A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-20 / 25. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK

TARTALMÁBÓL:

Emberközelben — LENGYEL FERENC, érdemes művész

Dr. Lukács Tibor: GOMBASZÖG '86

Mécs József:

BÁTKÁN, AZ ISKOLÁBAN

Dénes György : MAKSZIM GORKIJ

Gál Sándor: BÓDVA MENTI VÁLTOZÁSOK

Új néprajzi sorozatunk: BOKRÉTÁK, KALAPDÍSZEK, SZALAGOK

Címlapunkon Szikora György és leánya.

Palágyi Lajos felvétele

A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja.

Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában,

815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek:

Ozsvald Árpád és Balázs Béla

Telefon: 332-864

Grafikai szerkesztő: Kral Petemé

Terjeszti a Posta Híriapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače,

813 81 Bratislava.

Gottwaldovo nám. č. 6

Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice.

Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza.

Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor,

inzertné oddelenie, Gorkého 13,

VI. poschodie tel: 522-72,

815-85 Bratislava.

Index: 492 11.

EMBERKÖZELBEN

— Negyedszázada ismerem Önt. Eleinte csak látásból, mivel gyakran utaztunk egy vonaton a főváros felé és vissza. Jellegzetes külseje szerint latin—görög szakos gimnáziumi tanárnak gondoltam sokáig, aki egyszer majd székfoglalót mond még az Akadémián ... Mi lehetett volna még Pista bácsi, azonkívül, hogy növénynemesitő lett?

— Talán nyelvtanár. De akkor nem latin— görög szakos. Mert biztos, hogy a finnugor nyelveket választottam volna. De növénynemesitö lettem és ez volt életem legjobb lépése. És persze a házasságom, a gyerekeim — mert ezek a lépések tették boldoggá az életemet.

— Csakhogy időközben megtanult néhány nyelvet is. S mert tudom, hogy nem szokott dicsekedni, ezért készültem. Sorolom tehát az adataimat Ha pontatlan leszek, kérem, javítson ki. Anyanyelvéhez, a magyarhoz hozzátanulta a rokon finnek nyelvét. A szlovákhoz a csehet. a némethez pedig az angolt Ezt a hat nyelvet bármikor, hajnali álmából ébresztve is tolmácsszinten beszéli. Spanyolul, franciául, olaszul szakcikkeket olvas, azonkívül beszéli a lappok nyelvét és most aktívan tanul hollandul. Jól tudom?

— igen. Mindezt sokan rendkívülinek találják, dé számomra legfeljebb annyiban az, hogy boldoggá tettek a nyelvek is. Ezek zöme jól szolgálja a gyakorlati szempontokat, de a finn nyelv a szerelmem. A lapp nekem pihenőnyelv — reggelenként tíz-tizenöt percig olvasom. Nagyon szeretem gyönyörű drámai tömörségét, a magyarral rokon igeazonosságait...

— Tudom, hogy nemcsak tanul, tanít is nyelveket.

— Hát igen. De nem pénzért. Sok éve már, hogy mindig van néhány angolt, németet tanuló diákom a galántai gimnáziumból. És él itt egy orvos. Ö szlovák anyanyelvű és magyar nyelvórákat vesz nálam, ami nagyon a becsületére válik, hiszen nem minden betege beszél szlovákul.

— Az elmondottak és egyéb elfoglaltságok mellett hogyan telik mindenre ideje? Tudom, kirándulni is jár. Két Csemadokénekkar oszlopos tagja, feleségestül. Galántán és Diószegen énekelnek, tagja a Csemadok járási választmányának. Szeret társaságba járni, sokat olvas, és a munkahelyén letöltött negyvenhárom évből talán egy félórát sem lógott még.

— Nincs televízióm. Soha nem is volt és nem is lesz, mert Janus-arcúvá formálja az embereket. Nem a televízió közvetítette hasznos, vagy haszontalan ismeretektől, igyekszem magamat ily módon távoltartani, hanem a rabtartó televíziótól, melynek képernyőjét evés és beszélgetés közben egyaránt nézik az emberek — sokan az olvasás, a családi élet helyett, sok minden helyett és közben. Az ember társas lény. Az élet minden területén szüksége van a másik emberre. Kivétel csupán a gondolkodás, mert ahhoz nagyfokú magányra van szükség, ami nem tévesztendő össze a magányossággal.

— Tudom, hogy egyébként, anyagi, pénzben kifejezhető értékek tekintetében is hasonló az álláspontja.

