A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-27 / 26. szám
gunk a gondolatainkkal. Mert ha nincsenek is nagy kirajzások innen a szellemi élet magaslataira, de kerültek ki e falak közül olyanok, akiket a magyar tagozat büszkén tart számon : Demeter Edit orvost, több mérnököt, pedagógust. Két volt tanítvány meg a tantestület tagja. Egyik a matematika—kémia szakos Kovács László, a másik a magyar—szlovák szakos Benyóné Koleszár Mária. Sokan közgazdasági, mezőgazdasági, ipari, egészségügyi és pedagógiai középiskolát végeztek a volt tanítványok közül. — Tanulóink közül 192 cigány származású a magyar tagozaton! Ha kell vele foglalkozni. Akad olyan tanulójuk is, akinek iskolába kellene járnia. Tizenhat éves, de még nem is látták. Tokár Zoltán aztán igyekszik világosabbra festeni a sötét színeket, nehogy elfogultaknak tűnjenek fel a szememben. — Akadnak jók is a cigány származásúak között — mondja. — Két tanulónk félévkor kitüntetett volt. Az ötödik osztályos, nagybalogi Kresnye Mónika és a nyolcadik osztályos, uzapanyiti Pavelka Edit, aki sikeresen felvételizett a rimaszombati gimnázium magyar tagozatán. — Sajnos, ez nincs egyensúlyban a rosszal! — teszi hozzá az igazgató — Fontos része munkánknak az iskolán kívüli nevelés — magyarázza Kónya Éva, és leül közénk. — Nagy szerepe van ebben a 397 tagú pionírszervezetnek. Tizenkilenc különböző érdekkörben dolgoznak a tanulók. A képzőművészeti kör tagjai például kiemelkedően jók! Eddig a tanulók a versmondó versenyeken is szépen szerepeltek. Az elmúlt években a természettudományi érdekkör tanulói többször eljutottak a kerületi és egyszer a szlovákiai országos versenyre. — Az egyik legjobb pionírszervezet a miénk a járásban — jegyzi meg büszkén az igazgató. Ismét felkerekedünk Tokár Zoltán-Bátkán, férje a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Iskolánkban sok a hátrányos helyzetű gyerek, és nemcsak a cigány származásúakra gondolok! — mondja. — Olvasottságuk gyenge, sajtótájékozottságuk nincs, otthon vajmi kevés segítséget kapnak, arra szorítkoznak, amit az iskolában megtanulnak. Pedig az új koncepció azzal számol, hogy televízió, rádió és könyvtár segíti a pedagógust munkájában. Sajnos, a közepes szint lassan kivesz az iskolákból! — Mit ért ezen? — vetem közbe. — A tanulók nagyon jókra és nagyon gyengékre oszlanak. Angyalné a tanulók között A sportpályán Pavelka Edit és Bódi Attila ez nem így lenne, talán nem is lenne gondunk — mondja az igazgatóhelyettes már a szobájában, amelynek az ablakából a kastély parkjára, az állami gazdaság és az iskola többemeletes lakóházaira látni. Ezt a legnagyobb gondot az igazgatóval együtt mondják nekem. Hihetetlen, de valóság, hogy egyik 8. osztályos tanulójuk már második éve „férjezettként" jár iskolába. Egy további 7. osztályos tanulójuk 17 évesen állapotos, a jnb oktatásügyi szakosztálya felmentette a kötelező iskolalátogatás alól, hetente két órát a lakásán magyarul. — Hiányoljuk nagyon a szülők támogatását. Nem küldik gyermekeiket rendszeresen iskolába, így aztán hiányzás miatt a mi iskolánk a legrosszabb a járásban. Radnót és Panyit „jóvoltából". Szülői értekezletre se azok járnak, akiknek elsősorban kellene. Az osztályfőnökök duplán mennek szülői látogatásra a cigány családokhoz. Olyan gyerekek is járnak hozzánk, akik a mi megítélésünk szerint kisegítő iskolába tartoznának, de helyszűke miatt nem kerülnek oda, meg a járási nemzeti bizottság oktatásügyi szakosztályán nincsenek pszichológusok, akik megvizsgálnák a gyerekeket... — A magyar tagozatnak két napközis osztálya van — veszi vissza a szót Tokár Zoltán. — Igyekszünk ezekbe az osztályokba minél több cigány gyereket bejuttatni, hogy legalább ott készüljenek az órára. Kónya Éva, az „Ifjúság" pionírszervezet vezetője lép be. Szakosított pionírvezetője az iskolának. A tanítók napja alkalmából a Szocialista Nevelés arany fokozatával tüntették ki. Ebben az évben részt vesznek „A jó pionírmunka tükre" országos mozgalomban, amely a CSKP megalakulása 65. évfordulójához kötődik. Rajonkénti és egyénenkénti felajánlásokról van szó! nal. De most nem az iskolakert felé tartunk, hanem benyitunk egy olyan osztályba, ahol 37 második osztályos tanuló van együtt. Ha hárommal többen lennének, már két osztályra oszthatnák őket. Telek Éva tanítónő, osztályfőnök talán a természetéből fakadó vidámsággal oldja fel a zsúfoltság okozta feszültséget, s munkájáról egyetlen hangsúlyosító sóhajjal kimondott szóba sűríti a véleményét: — Nehéz! Aztán a nyolcadik osztályos és már elsős gimnazistának számító Pavelka Edittel váltok szót. — Érettségi után Nyitrán szeretnék magyar—szlovák szakos tanítói oklevelet szerezni. Rajongva szeretem a gyerekeket. Én leszek Bajkó Ilona után a második cigány származású gimnazista a bátkai iskolából. — Engem felvételi nélkül vettek fel a kassai ipari szakközépiskola elektrotechnikai tagozatára. Mert végig mindenből egyesem volt! — mondja faggatásomra a balogtamási (Tomašovce) Bódi Attila. A folyosón még a magyar tagozat egyik legjobb pedagógusával, a magyar-szlovák szakos Angyal Attilánéval is elbeszélgetek. 1964 óta tanít. Nyitrán végzett, rimaszombati (R. Sobota) születésű, 1978-tól lakik — Szomorú? — Nem mondanám. Éltet és felráz, ha a fogalmazást szépen megírja a gyerek, ha a nyelvi vagy más jellegű versenyen jól megállja a helyét, ha a középiskolában és feljebb is boldogul... — mondja befejezésül Angyalné, akinek a fia szintén a magyar tagozat hetedik osztályosa, és kitűnő tanuló. Úgy gondolom, hogy ezeket a szép gondolatokat az egész tantestület nevében is megfogalmazta Angyalné, hiszen valamennyien, ha más-más nyelven is, de egy akarattal javítani akarják az iskola helyzetét a járásban a tanulmányi eredmények és az iskolalátogatás tekintetében. Az új igazgató bizonyos lépéseket már tett is a hiányzások csökkentésére, illetve megszü ntetésére. Éppen szünet van, amikor távozom a bátkai iskolából. Hátam mögött egy nagy, zsongó méhkas az épület, megannyi, a pedagógusok és a tanulók fejében hemzsegő gondolattal, előttem a szülőfalu nyárias tavasz fényében fürdőző házaival, mindig másuló arcával. MÁCS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei 5
