A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-01 / 31. szám
492 11 BOKRÉTÁK- KALAPDÍSZEK- SZALAGOK Bodokon (Dolné Obdokovce) a férfiöltözet nélkülözhetetlen tartozéka volt a fekete, ún. pörgekalap. Ez a kalap már kicsi korától megilletett minden fiúgyereket illetve férfit. A férfiak hétköznap, munkában is kalapot viseltek, nem illett hajadonfött járni. A legényeket mulatságok alkalmával céhelték föl. Az egész nagy mulatozás közepette történt. Háromszor emelték fel a 16—17 éves legénykét, aki előre kiválasztotta a keresztapát, akivel a céhelés végén kezet fogott és áldomást ivott. Ettől kezdve életük végéig magázták egymást. A felcéheit fiú pedig legénysorba került. A legények jele a kalap vagy a mellre tűzött virág volt. Ez lehetett piros muskátli vagy nyáron a kertben éppen kinyílt virág. A nős ember már nem viselt virágot. A virágdíszt vasárnap és ünnepnap, mulatság alkalmával viselték. zakodjon. Udvarlásra utalt az is, ha a legény a lánytól „ellopta" a kivarrott zsebkendőt, vagy valamelyik gyűrűjét. Ha a lány nem kívánta a közeledést, akkor veszekedés, harag, üzengetések sora következett, ha pedig tetszett a legény, akkor nem volt semmi baj. LAKODALMI JELEK Vőlegény. Völegénykorában a legény a rozmaringot oldalra tette a kalap mellé. Amikor a rozmaring kezdett kimenni a divatból, akkor a kalap körül lehajtották, körbetekerték. Itt volt a hajkötős piros-zöld bukríta is. A mellen is volt egy viaszos, vásárolt szalaggal átkötött bukríta. A szalag színe koronként változott. A vőlegény kalapban vacsorázott, nem volt szabad a fejéről letenni. Dorozsba. Régen Bodokon a lakodalom keddi napon volt. A dorozsbák csütörtökön „hídosták össze” a násznépet. A dorozsbák reggelizni a vőlegényékhez mentek ott megkapták a névsort és átmentek a menyasszonyékhoz, ahol rózsaszínű szalaggal díszített rozmaringot kaptak a kalap mellé és mellre bokrétát, majd a nádpálcát is felszalagozták és énekszóval mentek a faluban „hídosni" a vendégeket. Még a szomszéd faluba is így mentek át. Este a menyasszonyéknál volt a vacsora, ahová a vőlegény is eljött. Kedden reggel ugyanígy újra hívták a násznépet. A pálcán keskenyebb szalag volt, mint a mellen. Násznagy. A kalap mellett levő rozmaringon kívül elmaradhatatlan jel a „nászbot" volt. Ez egy hosszú bot, nagy kendő volt, rajta; lángszínű vagy piros nagyrózsás rojtos selyem vagy szörkeszkenyő, a tetejében alma. Ez mindig a násznagynál volt, ha evett, akkor a padszögbe tette a sarokba, mert féltette, nehogy ellopják róla az almát. A fiatalok így incselkedtek a násznaggyal. Adatközlők: Patay Rozália sz. Szabó (1908) Gyepes Erzsébet sz. Lauró (1930) Gyepes Boldizsár (1924) Gyepes Veronika (1920) Gyepes Antal (1949) A bodoki születésű, Kolonban lakó Balkoné sz. Lauró Anna (1917). JÓKAI MÁRIA Fotó: Buday Endre Regruták. A regrutaidőszakot a kalap mellől lelógó földig érő sok-sok szalag jelölte. A kalapra a szalagok mellé és a bal mellre virágot is tűztek. A szalagok is a bal oldalon lógtak le. Ezalatt a kb. fél évig tartó időszak alatt minden ünnepnapon és vasárnap így jelentek meg. Táncközben itt sem illett levenni a kalapot, ilyenkor a szalagokat vagy a kalap köré csavarták, vagy a lány fogta, nehogy összepiszkolódjanak, mert úgyis az övé lett, tehát vigyázott rá. Akinek nem volt szeretője, az a ro*kon lányok között osztotta szét. Ezeket a szalagokat büszkén hordták a hajukban a lányok még akkor is, ha keskenyek voltak. Rozmaringág. Farsangkor a lányok hosszú rozmaringágat díszítettek fel, a kék és a rózsaszínű szalagokat csokrokba szedték és rezsgőkkel díszítették, s az ágat a kalap elejére tűzték. Ez az ág olyan magas volt, hogy ha bementek a legények a házba, le kellett hajolniuk, hogy le ne törjék. A 30-as évek elején karácsonykor is adtak a legényeknek díszes rozmaringágat. Kettőt is kaphatott egy legény, a lányoktól, és amelyik lány nem volt a számára kedves, annak az ágát lehajlította a kalap mellé. Ez jelzés volt arra, hogy ne bi
