A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-20 / 25. szám

Fábry István SBffiim FŐIDŐN A , SZABADSffiEKT Ötven éve. 1936. július 18-án kezdődött és 1939. április elsejéig tartott a spanyol polgárháború, a spanyol néptö­megek önvédelmi, antifasiszta harca. A szabadságharcot az robbantotta ki, hogy reakciós spanyol tábornokok — a fasiszta Németország és Olaszország kormányköreinek segítségével — puccsot kísérel meg a polgári köztársaság kormánya ellen. A köztársasághoz hű munkások és a néptömegek ellenállása meghiúsította a hatalom puccs­szerű átvételét. A spanyol szabadságharcnak nagy támo­gatást nyújtott a Szovjetunió, valamint a spanyol mun­kásosztály megsegítésére alakult nemzetközi brigád tag­sága, köztük számos csehszlovák és magyar harcos. A spanyol szabadságharc egyik legnagyobb katonai-politi­kai sikere Madrid védelme volt 1936 őszén-telén, amikor az ostromlott fővárost a spanyol szabadságharcosok megvédték, majd a segítségükre siető nemzetközi brigá­dok óriási részt vállaltak a főváros védelmében. S a nemzetközi brigádok az ország más helyein vívott sza­badságharcból is példásan kivették a részüket. A nemzet­közi brigádban harcolt Fábry István is, aki a harcok során szerzett emlékeiből hű képet fest a közelmúltban. A forradalom katonája címmel magyarul és szlovákul meg­jelent könyvében és számos, a különféle újságokban közölt publikációiban. Fábry Istvánnak a spanyol szabad­ságharcról szóló alábbi írását a jubileum alkalmából közöljük: A fiúk, főleg a géppuskások, még a köpenyüket is eldo­" bálták, hogy még könnyebben mozogjanak. Egy gondo­lat hajtott valamennyiünket, minél előbb segíteni a szoronga­tott helyzetben levő bajtársaknak. Mind több a hordagyakat cipelő szanitéc, sebesült katona. Aki csak valamennyire ép, felemelt ököllel üdvözöl bennünket. Szemünkben remény csillan: az internacionalisták megállítják a fasiszták előre­nyomulását. Valamennyien azt éreztük, ezért a bizalomért helyt kell állnunk, mindenáron meg kell állítani az agresszo­­rokat. A rajok harci alakzatba fejlődtek, ez már támadásszerű előrenyomulás. Széltében-hosszában felhangzik a parancs: Rriod, dopredu, avanti! Görcsösen markoljuk a fegyvert. Az arcokon sose látott elszántság. Már senki sem érzi az előző napok fáradtságát és izgalmait. A látóhatár kitisztult, a nap egyre forróbban süt. Mindazt alig érzékeljük, még kínzó szomjúságunkat is elfeledjük. Nem érezzük a géppuskák és a töltényes ládák sűlyát, már csak egy gondolat füt valamennyiünket: előre, előre! Megállítani az ellenséget! Fejünk felett egyre sűrűbben süvítenek az ellenséges lövedékek, de szerencsére még mindig takar minket a dombvonulat. Alig ÓrränĽ fel a hajlatra, máris váltakoznak a parancsok: Feküdj! Előre! A roham lelassul. Észrevesszük, egyre több közöttünk a spanyol milicista. Körülnézek, jobban szemügyre veszem az előttünk elterülő völgyet. Hol vannak a mieink lövészárkai, a géppuskafészkek, az állások? Mert ha ez a védelmi vonal, akkor ez bizony elég gyönge. Csak imitt-amott lapul egy-egy milicista, lövöldözne, de hogy kire, azt nem lehet tudni. Viszont annál jobban hallani az ellenséges géppuskák ropogását. Meg is kérdem Máté Lajostól, a szakaszparancsnoktól, miért nem tüzelünk? Hiszen amazok golyózáport zúdítanak vonalunkra. Egyre több sorainkban a sebesült. Elsőként századunk parancsnokát. Gede elvtársat éri halálos lövés, utána Pepik Kalas. az első szakasz parancs­noka kap gyomorlövést. De főleg a tőlünk jobbra elhelyezke­dő olasz alakulatot ritkítja kegyetlenül az ellenség tüze. Parancsnokunk vezényszavai mind gyakrabban hangzanak föl: Feküdj! Első raj előre! Feküdj! Második raj előre! Máté parancsnok visszakérdez. Miért nem tüzelünk? Hát te talán látod őket ? Mert én, sajnos, nem. Csak sejtem, körülbelül hol vannak álcázva. Az erdős dombról tüzelnek, amint látod, de A nemzetközi brigádban harcolt Fábry István katonakönyvének borítólapja sajnos, a mi géppuskáink tüze ellen az árkok fedezik őket. Ahogy jobban megfigyelem, megállapítom, hogy az ellensé­ges puskalövések egyre távolodnak és ritkulnak, ebből tehát következtetek, hogy géppuskáink védelme alatt vonultak vissza a szemközti dombokra, valószínűleg a már előre elkészített védelmi állásokba ... A harc késő délutánig folyt. A nap lenyugvóban volt már, amikor a mellettem hasaló érsekújvári fiú, Rajcsányi Árpád, figyelmeztet: Nézd csak, ott ni, ott kúszik! No megállj! Elsüti fegyverét, alig százötven-kétszáz méterre felbukik az ellensé­ges katona. És ott a következő. Kissé közelebb engedem, látcsővel keresi géppuskafészkünket. Elsütöm a puskámat, a katona összeesik. A csatározás az esti