A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-20 / 25. szám
A százados idegei felmondták a szolgálatot. — És ugyancsak csobbant ? — förmedt rá Halinára. Az meglepődve nézett rá. — Nem. Legalábbis én nem hallottam. Az én fülem megszokta az építkezés zaját, úgyhogy nincs valami finom hallásom. — Az én hallásom viszont a szakmában nagymértékben kifinomult, s ezért úgy vélem. hogy mindaz, amit itt ketten összehordtak, eléggé hihetetlenül hangzik. Miért teszik ezt ? Mi a céljuk vele? — Az őrnagy nyugodt, csaknem baráti szavai Moheréből és Halinából teljesen negativ hatást váltottak ki. — Nem akar túl sokat tudni ? — az építésvezető úgy tűzbe jött, hogy a bajusza is felborzolódott. — Tulajdonképpen hogyan képzeli a dolgot? — Talán maguk is kinyomozhatnának valamit, nem gondolják? — támogatta öt Mehere. — A maguk kötelessége bebizonyítani, hogy egyikünk bűnös, inkább erre törekedjenek! ~ A bosszús őrnagy az ablakhoz lépett és a fejével magához intette munkatársát. — így semmire sem megyünk — súgta neki. — Te Meherét vedd kezelésbe, és meg Halinát szorongatom meg.,Mondd, vádlottnak tekinthetjük mi ezt a két csodabogarat? Hiszen azt sem tudjuk, valóban elkövettek-e valamit. — Én a magam részéről úgy gondolom, hogy minden ember bűnös valamiben. Csak azon múlik, bebizonyítjuk-e ezt neki, vagy nem — vélekedett a százados. A kistermetű pénztáros és a bajuszos építésvezető beleegyezett a javaslatba, hogy mindkettőjüket külön hallgassák ki. Halina láthatóan nagyon elégedett volt. — Ez nagyszerű! Mehere teljes mértékben hazudik és ezt négyszemközt biztosan megállapítják. Hát képes lenne az ö galambtermészetével gyilkolni? Ez nevetséges! Az érintett Mehere azonban nem nevetett. Sőt mindjárt be is bizonyította, hogy nincs galambtermészete. Mérgesen Halinára támadt. — Látod, milyen tökfej vagy! A ravasz gyilkos soha nem viselkedik feltűnően. Én »csak úgy teszem magam, mintha kettőig se tudnék számolni. — Addig talán tudsz, különben nem lehetnél pénztáros — heccelte öt Halina. — Ne tégy úgy, mintha rosszabb lennél, mint amilyen vagy! És egyáltalán, hogy kerültél ide? Az- őrnagyot ezek a szavak szinte fejbe kólintották. Eltartott egy ideig, amíg a megrázkódtatásból magához tért. — És maga. Halina úr? — hütötte le a nekitüzesedett bajszost. Közben magában azon töprengett, miért nem volt neki már Mehere érkezésekor feltűnő, hogy honnan termett itt hirtelen ez az emberke. Hiszen az őrök közül senki sem jelentette, se nem vezette be. — Hogyan jutottak át az örszoba előtt? — Mennydörgős mennykő! — csatlakozott hozzá Kurta százados, akinek az agya ugyancsak most kapcsolt. — No nem, ez kész rejtély: De sem Mehere, sem Halina nem mutatott készséget a válaszadásra. — Hívd ide Lundákot! — Fürge őrnagy jelentőségteljesen nézett a századosra, rövid utasítását mély sóhajtással kísérve. (Folytatjuk) L. Gály Olga fordítása Illusztráció: Gály Kati ÖRÖKSÉG Arcképek a két világháború közötti időszak csehszlovákiai magyar irodalmából A MÁGLYA ALÓL Ti társaim vagytok, mert hozzátok vándorolnak az aromás szavak, hogy megropogtassátok bennünk a reggelt és a friss szagú teret A karotok izmos, mert megölelitek a párotok a szemetek friss, mert rátok köszönt a nap, és jó szaladni a káotikus utcán és néha harangoz a templom és néha jó gyermek a gyár és