A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 3. szám

Kézmosás, az iskola új ebédlőjében Több mint egy évtizede járom az országot. Azóta már a harmadik megbízatási időszakot írjuk. Összegezünk most is. Nem tudom, hány óvoda, iskola, iskolai étkezde építéséről, felújításáról, üzembe helyezéséről adtam már számot, de mindig nagyon örültem ha tágas, szép, tiszta, világos, jól fűthető, egészséges iskolai, óvodai osztályokban járhat­tam. Mostanra csaknem minden településen megoldott a háromévesnél idősebb gyerekek elhelyezése. Munkát vállalhat az anya. Jó, ha a gyermek hároméves koráig az édesanyja mellett van. Rossz, ha a fiatal család szükségleteit egy keresetből kell fedezni. Éppen ezért sok szülő inkább „dadához" adja a gyermekét, s a fészekrakás, házépítés idejére mindketten munkába állnak. Ez is egy megoldás, de nem a legjobb. Drága a pótmama. Nemrégiben az élet gyönyörű példát hozott elém. Példát mindarra, hogyan lehet ezt a feszült, problémás, többsíkú gondot szépen és jól, mindenki megelégedettsé­gére, a jogszabályokat alkalmazva megoldani. Ekecsen (Okoó) jártam, az 1976-tól Apácaszakállassal összevont majd négyezres nagyközségben. Az egyesítéskor a kettőnek összesen volt négyezer lakosa. A legutóbbi nép­­számláláskor már csak 3 874-en voltak. — Meg kell állítani a fiatalok elvándorlását! — ez volt a tanács egybehangzó határozata, mondja Kelemen Lász­ló, a nemzeti bizottság elnöke. — Sokan Dunaszerdahely­­re (Dunajská Streda) költöztek, mert ott dolgoztak, állami vagy szövetkezeti lakást kaptak. Még az öregek közül is sokan költöztek Nagymegyerre (Calovo). Vonzotta őket a távfűtéses, hideg—meleg vízzel ellátott lakás. A helyi nemzeti bizottság tanácsa alaposan elemezte a fiatalok elvándorlásának okait. Arra a döntésre jutottunk, hogy új utcát kell nyitni. Természetesen csak a falu határán belül terjeszkedhettünk. Személyesen jártuk sorra mindazokat a családokat ahol a kert egy részét kisajátítottuk, új házhelyeket parcelláztunk, összesen 64-et. Egy éven belül megkezdhették az építkezést. Ezt az utcát már aszfalt borítja, az út két oldalát parkosítottuk és gyalog­járó is van. A falu egy másik részén, ahol szintén nagy Épül a bölcsőde. Otven csecsemőt tudnak majd itt e FALUSIÉ kertek vannak, már megtörtént az új utca kijelölése. Megépítjük ott is a vízvezetéket a villanyvezetéket, köves utat, hadd kezdődjék a családiház-építés. Egy panaszunk azért van. Már csak négyáras telket mérhe­tünk, mint városon és ez nem jó. A saját élelmiszerszük­ségletét sem tudja megtermelni a család. — A szövetkezeti tagok állatot is tartanának, kertész­kednének is, de ha a négy árra megépítik a házat, már nincs hol — kapcsolódik a beszélgetésbe Öllé Imre, a szövetkezet elnöke. A családiház-építés lehetőségét a nemzeti bizottság teremtette meg, a fészekrakáshoz szükséges anyagiakat a szövetkezet. Előrelátó, megfontolt gazdaságfejlesztés­sel új munkahelyeket teremtettek. A nőknek is. — Szőlőt telepítettünk, a zöldség- és a gyümölcster­mesztés fejlesztésével megkötöttük az anyákat. Megállí­tottuk a fiatalok elvándorlását. Szeretnek ott dolgozni az asszonyok. Hogy miért? Mert az ágazati irányítás, az önelszámolási gazdálkodási rendszer bevezetésével lehe­tővé vált a feladatok és a bérezés lebontása egészen az adott dolgozóig. így lényegében — főleg a szőlőben — kötetlen munkaidőben dolgozhatnak. Felosztottuk a te­rületet a dolgozók között. Mindenki a saját parcelláját műveli, mindegy, hogy szombaton-e vagy vasárnap, vagy az egész család bevonásával, a lényeg a jó minőségű munka. A szövetkezetben a gazdálkodás minden területén a Hogyan szolgálnak? A Topolcanyi járás területét nézve a Nyu­gat-szlovákiai kerületben a hatodik, 159 ezer lakosával pedig a negyedik helyen áll. Legjellemzőbb iparága a gép- és a cipő­ipar, hisz ki ne ismerné a Bánovce nad Bebravou-i Tatra vállalatot és a partizán­­skei cipőgyárat. Ruhaipari üzemek és a sörgyár egészíti ki a sort. A járásban tett látogatásunk célja viszont nem az volt, hogy a termelésről kapjunk képet, hanem arra voltunk kíváncsiak, milyen eredményeket értek el a szolgáltatások terén. A járás párt- és állami szerve­inek képviselői szíves vendéglátónak bizonyultak, így sok érdekességet tudtunk meg tőlük. Többek között Ügyeskedő lányok-asszonyok nadrágot varrnak a járási ipari vállalat műhelyében azt, hogy a CSKP KB 6. ülése után fokozott figyelmet fordítanak a lakossági szolgáltatások fejlesztésére, bővítésére és a színvonal javítására. Összesen 234 részlegen próbálják kielégíteni a lakosság igényeit. Nemcsak a szolgáltató vállalatok, hanem az ipari szövetkezetek és a nemzeti bizottságok kisüzemei is arra törekszenek, hogy olyan tevékenységeket vezes­senek be, amely iránt nagy az érdeklődés, de egyben a vállalkozónak is hasznos. Az eddigi eredményeik biztatóak, de az elégedett­ségre még korántsem adnak okot. A 8. ötéves tervidő­szakban azzal számolnak, hogy további jelentős beru­házásokkal bővítik a szolgáltató vállalatok anyagi-mű­szaki alapját, s ez egyben biztosíték a további fejlesz­tésre. A lakosságtól származó jövedelem további növekedését is tervbe vették: 1990-ben a helyi gaz­dálkodási vállalatok 53,{^millió korona értékű szolgál­tatást nyújtanak majd. DEÁK TERÉZ Prandl Sándor felvételei 12

Next

/
Thumbnails
Contents