításá­ban az agrárkérdés tárgyköréről történészek, agrártörténészek és néprajzkutatók mondják el véleményüket. Számomra az egyik legér­dekesebb írás Katona Imre tollából szárma­zik az „átalakuló és átalakult" parasztéletről. A szerző ebben a parasztságnak, mint törté­neti és társadalmi kategóriának a meghatá­rozására, fő alakváltozásainak megrajzolásá­ra tett kísérletet. Szilágyi Miklós az „Új elemek a parasztság kultúrájában" c. írásá­val néhány olyan jelenségre (pl. fényképek, helyi újságok, kerékpár) hívja fel a figyelmet, amivel néprajzosaink ez ideig nemigen fog­lalkoztak, pedig ezek az — igaz nem népi eredetű — tárgyak már fontos szerepet ját­szottak a nem is annyira közelmúlt falvainak kultúrájában. Az első számot Kunkovács László néprajzi ihletettségű fényképfelvételei illusztrálják. A közelmúltban megjelent 2. szám anyaga egészében véve valamivel közelebb áll ugyan a szépirodalmi műfajokhoz (ezek szemlézése sem lenne a hozzáértők részéről érdekte­len!), de itt is érvényesül a fentebb ismerte­tett újszerűbb szerkesztési elv. A tudomá­nyos esszé műfaját képviseli többek között Kosa László „tudománytörténeti töprengé­se" a néprajz és a magyar őstörténet kap­csolatáról. Az írás — Henkey Gyulának, a magyarság mai antropológiai képét össze­foglaló dolgozatával együtt — méltán tarthat számot a szűkebb szakma és a nagyközön­ség fokozottabb érdeklődésére. Liszka József NYÁRI VENDÉGJÁTÉKOK Július első felében, a bratislavai Óvárosháza udvarának színpadán — a XI. évfolyamába lépett Kulturális Nyár rendezvénysorozatá­ban —, a kellemes nyárestéken egymást követték a kassai (Košice) Állami Színház, illetve a prešovi és a Banská Bystrica-i társu­latok méltó figyelemmel kísért vendégsze­replései. Helyszűke okán, én hadd szóljak csupán két estéről a patinás környezetben játszódó előadások közül. Például a fennállá­sának negyvenedik évfordulóját ünneplő pre­šovi Ukrán Nemzeti Színház vendégjátékáról. Már csupán azért is, mert ez az együttes nemcsak a bemutatkozás, hanem egyben a hagyományalapozás szándékával is érkezett Szlovákia fővárosába. E jeles művészgárda ugyanis az első hazai, nemzetiségi színész­trupp, amely meghívást kapott az elmúlt évtizedben hagyományossá vált Kulturális Nyár színházi rendezvényeire. Bratislavában aratott sikerük részint az együttes művészi érettségét, részint a rendezőség okos lele­ményességét igazolta. Jómagam mindehhez pusztán annyit fűznék hozzá, hogy minden kezdeményezés csak akkor válhat hagyo­mánnyá, ha annak folytatása is van. Ezért az Ukrán Nemzeti Színház nyári bratislavai be­mutatkozása után, a jövő esztendőben, szí­vesen tapsolnék az Óvárosháza udvarán a Magyar Területi Színház művészeinek is. Méghozzá legalább olyan lelkesen, mint azt a besztercebányai Tajovský Színház opera­együttesének vendégszereplésén tettem, akik Domenico Cimarosa: A titkos házasság című kétfelvonásos operáját adták elő kiváló derűvel és lendülettel. És persze a szerző szándékához hűen, hiszen a 18. század jeles olasz komponistájának igazi énje az opera buffa világában bontakozott ki. Mesteri fel­­készültsége, biztos ízlése és zenéjének sze­­retetre méltó kedvessége méltán kivívta a kortársak, no és az utókor elismerését is. Nem véletlen hát, hogy a Peter Dörr rendezte és a Miloslav Šmíd vezényelte előadásban kedwel éneklő