A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-08 / 32. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — FEKETE JÓZSEF, a Szocialista Munka Hőse, a Nagymegyeri (Öalovo) Agrokomplex igazgatója Németh Gyula: ÜDÜLŐI ANZIKSZ Szabó G. László: ARRIVEDERCI ALDO A. Gály Tamara: A KÖZÍZLÉS FEJLESZTÉSÉÉRT Ozsvald Árpád: F. GARCIA LORCA EMLÉKÉRE Miklósi Péter: KULCS A NYAKBAN Trgo Imre: KENGURUVADÁSZATON Címlapunkon riportkép a Tanganyika című íráshoz. F. Kele felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Petemé Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Mondd, nyaranta vajon mit csinál egy színházigazgató, aki egyben társulatának rendezője is? — Elsősorban adminisztrál. Akár van hivatalnoki vénája, akár nincs. így hát összead és kivon, oszt és szoroz, tárgyal és levelet ír, közben figyelemmel kíséri a féléves gazdasági elszámolást s igyekszik minél határozottabban pontot tenni a júniusban véget ért évad után. No és az együttes többi tagjához hasonlóan, ő is kiveszi rendes évi szabadságát. — Voltaképpen hogyan kerültél kapcsolatba a színházzal, elvégre sem a kassai ipariskola, sem a műszaki főiskola légköre nemigen rokonítható a színpad világával ... — Valóban nem, de azért megadhatja a művészetek iránti érdeklődés lehetőségét. Sikeres pillanataimban mindmáig áldom az iparit, hiszen ott már akkoriban is támogatták az amatőr művészeti tevékenységet. Jómagam szintén diákszínjátszóként kerültem először színpadra, valamint a Csemadok kassai helyi szervezetének akkoriban jónevű színjátszó csoportjába, ahol a Százházas lakodalom című darabban játszottam. Ez az 1960-ban született előadás már csak azért is emlékezetes, mert a bemutató patinás helyen: a kassai Állami Színház színpadán volt! Fura fintora a sorsnak, hogy a színjátszás kőszínházi feltételeibe amatőr színjátszóként igen, hivatásos színészként annál kevésbé kóstolhattam bele. — A katonaságtól visszajövet érdeklődésed a rendezés felé fordult. Pedig színészként sem mellőztek!. .. — Tényleg nem, de mentségemre szolgáljon, hogy elhatározásomban több minden közrejátszott. Például az, hogy 190 centimétemyi magas vagyok, ami inkább hátrány, mint előny a színpadon. Ráadásul ekkoriban már nemcsak a színészi játék, hanem a színjátszásban fellelhető lélektani mozzanatok, a témaérzékenység, a vizualitás, tehát a maga teljességében értelmezett színházművészet is érdekelt. Ezért jelentkeztem rendezői szakra. — De miért egészen Prágába ? — Sorkatonaként huzamosabb ideig Liberecben szolgáltam, ahol például akkoriban jött létre a később külföldön is népszerűvé vált Y-stúdió. Olvasmányélményeim révén itt jegyeztem meg Salda, Vodák és mások nevét, itt nyílt alkalmam a cseh színház világának aránylag alapos megismerésére. Ilyen előzmények után kézenfekvőnek tűnt, hogy Prágába küldjem el jelentkezési űrlapomat. — Színészként is. rendezőként is kissé megkésve indultál el a pályán; igazgatóvá viszont fiatalon, már 36 éves korodban kineveztek. Korábban, mondjuk segédszínészként avagy kezdő rendezőként. megfordult-e fejedben, hogy egyszer Te lehetnél területi színházunk direktora ? — Őszintén felelek, ha azt mondom: nem. Még akkor sem voltak ilyen ambícióim, amikor 1977-ben én lettem a komáromi társulati megbízott művészeti vezetője. Ma is elsősorban rendezőnek tartom magam, és bántja a lelkiismeretemet, hogy eleinte a pályakezdés bizonytalankodásai, később pedig egyéb teendőim miatt mindmáig sem tudtam amúgy istenigazában kiélni magam ebben a szakmában. — Gondolom, ennek ellenére 1979 márciusa óta bizonyára hoz-TAKÁTS EMŐD, a Magyar Területi Színház igazgatója Egy játékszínünk két társulatának igazgatója Komáromban (Komárno) született 1942. december 26-án. Ötéves, amikor Takátsék átmenetileg Nagymegyerre (Čalovo) költöznek, ahol 1960-ig lakik a család. A tizennyolcadik évében járó Ernőd akkor már a Kassai (Košice) Gépészeti Ipariskola növendéke, ahol 1961-ben érettségizik. Rövid időre alkalmazásba lép: első munkahelye a komáromi hajógyár; majd másfél esztendeig a Szlovák Műszaki Főiskola diákja, de a harmadik szemeszter után úgy érzi, hogy belőle sohasem lesz igazán jó mérnök ... Ekkor alkalmi szerződéssel a komáromi Agrozetbe szegődik, 1963 nyarán pedig sikeres tehetségvizsgát tesz a MATESZ-nál. Színészbojtárként főként beugrásokkal kezdi színházi pályafutását. Keserű csalódás éri 1964-ben, amikor is nem veszik fel a bratislavai Színművészeti Főiskolára. 