A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-27 / 26. szám
492 11 lWAw*:. /• .JJ U y. y j.'..-• •-.!---.' J iJ/, .i v >y. ___ ._ íl_\. : *'" ... A szlovákiai magyar népviseletek bemutatásakor nem volt alkalmunk arra, hogy részletekbe bocsátkozva leírjuk a viselet-kiegészítőket, illetve viseleteket. Különösen a férfi viseletek bemutatását mellőztük. Az általunk végzett kutatások alapján — Dél-Szlovákia területén — a férfi viseletek nem mutattak olyan tájegység szerinti megoszlást, mint a nőiek. Általánosan elterjedt a házivászonból készült hétköznapi viselet, és az ünnepekre való. A múlt században ez volt a jellemző erre a területre. A szabásvonalak nagyjából az egész vidéken azonosak voltak. Geometriai, egyenes szabásvonalúak az ingek és a gatyák is. A századfordulón, amikor a vásárokon megjelentek a posztóruhák, amelyeket egyes cégek és szabómesterek készítettek, a falusiak körében elterjedtek ezek a ruhák is. Mivel ugyanazon a vásárhelyen szerezték be a szükséges árukat, így a posztóruhák megjelenése nem hozott lényeges változást. Az egyes falvak ízlése szerint változott a férfi ruha színe, zsinórozása, gombozása. A község Íratlan törvényei megszabták a rangbéli különbség betartását színnel, zsinórozással és gombozással. A női viseletben a színek és a kiegészítők meghatározzák az állapotot, kort. A férfi viseletben a ruha ilyen jelzésekre nem utal. A férfiak, legények állapotát, szerepét egyes ünnepélyes alkalmakra csak a kiegészítők határozták meg. A legényavatás alkalmával szerzett a legény jogot arra, hogy a legényeknek kijáró virág, bokréta kalapja mellé kerülhessen. A regrutát a kalapra, vagy mellre tűzött szalagok jelezték, illetve erről lehetett felismerni. A vőlegény-jel egyetlen napra szólt. A házasember nem viselt jelet. Alkalmi szerepekkel járó jelzések. Általánosan elterjedt, hogy a lakodalmak alkalmával a násznép és az egyes fontos szerepeket betöltött férfiak jelzést kapnak. Ezeket a jelzéseket a falu közössége mind ismeri, így mindenki számára félreérthetetlen volt a dorozsbák (vőfélyek) személye. Ezek a megkülönböztető jelek az egyes közösségekben természetesnek tűntek, de a más tájegységbeliek számára ez nehezen felismerhető különbség volt. Míg a női viseletben az apró különbségek a szűkebb hovatartozást is jelezték, addig a férfiak jel zései inkább a kor és az állapot meghatározói. JÓKAI MÁRIA Fotó: Buday Endre ■
