A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-27 / 26. szám

492 11 lWAw*:. /• .JJ U y. y j.'..-• •-.!---.' J iJ/, .i v >y. ___ ._ íl_\. : *'" ... A szlovákiai magyar népviseletek be­mutatásakor nem volt alkalmunk arra, hogy részletekbe bocsátkozva leírjuk a viselet-kiegészítőket, illetve viseleteket. Különösen a férfi visele­­tek bemutatását mellőztük. Az álta­lunk végzett kutatások alapján — Dél-Szlovákia területén — a férfi vi­­seletek nem mutattak olyan tájegy­ség szerinti megoszlást, mint a nőiek. Általánosan elterjedt a házivászonból készült hétköznapi viselet, és az ün­nepekre való. A múlt században ez volt a jellemző erre a területre. A szabásvonalak nagyjából az egész vi­déken azonosak voltak. Geometriai, egyenes szabásvonalúak az ingek és a gatyák is. A századfordulón, amikor a vásárokon megjelentek a posztóru­hák, amelyeket egyes cégek és sza­bómesterek készítettek, a falusiak körében elterjedtek ezek a ruhák is. Mivel ugyanazon a vásárhelyen sze­rezték be a szükséges árukat, így a posztóruhák megjelenése nem ho­zott lényeges változást. Az egyes fal­vak ízlése szerint változott a férfi ruha színe, zsinóro­zása, gombozása. A község Íratlan törvényei megszab­ták a rangbéli különbség betartását színnel, zsinóro­zással és gombozással. A női viseletben a színek és a kiegészítők meg­határozzák az állapotot, kort. A férfi viseletben a ruha ilyen jelzésekre nem utal. A férfiak, legények állapotát, szerepét egyes ünnepélyes alkalmakra csak a kiegészítők határozták meg. A legényavatás alkalmával szer­zett a legény jogot arra, hogy a legé­nyeknek kijáró virág, bokréta kalapja mellé kerülhessen. A regrutát a ka­lapra, vagy mellre tűzött szalagok jelezték, illetve erről lehetett felis­merni. A vőlegény-jel egyetlen napra szólt. A házasember nem viselt jelet. Alkalmi szerepekkel járó jelzések. Általánosan elterjedt, hogy a lako­dalmak alkalmával a násznép és az egyes fontos szerepeket be­töltött férfiak jelzést kapnak. Ezeket a jelzéseket a falu közössége mind ismeri, így mindenki számára félre­érthetetlen volt a dorozsbák (vőfé­lyek) személye. Ezek a megkülönböztető jelek az egyes közösségekben természetes­nek tűntek, de a más tájegységbeliek számára ez nehezen felismerhető kü­lönbség volt. Míg a női viseletben az apró különbségek a szűkebb hovatar­tozást is jelezték, addig a férfiak jel zései inkább a kor és az állapot meghatározói. JÓKAI MÁRIA Fotó: Buday Endre ■

Next

/
Thumbnails
Contents