A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-20 / 25. szám
ÁTVÁLTOZÁS A sokat utazó ember nemcsak sok mindent lát, hanem hall is. A vonat az autóbusz gyűjtőhelye a csodálatosabbnál csodálatosabb történeteknek. Én is a vonaton hallottam azt amit most el szeretnék mesélni: Az egész nap valahogy rosszul kezdődött, pedig péntek sem volt, sem tizenharmadika. Hiába keltek fel a disznóölés nagy szertartásához hajnalok hajnalán, a hízó leszúrására mégis csak úgy tiz óra felé került sor. Mert a férfi mindahány, ügyetlen. A gyilkolás helyére kicipelt malac — vagy kétszáz kilós — úgy rúgta sípcsonton a komát, hogy egyből belehuppant a trágyagödörbe, délig nem bírták kimosdatni. Az egyik kölönctől megszabadult állat pedig lerázta magáról a böllért meg a házigazdát, aztán uzsgyi neki, vesd el magad, ki a kertek alja felé. Kilenc órára sikerült csak hazaterelni. Most aztán ég a világ! Zsírt kisütni, belet mosni, hagymát, fokhagymát pucolni, májat főzni, ha az embernek ezer keze volna, az sem lenne elegendő. A gazdasszony piros arcán ömlik az izzadság. Segítség meg sehol, a lánya kisbabát dajkál — nem jöhet; a szomszédasszonynak is most kellett megbetegednie, komámasszony meg a megillatosodott urát fürdeti. Aztán itt van ez a tökéletlen is, az ángya! Neki is most kellett a szomszéd faluból átjönnie, mégpedig gyalog! Amúgy is girhes, csontbör, a lélek is csak hálni jár belé. Megvárhatta volna, míg házhoz viszik neki a kóstolót! De nem, neki itt kell lábatlankodni, hogy nem tudott a csúz a lábába esni, mielőtt elindult volna! — Na nézd, most meg ledült a székről — dohog magában az asszonyság — most még vigyem be a házba, oszt vetkeztessem le, tegyem az ágyba. De ilyet! Ebbe má' beleszorult a szufla, bizony meghótt! Pont ez hiányzott még! Közben sistereg, fröcsög a zsír, meg kéne keverni lassan a belet is, kérni fogják a májat, rizst is, amit még föl sem tett. Jaj, istenem! Körülnéz, hogy mitévő legyen. Fogja az ángyít, felkapja, és belefekteti az egyik — hurkák részére elkészített — teknöbe. Rádob egy vásznat, és az egészet úgy ahogy van, betolja az ágy alá. Késő este lett, mire végeztek. Még a vacsorát is csak kapkodva falták be, hogy minél hamarább ágyba kerüljenek. Az aszszony a megboldogult ángyiról teljesen megfeledkezett, le sem vetkőzve dőlt végig a konyhai ágyon. Arra sem ébredt föl, már hogy is ébredt volna, a nap fáradalmaitól agyongyötörve, hogy lassan nyílik a konyha ajtaja. Először egy kajla bajusz, majd egy borzas fej jelenik meg az ajtóban. Táguló cimpákkal szippant a disznóság szagú levegőbe. Aztán visszahúzódik és int a kerítés mögött lapuló árnyéknak. Egy halk huppanás és már a másik árnyék is bent az udvarban. Beóvakodnak a gőzös, nehézszagú helyiségbe. Egyik a hold beszüremlő fényénél meglátva a teknő szélét, amely sokat ígérőén mutatja fehér kenyérruhával takart terhét, int a társának és csak ennyit szusszant a levegőbe: — Itt van e! Lassan, óvatosan, szinte centiről centire vonszolják ki a nehéz faalkalmatosságot, nehogy bárkit is felébresszenek. Aztán kint van a törődés tárgya. Óvatosan felemelik és már farolnak is ki a nyitott ajtón. A kajla bajszos megkönnyebbülve sóhajt fel a szabad levegőn. — Ezzen már túl vagyunk. Most pedig iszkiri! A veröcke kinyitása a kapufára akasztott kulccsal nem okoz gondot az ilyen hétpróbásoknak. A teknő két végét megfogva irányt vesznek a faluszéli putritelep felé. Amikor már-már biztonságban érzik magukat, akkor csap be a ménykő. Az egyik ház árnyékából két puskás, kakastollas árnyék lép elő. — Na komék, mit visztek? — villantja rájuk az egyik a zseblámpáját. Egymásra néz a két póruljárt atyafi. Na bibas, mit lehet itt tenni? A bajuszos megemberelve magát, megpróbál jópofáskodni: — Hát, őrmester úr, egy szegény földi halandó maradványait próbáljuk eltüntetni, ha meg tetszik engedni. Na nézzük. Szól a lámpát tartó, és felemeli a lepedőt, rávilágítva