A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 1. szám
A moszkvai Szatirikus Színház Csehov Cseresznyéskert című darabját játszotta a szovjet kultúra csehszlovákiai napjain A színházi életet a moszkvai Nagy Színház, azaz a világhírű Bolsoj Tyeátr balettegyüttese, az ugyancsak moszkvai Szatirikus Színház társulata és az észtországi Tartu városának Vanemuina Színháza képviselte. A „Bolsoj" vendégjátéka újfent bebizonyította, hogy a színpadon megelevenedő tánc, a balett valóban egyetemes világnyelv, amely átfogja a földrészeket, közel hozza egymáshoz az embereket, miközben hűséges kísérője s kifejezője lehet érzelmeiknek és életük minden egyéb megnyilvánulásának. Prágai és bratislavai fellépéseiket szűnni nem akaró, lelkes vastaps köszöntötte ... Hasonlóképpen barátságos fogadtatásban részesült a Szatirikus Színház is, amely kereken tíz esztendeje járt legutóbb Szlovákia fővárosában. Vendégjátékuk műsorán ezúttal egy Csehov-darab: a Cseresznyéskert és Brecht legnépszerűbb müveinek egyike, a Háromgarasos opera szerepelt. A Valentyin Plucsek rendezte előadások legszembeötlőbb vonása az volt, hogy olyan műfaji és hangulati közeget tudott teremteni, amely a figurák gondolati és jellembeli sokfélesége ellenére is stiláris egységben tartja a darab különböző hangulati árnyalatait. E társulat rangját és művészi ambícióit bizonyítja, hogy a szovjet színházművészetnek — például a Poloska vagy a Gőzfürdő itt tartott bemutatói révén — új irányokat mutató együttesben olyan színészek nevét is megtalálni, mint Andrej Mironov, Vera Vasziljeva, Anatolij Panov vagy Georgij Mengtet. Természetesen, a zenei élet több ága is bemutatkozott a szovjet kultúra napjainak keretében. Az 1928-ban alakult Gosztele rádió akadémiai vegyeskar például nem kevesebbre, mint az orosz történelem kórusművészetének feltárására és bemutatására törekszik. Sikereit éppen a távoli múltat a jelennel ötvöző és a jövő hangzásait is egyeztető stilustörekvések biztosítják. Hazánkban tett novemberi kőrútjukon kiváló szólisták: Irina Arhipova és Jevgenyij Nyesztyerenko emelték e nagyszerű kórus teljesítményének színvonalát. A népművészet tárházából a krasznojarszki Szibériai Dal- és Táncegyüttes, valamint egy litvániai város: Kaunasz egészségügyi dolgozóinak népművészeti együttese adott ízelítőt. Nem maradt ki a tíz emlékezetes nap műsorának kínálatából a könnyűzene sem. Rajongóit nyilván Jurij Antonov és az Aerobusz együttes, illetve a grúz Iveria együttes hangversenyei érdekelték a leginkább. Az eddig elmondottak még távolról sem tartalmazzák a szovjet kultúra novemberben rendezett napjainak egész skáláját. E rendezvénysorozat tiz napja alatt mozijaink többségében szintén szovjet filmeket vetítettek. Tematikai sokrétűségüket bizonyítja, hogy az új filmek s az archívumi sorozatok címei között tallózva, a kitűnő müvészfilmektől a kalandfilmeken át a könnyebb hangvételű alkotásokig minden zsáner megtalálható, pontosabban megtekinthető volt. Több filmküldöttség is járt hazánkban. Ezek egyikének tagja volt a korábbi filméi révén már világhírűvé vált Jurij Ozerov, aki a Harc Moszkváért című négyrészes filmeposz prágai, bratislavai és ostravai bemutatóin vett részt. Hadd fűzzem hozzá mindehhez, hogy jelenléte több volt mint szimbólum, hiszen fiatal tisztként személyesen is bekapcsolódott a szovjet főváros környéki harcokba. Új filmje így részint dokumentum, részint önvallomás. A többi, ugyancsak a szovjet