néha belétek pitymallik a borszagú kedv. Beszélgetünk. Én elleheltem magamból az embert és játékos árús vagyok a végtelen peremén. Színek szaladnak, tenyerem tabdázza életre a színt, kormos szájak jóság-vérem isszák, minden szemetek az én szememből nyílik és mindenki karjával ölelem a párom. Ismertek engem ? . Én vagyok a költő, aki megteremtettem a hétnapos világot és Krisztust ekhóztam minden ezer évben. Most máglya van a városok tövében, most tenger van a csend ülte falukban, szerető gyilkosok acélkése fáklyáz, asszonyok sikoltják vajúdva akasztófák alján kö/ykeik lázas ébredését: Holnap, Holnap, Holnap! Minden pillanatban idők mélye zendül, láncok raja rebben megindul testemről, ezer évet léptem a ti lábatokkal. Célok tüzesednek. A füvek, a fák, a kövek és az ég. A betűk, a szájak, a csend, a fény kérdezik, hol van a kezdete, merre van a vége a szétködlött messzinek, tettek csodaszépe vár: ki ölel meg engem ? Társaim, megindult az idő, a tér, megindultatok, szűz öletekből kirobbant az ember és felétek szalad a világ. ÖREGANYÓ Mindenki üljön le hozzánk a padra: aludttejízű csenddel nagy köcsög gyűlt fel már, most mesélni fog boldog öreganyám. Hárász kendőnél puhább ez a jó alkonyi köd, körül kell ülni — még ma vigyáz öreganyó. Macskaszeme van valami idegen fénynek, ide ne jöjjön, rossz jeleket vethet: itt emberek pihennek, fáradtak már, de holnap, ha bő ágyukból kiugranak, anyjuk öléből se ébredtek fiatalabbnak. Csak ma ne még — Öreganyó mesél — halálszaga van a levegőnek, holnap meghathat kedves öreganyó, és mi is le fekszünk később. (1899*1929) A Somoson (Drieňov) született és Kassán (Košice) 30 éves korában meghalt Mihályi neve az olvasóközönségünk előtt szinte ismeretlen. Költőként az 1918/19-es magyarországi forradalmak idején tűnt fel, és avantgardista versei először Kassák Lajos folyóirataiban (Tett, Ma), majd 1922-ben önálló kötetben (Márciusi Tribün) jelentek meg. Az ifjú poétát első jelentős irodalmi folyóiratunk, a Tűz is költői közé sorolta, és 1920- ban a Kassai Munkás is verseket és cikkeket közölt tőle. Mihályi a húszas évek elején Bogdányban (Bohdanovce) telepedett le és apja földbirtokát igazgatta. Baráti kapcsolatokat tartott a magyar emigráció jelentős tagjaival, főleg Ignotusszal. 1928-ban megjelent második kötetében (Galambot várok) sajátos bukolikus líra mutatkozott meg, melyet Barta Lajos a Nyugatban így jellemzett: „A vidéki agrárizmusba költözött városi entellektüel józanra ülepedett érzéseit, szemléletét költi énekké ... Versei pretenció nélküliek. Egyszerűen csak adja magát. Ahogyan teszi, abban valami méltóság van. A mezők, az ég, a termőföldek magától értetődő méltósága. A mértéktartás, melyet sohasem veszít el. nagy lelki harc szintézise ... A versek fölött, mint emberi jeladás, mint az elhárított lelki veszély szemaforja áll a nyugodalmasság." Mihályi Ígéretesen bontakozó költészete — a költő halálos autóbalesete következtében — hirtelen derékbatört. íróbarátai egy évvel a halála után kis kötetet állítottak össze a verseiből és irodalmi cikkeiből (Felszökő fold, Budapest 1930). A felszabadulás óta Budapesten válogatott kötetet adtak ki tőle (Fekete vihart kívántál. 1968), nálunk pedig a Rejtett ösvény c. hagyományantológia adott megérdemelten bő ízelítőt a lírájából. TURCZEL LAJOS 15