a teknöben fekvő hullára. A két delikvens meglátva a hullát elfehéredett, leejtette a teknőt és mint aki az eszét vesztette, ketten háromfelé iramodtak. Állítólag ez Így történt. Talán Martoson vagy Imelyen. ki tudja? Aki nem hiszi, járjon utána! Lejegyezte: Kemény József HOGYAN KERÜL A PÉNZ AZ ÉLÉRE? A Holt lelkek című Gogol-regényből készült filmben többször látható egy szép és maszszív pánzesládikó. Hasonlóban tartja pénzét Moliére fösvénye, Harpagon is. Nagy becsülete volt a pénzesládíkónak hajdanán, amikor még nem léteztek bankok, takarékpénztárak. Akinek volt félretett pénze, otthon kellett tartania, lehetőleg biztonságos helyen. Készültek is míves pénzesládikók, nehéz tölgyfából, súlyos vasveretekkel és bonyolult zárakkal, hogy se elmozdítani, se kinyitni ne lehessen őket egykönnyen. De egy-egy ilyen ládikó egész vagyonba került. így akinek volt pár garasa, és ládikát is beszerzett, elkezdte belerakni a pénzt, kezdetben csak találomra beleszórva, aztán amikor gyűltek a garasok, élére rakva, hogy több férjen el. mivel új ládíkót venni nem volt éppen olcsó mulatság. Innen származik az „élére rakja a garast" szólás. Persze, amikor divatba jöttek a pénzesládikók. nem voltak még bankok és bankók, csak fémpénzt használtak. Aztán amint bevetették a papírpénzt, az került a ládába. JOGI TAKÁCSOK D. O. olvasónk a dolgozók kártérítési kötelezettsége és a munkaadó szervezeteknek az üzemi (munkahelyi) balesetek kártalanítási kötelezettsége iránt érdeklődik. Ezeket az előírásokat a Munka Törvénykönyve Vili. fejezete tartalmazza. Ezek minden munkaadó szervezet kötelességévé teszik. hogy dolgozóinak olyan munkahelyi feltételeket teremtsenek, ahol rendesen tudják a munkaviszonyból származó feladataikat végezni anélkül, hogy bárki egészségét vagy vagyonát veszélyeztetnék. Ha a munkaadó szervezet valami hibát, vagy hiányosságot észlel, köteles ezek eltávolítása érdekében azonnal intézkedni. Ugyancsak köteles rendszeresen ellenőrizni, hogy a dolgozók úgy végzik-e munkájukat, hogy abból kár ne keletkezzék. Másrészt a dolgozóknak is úgy kell viselkedniük a munkahelyükön és úgy kell a munkájukat végezni, hogy senki az egészségében vagy vagyonában kárt ne szenvedjen és senki se szerezzen jogtalan anyagi előnyt a társadalom vagy az egyén kárára. Ha a dolgozó azt látja, hogy a munkaadó szervezetet közvetlen kár fenyegeti, akkor köteles megfelelően intézkedni. Egyébként pedig mindig köteles a vezető dolgozókat figyelmeztetni akkor, ha kárveszély áll fenn. A dolgozónak ugyancsak kötelessége a felettesének jelentést tenni akkor, ha úgy látja, hogy nincsenek meg a megfelelő munkafeltételek a munka rendes elvégzésére, (pl. hiányos a felszerelés, hibásak a munkaeszközök. a szerszámok stb.). A dolgozó általános kártérítési felelősséggel tartozik azért a kárért, amit a munkaadó szervezetének a munkája során, vagy az ezzel kapcsolatban végzett tevékenysége során okozott, amennyiben azt kötelességei vétkes megszegésével tette. Azt. hogy a dolgozó vétkesen, tehát felróhatóan szegte meg a munkaviszonyból adódó kötelességeit, a munkaadó szervezetnek kell bizonyítani. Ide tartozik az az eset, amikor a dolgozó megszegi a gyártási vagy technológiai előírásokat és ezáltal selejtet gyárt, vagy ha gondatlanságból nyitva hagyja a vízcsapot, s a kifolyó viz kárt okoz a berendezésben, az árukészletben stb. Ugyancsak teljes kártérítési felelősséggel tartozik az a dolgozó, aki a munkaadójának szándékosan vagy részegségében okoz kárt. Nem felelnek a dolgozók az olyan kárért, ami a vállalkozási kockázatból adódik (ide tartozik pl. az árunak a beszáradás által okozott természetes súlyvesztesége, a próbaüzemeltetés során keletkezett kár stb.). Amennyiben a dolgozó (üzletvezető, elárusító, raktáros, pénztáros) írásbeli megállapodással anyagi felelősséggel járó munkakörben vállalt magára elszámolási kötelezettséget a rábízott értékekért, akkor a