szürkületig tart. A mi soraink is megritkultak. Az olasz alakulatnak nagyok a veszteségei. Szürkületkor jött a parancs: visszavonulni az olajfa ligetbe. Átveszem a két raj vezetését. Utánam, indulj! Ahogy sötéte­dik, a lövöldözés is abbahagy. Az éj folyamán megtudjuk, hogy másnap egy tüzérségi üteg érkezik segítségünkre. Az erdő szélén árkokat ásunk. A géppuskákat tüzelésre készen a lehető legjobban helyezzük el. Az egyik géppuska kezelője, a kis termetű Morvái Gabi, zsigárdi földmunkás. Töltényadagolója a bratislavai Veiček Poldi bácsi, idősebb kőművesmester. Ő már megjárta az első világháború frontja­it. A másik kezelő pedig egy cseh fiú, aki mindenáron velünk, magyarokkal akart maradni. Ahogy a géppuskafészkeket, a lövészárkokat valamennyire kiépítjük, pihenni térünk. Az éjszaka hideg, ködös, nedves. Didergünk, mert a februári köd már zúzmarás, szinte égeti az arcot. Bizony, most nagyon jól jönne a pokróc vagy a köpeny, amit a nappali melegben eldobáltunk. Még nem ismertük az éjszakák és a nappalok hőmérsékleti különbségét. Suttogva érkezik a parancs: magyar szakasz négy ember őrségbe megy az erdő szélére! Lipcsei Jancsi mindjárt önként jelent­kezik három barátjával együtt, ötven-ötven méteres távolság­ra elhelyezem őket az utasítás szerint. Beszélgetni, cigaret­tázni nem szabad, nehogy elárulják magukat. Megadom a jelszót és visszatérek a fiúkhoz, akik már nagyobbrészt alszanak, kivéve a géppuskák mellett szolgálatot teljesítőket. Alig várjuk a reggelt, hogy felmelegedhessünk. Három óra tájban Máté hadnagy keres fel: Azonnal vezesd ide az őrséget, de futólépésben ám! Tüstént indulok, csak útközben töröm a fejem, ugyan miért olyan sürgős? Figyelek jobbra, balra, de nem észlelek semmi mozgást. A sötétben majd felbukom az egyik őrben, annyira el vagyok gondolkozva. Mi az, te itt vagy? — kérdi Lipcsei. Már az előbb felismertelek, ahogy közeledtél. Jelszó? Ugyan ne marháskodj, hiszen ismerjük egymást. Hívd a többieket is, és futólépésben utánam! Mi az, miért? Ne kérdezősködj, azt hiszem, valami baj lehet, szedjük a lábunkat! Visszaérve tudjuk meg, hogy ellenség közeledik. No, csak jöjjenek! Vezényszavak hangzanak mindenfelé, természetesen sut­togva. Előttünk a tisztáson valamiféle mozgást észlelek, mutatom Száraz Jóskának, a másik géppuska kezelőjének. Már a gyakorlatok idején, de az előző napi harcok során is bizonyította, hogy jól képzett géppuskás. Mindig nyugodt és pontosan tüzel. Azonnal beállítja az irányzékot és sűgva jelenti, hogy várja a további parancsot. A többi géppuskás is beméri a célt. Tüzelj! Páľ! Agony! Egyszerre, mintha csak a pokol szaba­dult volna el, mennydörgésszerűén fut végig az erdöszélen a pokoli lárma. Archívumi felvétel KEDVES OLVASÓINK! Hetente három híres író. költő arcképét közöljük rövid, ismertető szöveggel. A kérdésre adott helyes válaszokat tíz napon belül, a versenyszelvénnyel együtt be kell küldeni a szerkesztőségünkbe. A megfejtők között min­den héten két darab 100 korona értékű könyvutalványt sorsolunk ki. Várjuk a megfejtéseket és sok szerencsét kívánunk szórakoztató játékunkhoz. Nobel-díjas indiai költő. Gandhihoz kölcsönös tiszte­let fűzte. A II. világháború előestéjén a fasizmus és em­bertelenség ellen emelte fel figyelmeztető szavát. Költé­szete szervesen kapcsolódik az évezredes indiai hagyo­mányokhoz. Regényeiben és drámáiban az égető társa­dalmi problémákkal foglal­kozik. Verseit maga fordítot­ta angolra. Hatása a modem indiai költészetben egyedül­álló. Kérdés: Müvei közül nevezzen meg egyet. A modern francia költészet csodagyereke. Egész élet­művét mindössze négy év alatt 19 éves koráig alkotta meg. Sokat utazott, egy cir­kusszal bejárta Skandináviát. Expedíciókat vezetett Afriká­ba és itt támadta meg egy trópusi betegség, mely korai halálát okozta. Költészetét maga úgy fogja fel, mint egy látomást. Magyarra többek között Kosztolányi, Babits és Tóth Árpád fordította. Kérdés: Nevezzen meg versei közül egyet. A XX. századi magyar iroda­lom kiemelkedő egyénisége. Költő, regényíró, műfordító és publicista. Költészete sze­rencsésen foglalja egybe a szecesszió, a szimbolizmus eredményeit. Regényei mély léleklátásról tanúskodnak. Ugyanez jellemző novellá­inak érzelmi és eszmei tartal­mára is. Kiemelkedő értéket hordoznak a magyar nyelv tisztasága érdekében szüle­tett cikkei, írásai. Jelentős műfordítói tevékenységet is folytatott. Kérdés: Művei közül nevezzen meg kettőt. A 20. számú fejtörő nyertesei: Gál Erzsébet Geszte (Hosfová) Kovács Árpádné, Bratislava KOSZTOLÁNYI Dezső (1885- 19881 Arthur RIMBAUD f1854— 1891) Rabindranáth TAGORE (1861-1941) 13

Next

/
Thumbnails
Contents