1966-ban behívják katonának. Amikor 1968 őszén leszerel, akkor már eltökélt szándéka, hogy egyetemi képesítést szerez. mégpedig a prágai Művészeti Akadémián. Huszonhat évesen, 1969 szeptemberében kerül el diákként hazánk fővárosába. ahol 1974-ben kap diplomát, bár meghívott rendezőként már egy évvel korábban is dolgozik a területi színháznál. Nős, és családjának csupán hölgytagjai vannak. Vanda szakközépiskolás, Lili elemista s Edit, a felesége, a Dunai Ármentesítő Hivatal komáromi üzemének közgazdásza. zászoktál már az igazgatói székhez ... — Inkább azt mondanám, hogy igyekszem becsülettel ellátni az ezzel járó teendőket. Tárgyszerűen leszögezhetem, hogy együttesünk két társulata kereken száz embert foglalkoztat, s az ebből származó művészi, gazdasági, szervezési és személyi gondok megoldása nemegyszer bizony faramuci szituációk elé állítja az embert. — Mi a legfontosabb e kiismerhetetlen helyzetek állandó körforgásában? — Hogy minden helyzetben képes legyek megtartani nyugalmamat, és áttekintésem legyen a színházi gépezet egészéről. És hogy ne csak megértsem a színészeket, hanem mindig őszintén tudjak beszélni is velük. — Miért lényeges ez? — Mert a színész alkotó, vívódó természet, mindenre különösen érzékeny. Egy tájoló társulat tagjaként pedig különösen az. Lehet, hogy fáradt a sok utazástól; lehet, hogy új szerepet szeretne; lehet, hogy „csak" elbizonytalanodott és most tart a premiertől... Ilyenkor nem válhatok én is ingerültté, mert ez még kiszolgáltatottabbá teszi a színészt. — Milyen a színházon belüli légkör? — Szent igaz, hogy lényegesen több napi problémánk van a kőszínházi feltételek között működő társulatok gondjainál. Érthető, ha ez rányomja bélyegét a hétköznapok hangulatára. Egy-egy sikeres bemutató után azonban igy is feldobódik a társaság, az esetleges bukások után egyesek ingerültek, mások letörtnek tűnnek. Ez törvényszerű. — Vannak olyan pillanatok, amikor legszívesebben örökre felállnál az igazgatói székből? — Igen. Amikor a jószándékú kezdeményezés szóvirágok pufogtatásába csap át, amikor a bürokrácia, tehát a számháború és a papírtenger hullámai már-már összecsapnak a fejünk fölött. — Kikkel nem tudsz együttműködni? — Többnyire a tisztességtelenekkel. Az ügyetlenséget, a tévedést többször is elnézem, de a tapintatlanságot, az inkorrektséget, a rosszindulatot nehezen tudom elfelejteni. — Személyi adottságaid közül mit tartasz erényednek? — Egyesek szerint pókerarcom van, mert uralkodni tudok az indulataimon. Ennek ellenére azt mondják, jó a kapcsolatteremtő képességem. — Milyen hibádat ismered el? — Úgy vélem, ügyrendi kérdésekben lehetnék olykor akkurátusabb is. — Milyen feladatokat ró a társulat vezetőségére, hogy a komáromi együttes majd új otthonába költözhet? — Amíg nem vehetjük birtokunkba leendő székházunkat, addig elsősorban türelemjátékot, hiszen hosszan sorolhatnám jelenlegi munkakörülményeink abszurditásait. Munkánkat egyelőre a kettősség jellemzi. Egyrészt fel kell készülnünk arra, hogy az új épületet majd minél jobban tudjuk kihasználni, másrészt a mostani körülmények ellenére is szeretnénk minél magasabb művészi színvonalú előadásokat tartani. — Hová rangsorolnád a MATESZ-t a hazai magyar intézményrendszerek skálájában ? — Ilyen összevetést még sohasem készítettem. Szerintem ebben a tekintetben nem a rangsorállítás fontos, hanem kapcsolatrendszereink kölcsönösségének kiépítése. — Van hová visszavonulnod a hétköznapok gondjai elől? — Igen. A Dunához, ahol lakom és a virti tóhoz, ahol házikóm, csónakom, evezőim vannak. Jólesik a kikapcsolódás. Közben szívesen megcsónakáztatom a vendégeimet is. — Magánéletedben is jelen van a színház? — A dolgozószobámban igen, különben nem nagyon. A feleségemnek egészen más érdeklődési köre van, ami jó, mert kiegyensúlyozottá teszi az életünket. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 2