vétkességre való tekintet nélkül felel az okozott kárért (a raktári, pénztári stb. hiányért). Ebben az esetben a munkaadó szervezetnek nem kell bizonyítania azt, hogy a dolgozó megszegte a kötelezettségét, s a dolgozó csak akkor mentesül a kártérítési kötelezettség alól, ha ö maga bizonyítja be. hogy a kár okozásában nem vétkes, hanem az más — rajta kívül álló — okból keletkezett (pl. betörés, harmadik személy által elkövetett bűncselekmény, lopás stb. folytán). Az ilyen anyagi felelősséggel és elszámolási kötelezettséggel járó megállapodást érvényesen csak írásban lehet kötni és csak nagykorú, tehát 18 évnél idősebb személlyel. A dolgozó munkahelyi (üzemi) balesetéért a munkaadó szervezet köteles kártérítést fizetni. Munkahelyi balesetnek az tekinthető. ha a dolgozó a munkaviszonyából kifolyólag, feladatai teljesítése közben vagy azzal közvetlen összefüggésben az egészségében (munkaképtelenség, rokkantság, halál) vagy tárgyi kárt szenvedett. A munkaviszonyból fakadó feladatokkal közvetlen összefüggésben van mindaz a tevékenység, ami a munka megkezdése előtt vagy a munka befejezése után szükséges tevékenység (pl. átöltözködés. tisztálkodás a munkahelyen). Ide tartozik az az eset is, amikor a dolgozó a gyár vagy a zárt gyárudvar, üzemi épület kapuján való belépés után szenved balesetet (megcsúszik, elesik, lábát, karját töri stb.). A munkahelyi baleset körébe tartozik a hivatalos (szolgálati) úton végzett tevékenység is. Nem tekinthető azonban munkahelyi balesetnek, ha a dolgozó hazulról munkába menet vagy munkából jövet szenved az utcán balesetet. Ezért a munkaadótól kártérítés nem jár. Munkahelyi baleset esetén a dolgozónak igénye van a munkaképtelensége (vagy rokkantsága) folytán előállott keresetkülönbözet megtérítésére, megfelelő fájdalomdíjra és ha a baleset tartós következményekkel jár. akkor a társadalmi érvényesülés megnehezüléséért járó kártérítésre is. Ugyancsak igénye van a szükséges gyógykezelési költségek és a tárgyi kára (tönkrement ruházat) megtérítésére. Ha a dolgozó a munkahelyi baleset következtében meghal, akkor a hátramaradottaknak megtérítik a temetési költségeket, a sírkő felállításának költségeit legfeljebb 5 000 Kčs összegben. Ha az özvegy és a kiskorú gyermekek eltartásukkal az elhunytra voltak utalva, akkor az eltartásukhoz is jár hozzájárulás annyiban, amennyiben eltartásukat nem fedezik a társadalombiztosításból e címen járó juttatások (özvegyi nyugdíj, árvajáradék). Ezenkívül az elhunyt házastársának és az árvajáradékra jogosult gyermeknek még egyszeri pénzbeli kártérítés is jár, amely a gyermekeknél 5 000 Kčs, a házastársnál pedig 3 000 Kčs-t tesz ki. Indokolt esetekben az elhunyt szüleinek is lehet legfeljebb 3 000 Kčs kártérítést adni. Hasonló kártalanításra van igénye annak a dolgozónak is, aki hivatásbeli beosztásában betegedett meg. A munkaadó szervezet teljesen vagy részben mentesül a kártérítési kötelezettség alól, ha bebizonyítja, hogy a balesetet a dolgozó azzal okozta, hogy vétkesen megszegte a munkabiztonsági előírásokat, amelyeket ismert és amelyek betartását a munkaadója rendszeresen ellenőrizett, vagy ha a balesetet a dolgozó ittassága okozta, vagy ha a dolgozó ugyan nem szegte meg a munkabiztonsági előírásokat de a munkájában könynyelműen járt el és tudatában kellett lennie, hogy ezzel balesetet okozhat. Könnyelmű eljárásnak azonban nem tekinthető a szokásos gondatlanság és a munkával kapcsolatos kockázat. S. A. „Külföldivel kötött házasság" jeligéjű olvasónknak válaszolva megismételjük, hogy a csehszlovák állampolgárnak ehhez nincs szükség semmiféle külön engedélyre. Román állampolgároknak a román törvények értelmében az Államtanács, a szovjet állampolgároknak pedig a szovjet törvényekben meghatározott hatóság külön engedélye szükséges ahhoz, hogy külföldi állampolgárral házasságot köthessenek. Eziránt az ottani hatóságoknál kell érdeklődni. Dr. B. G. 19