kultúra napjai keretében bemutatott filmek közül külön említést érdemel az Elem Klimov rendezte Jöjj és láss, vagy Jurij Bondarev nálunk is sikert aratott regényének filmváltozata: A part Gondolom, a fentiekből látható, milyen színvonalas, érdekes és mély képet adtak a szovjet kultúra áttekintéseként a hazánkban járt művészek. E rendezvénysorozat eseményei ismét bebizonyították, hogy egymásnak szánt mondanivalónk a művészet nyelvén is kimeríthetetlenül gazdag, s ezért a jövőben folytatásra érdemes. M. P. KINCSÜNK A NYELV Egy kétnyelvű iskola terminológiai problémáiról Iskolánkban, a Bozitai (Buzitka) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézetben az oktató-nevelő munka három téren érvényesül: elméleti tudást az iskola, gyakorlati tapasztalatokat a műhely nyújt a tanulóknak, a bentlakók délutáni foglalkoztatását pedig az internátus vállalja magára. Hármas megoszlás, háromszoros nyelvi-terminológiai problémákkal. Különösképpen elsős tanulóinknak okoz gondot az elméleti oktatást irányító pedagógus megszólítása. Voltunk már tanító, illetve tanár elvtársak, s még a tanító bácsi megszólítás is elő-elöfordult. Nyilvánvaló, hogy a „tanító" kifejezést a tanulók az alapiskola csökevényeként használják. Ugyanakkor az is zavarólag hat, hogy az učiteľ szónak a szlovákban univerzális funkciója van: učiteľ mindenki, aki tanít-oktat-nevel az iskola bármely fokán. A magyar nyelvben a helyzet egészen más! Értelmező szótárunk szerint: tanító — az általános iskola alsó tagozatán oktató személy; tanár — az általános iskola felső tagozatán, középiskolában, főiskolán vagy egyetemen tanító, okleveles szakember. A szlovákiai magyar szóhasználatban azonban ez sem teljesen igaz: nálunk még az alapiskola felső tagozatán működő pedagógusokat is tanítóknak nevezzük, pedig az utóbbi években ők ugyanazzal a képesítéssel állnak munkába, mint a középiskolák fiatal tanárai. Az említett eltérés tehát indokolatlan, s bátran igazodhatunk az értelmező szótár meghatározásához. Sokkal egyértelműbb a helyzet a délutáni foglalkozásokat vezető pedagógusok megszólításában: a súdruh vychovávateľ — tükörfordítása „nevelő elvtárs". Használható még a hivatalos „nevelőtanár" kifejezés is. Ennél jóval nagyobb gondot okoz tanulóinknak az internát szó magyar megfelelője. Gyakran hallható az „intemáton lakom" (sőt lakok!) szókapcsolat, amely a szlovák bývam na internáte szó szerinti fordítása, s két nagy hibát is rejt magában. Először is: nem rajta lakik, hanem benne; másodszor pedig a helyes magyar kifejezések — intemátus(ban), kollégium(ban), diákotthoniban). A legtöbb tévedésre a műhely ad lehetőséget. Megint csak a fordítással van baj. A tanulók nem tudják, hogy az odborný výcvik, azaz a szakma elsajátítására irányuló műhelyben való foglalkozás magyarul .szakmai gyakorlat" vagy műhelygyakorlat. A majster odborného výcviku — a szakmai, illetve műhelygyakorlat mestere, s ebből a „mester elvtárs" megszólítás valósággal egyeduralkodóvá vált, holott helytelen! Igaz ugyan, hogy a mester egyik jelentése: valamiben rendkívül ügyes és gyakorlott személy, s ez vonatkozhat egy szakmára is, itt azonban egy másik jellemző vonást akarunk hangsúlyozni, mégpedig azt, hogy ez a személy valamely szakmára készíti elő a tanulókat, s ezért a szakoktató megszólítást tartjuk helyesnek. Az oktatói-nevelői folyamat mindhárom területén megoldatlan kérdés a köszönés, a Česť práci! Volt már néhány bátortalan fordítói