s jól játszó színészek, vala­mint a zenekar teljesítménye nyomán is fel-felcsattan a taps. Mindez azt bizonyítja, hogy ez az előadás nemcsak kellemes nyári szórakozásnak, hanem kőszínházi produk­ciónak is kitűnő. Miklósi Péter A CSEH ^ FILHARMÓNIA EMLÉKLEMEZE Prága és az egész cseh zenekultúra életében nagy jelentősége van az 1896. január 4-ei dátumnak. Ezen a napon lépett ugyanis elő­ször közönség elé Antonín Dvoŕák vezényle­tével egy új zenekar, nevezetesen a Cseh Filharmónia. Természetesen ez az új, a Nem­zeti Szinház mellett a legjelentősebb létesít­mény, mely most lépett életének tizedik évtizedébe, nem a semmiből jött létre egyik napról a másikra. A szimfonikus koncertek gondolata a cseh főváros életében már ré­gen izzott a hamu alatt. A múlt század harmincas-negyvenes éveiben a prágai Kon­zervatórium zenekara adott szórványosan hangversenyeket, s például Liszt Ferenc is ezzel a zenekarral lépett pódiumra. Később Bedrich Smetana az, aki szorgalmazza a rendszeres szimfonikus koncertek megvaló­sítását. Erre a célra először a színházi zene­kart, majd az egyesített cseh és német színházi zenekarokat próbálja mozgósítani, sajnos, csupán részleges eredménnyel. Az állandó és önálló szimfonikus zenekar világrajöttére tehát 1896-ig kellett várni, de ettől kezdve a Cseh Filharmónia már meg­szakítás nélkül napjainkig működik. A Dvo­­rák-művekből összeállított első koncert szín­tere és azóta is állandó hajléka a pompás akusztikájú Rudolfinum, melyet a mai közön­ség Művészek Háza, azaz Dűm Umélcú né­ven ismer, s hangversenyterme Dvoŕák nevét viseli. Prágát a múlt században Európa konzerva­tóriumaként emlegetik, mert jól képzett ze­nészeit minden zenei központ szíves örö­mest fogadta. így nem csoda, hogy az új zenekar hamarosan megalapozta hírnevét, s Gustav Mahler VII. szimfóniájának bemuta­tóját a Cseh Filharmóniára bizta, melynek hangversenyeit a kor nagynevű dirigensei irányították. Az első igazi fellendülés 1919-ben veszi kezdetét, amikor állandó vezetőként Václav Talich áll a zenekar élére. Ő az, aki megala­pozza és teljes pompájában kivirágoztatja a zenekar hazai és nemzetközi hírnevét. Talich későbbi segítőtársa — mikor már a. Nemzeti Színház operarészlegének irányítását is átve­szi — Rafael Kubelik. Ezután Karel Ančerl érája következik, akit a mai fő zeneigazgató Václav Neumann követ. A 90. születésnap tiszteletére a Pánton egy kettős albumot adott ki, melyen csupa ritkaságszámba menő újdonság szerepel. A Cseh Filharmóniának 1929-töl, első lemez­felvételétől kezdve rengeteg hanglemeze lá­tott napvilágot, de ezek a mostani felvételek, melyek mind koncertek élő feljegyzései, most szerepelnek először hanglemezen. A legértékesebb ritkaság Talich vezényle­tével egy rövid részlet Smetana Šárkájából, továbbá egy Talich próba rejtett mikrofon­nal, lopva felvett töredéke. Ugyancsak nagy jelentőségű ritkaság annak a nevezetes kon­certnek a felvétele, melyen 1954-ben Talich először és egyben utoljára működött együtt Szvjatoszlav Richterrel, akit ez a koncert indított el a világsiker útján. Ančerl Mu­szorgszkij ritkán felcsendülő A halál táncai és dalai című ciklusát vezényli, szólót a sajnos oly korán meghalt Ladislav Mráz ját­szik, mig Neumann Martinu utolsó, VI. szim­fóniáját szólaltatja meg. Varga József 9

Next

/
Thumbnails
Contents