vállalkozás: Üdv a munkának! Tisztelet a munkának! Végül egyik forma sem honosodott meg, mivel szokatlanul hatnak. „Azért választottam ezt az iskolát — írja egyik elsős tanulónk —, mert itt megkapjuk a hajtásit pionírra, motorkára, taxira, traktorra, teherautóra meg kombájnra is." Ez a mondat szóról szóra igaz, csak az a baj, hogy nem minden szava helyes. Nézzük csak sorjában a hibás szavakat! Hajtási — a jármű működtetésére es vezetésére jogosító „hajtási igazolvány" rövidített alakja. Nyelvhelyességi szempontból a használata nem kifogásolható. Talán annyit jegyezhetnénk meg, hogy szóhasználatunkban túlfrekventált, mégpedig az ugyancsak helyes szinonimák rovására: gépkocsivezetői igazolvány, jogosítvány (jogsi), vezetői engedély. Pionír — nyilvánvalóan a Pionier márkájú kismotor megnevezéséből létrejött helytelen alak. Nyelvhasználatunkban minden fajtájú, 125 cm3-nél kisebb hengerűrtartalmú motorkerékpár általánosan használt neve. A magyar nyelvben helyette egyedül a kismotor megnevezés elfogadható. Motorka — szlovák eredetű, tömörített szóalak. Helyette a motorkerékpár, motorbicikli szavak használhatók. Taxi — tanulóink valóban dolgozhatnak majd taxaméterrel felszerelt személyszállító bérautó sofőrjeként is. Ez esetben azonban minden bizonnyal a személyautó, személygépkocsi (esetleg a furgon) helytelen szinonimájaként szerepelt a taxi szó. A kombajn — szlovák szó. Magyarban a hosszú magánhahgzós alakja, a kombájn a helyes. Magyar szavunk is van rá: arató-cséplő gép. Ezzel azonban még nem merítettük ki a „Gépjárművek" nevű tantárgy kínálta hibák lajstromát. A szaktanár tapasztalata szerint azt is kevesen tudják, hogy a szlovák buldozér helyett a földgyalu (esetleg bulldózer) megnevezés a jó, a báger pedig már teljesen elfogadhatatlan (szlovákul: bager, magyarul: bagger, illetőleg (kanalas) kotrógép). További nehézséget okoz a szlovák vlečka szó lefordítása. Ez a „vlečka" teherautóval, traktorral, személyautóval stb. kapcsolatban gyakran előfordul. Magyarra több szóval is fordítható, de nem mindegy, mikor melyikkel: ha a teherautó vagy traktor után egy kéttengelyes, külön kerekeken guruló motor nélküli alkalmatosságot kötöttek, akkor pótkocsiról van szó. A személygépkocsi, motorkerékpár pedig leggyakrabban egytengelyes utánfutót húz. Elég is lenne ennyi, ha valóban kifogytunk volna a példákból! De korántsem, mert szaktanintézetünk harmadéves tanulói a gépkocsivezetői vizsgákat megelőzően trenazsérra és jazdára járnak. A jazda magyar megfelelői: út, utazás, menés, járás (járművön). Előfordul különféle szókapcsolatokban is — jazda autom (autóút), rýchla jazda (gyorshajtás), skúšobná jazda (próbaút). Ez utóbbit akkor használjuk, amikor új vagy javított kocsit próbálunk ki. A mi esetünkben azonban nem az új autónak, hanem a vezetőjelölteknek a kipróbálásáról van szó. Az ilyen jazdát tanulóvezetésnek, próba- vagy gyakorlóvezetésnek fordíthatjuk. A trenazsért pedig, mivel ezen még a „jazdát" megelőző tantermi gyakorlati foglalkozást értjük, talán előgyakorlásnak magyaríthatnánk. FEHÉR PÉTER A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE. Ez nem fejezi ki a „trenažér" értelmét. Az ún. TRENAŽÉR valamely közlekedési eszköz (repülőgép, autó, mozdony stb.) modellje, amely „utánozza" (szimulálja) a jármű mozgását és a jármű kezelésének gyakorlására szolgál. Legjobb tudomásunk szerint szimulátor a neve. Maga a gyakorlat lehetne: szimulátorgyakorlat. 11