— Nincs autóm, nincs házam, nincsenek értéktárgyaim. Apám igen jónevü orvos volt a régi Pozsonyban. Sokat keresett, de korántsem annyit, amennyit tisztességes körülmények között még kereshetett volna. De nem tette, mert csak Így tudta megőrizni azt hogy a hivatása független maradjon a jövedelmétől. Kertem sincs, pedig növénybolond

SZAMÁK ISTVÁN

mérnök. Állami-díjas növénynemesítő

1920-ban született. Édesapja sebészfőorvos volt. 1938-ban érettségizett, majd egy finnországi körutazás után a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Akadémiára iratkozott be, ahol 1943-ban diplomázott. Ugyanebben az évben a diószegi (Sládkovičovo) cukorgyárban kezdett dolgozni, mint növénynemesítő. A felszabadulás után is ugyanitt, a már átszervezett állami növénynemesitő állomáson folytatta hivatását ahol immár negyvenhárom éve, megszakítás nélkül dolgozik. 1981-ben Klement Gottwald Állami Díjjal tüntették ki. Galántán él.

vagyok. Legalábbis haszonkertem nincs,. mert az igaz, hogy van egy falatnyi sziklás kertecském a Slavin alatt. Örököltem. Másfél arasznyi termőréteg van rajta, de a sárgarépát a piacon vesszük, mert az a kert arborétum, különleges fák, cserjék hona. Ezé a szikláé minden szombatom. Míg más a városból megy hétvégén a vidéki kertbe, én vidékről vonatozom fel a hajnalival a városi kertbe. Más erdőben létesít kertet, én kertben erdőt. Más hatvanhat évesen nyugdíjas, én nem vagyok az, sőt, szeretnék még egy hétesztendös ciklust ledolgozni.

— Azért hetet, mert egy növénynemesítő csak hétévenként tud konkrét eredményt fölmutatni ?

— Azért is. Ez a hivatás nagyon sok kitartást, türelmet és kudarcbirást igényel. Amikor a pályámat kezdtem, még a szemüvegemig ért a búzafajták kalásza. Ma a térdemig. Hogy mi a különbség? Sok. Én zömök búzákkal foglalkozom, mindkét államilag elismert búzafajtánk ilyen. Európában csak zömök búzákkal senki sem dolgozik rajtam kívül, mert ez igen nehéz feladat, és a rövidszárú fajták esetében általában szerényebbek a termésfaktorok, kisebb a mag, gyengébb az ellenállóképesség, szegényebb a gyökórzet. A cél: megtalálni a kivételt, amikor a zömök szárhossz mellett ugyanolyan, vagy jobb termésfaktorok lesznek, mint a magasabb búzáknál. Ez azért fontos, mert az intenzív gazdálkodás további távlataiban már a mainál is fontosabb szerep vár a zömök fajták keresett kivételeire. Azonkívül szinte valószínű, hogy

a nyolctonnás terméshozamokra csak akkor számíthatunk, ha öntözni is fogjuk majd a búzát. Öntözni pedig csak a zömök búzát lehet majd. Törvény, hogy a nagy nemesitők mindig három évtizeddel előre gondolkoztak. Azonkívül nem az a lényeges, hogy az ember meddig él, hanem hogy hogyan. Úgy kell élnünk, hogy amíg a jókedvű alkotás képessége a kezünkben van, addig úgy dolgozzunk, hogy az akkor is teljes maradjon, ha nekünk másnap reggel meg kell válnunk az élettől.

— Miért tapasztaltam én ezt a szemléletet más növénynemesftőknél, közös barátainknál is?

— Mert mi természet- és növénycentrikusak vagyunk. Az emberi kapcsolatokban nagy szerepe van a dialógusnak, a dialógus pedig minden jó tulajdonsága mellett mellékutcába is viheti az embert. Az állat annyiban különbözik, hogy nem beszél, de megvannak a mozgási lehetőségei. A növény viszont néma és helyhez kötött és nekünk nagyon oda kell figyelnünk, hogy megértsük. Ebből következik az a gyönyörű szükségszerűségünk, hogy a növényt meg kell értenünk. Enélkül nem tudunk a számára olyan környezetet biztosítani, amelyikben jól érzi magát. Márpedig ha a maximumot várjuk tőle, ezt a környezetet maximálisan biztosítani kell.

— István bácsi negyvenkét éve fél gyomorral él, de makkegészségesen, szerencsére. Ez is kivételes. Nem lehet, hogy ennek is a szakmai tanulságok mögött, az élettapasztalatokban kereshető az oka.

— Mondom, természetcentrikus ember vagyok. egyben predig a kultúra alázatos hódolója, aki olyan felejthetetlen tanárokra emlékezik, mint Orbán Gábor, Mittelhauser Richárd, Szalatnai Rezső, Teigler Ottmár, olyanokra, akiken keresztül utat találtam a magyar kultúrához, s ettől a kultúrától annyit kaptam, hogy az adósság törlesztésére kevés egy élet. Nyolcszáz évhez prersze, hogy kevés. Aztán olyan mesterem volt a pálya elejétől, mint dr. Fridrich Béla. olyan kollégáim, mint a sajnálatomra nyugdíjba vonult Bachratí Béla, akivel harminchárom évig dolgoztunk együtt. És persze a többiek, a kétkeziek. Közülük is diplomát mernék adni — nem egynek. A felszabadulás után ötvenféle növényfajjal foglalkoztunk... És persze a családom, meg a fizikai munka, ami nélkül élni nem tudnék. Napi négy óra feltétlenül kell, különben elhíznék, megbetegednék.

— Mind a négy gyerek diplomás.

— Igen. Mihály biológusi diplomát szerzett. Ági finn—latin—magyar szakos. Zsófi Magyarországon, Eszter Kassán (Košice) kertész. És tíz unoka, meg a feleségem, akivel igen egyforma szívveréssel dicsekedhetünk. De az értékrendünk is egyforma.

— Május elején az idén is megfürdött a Vágban?

— Persze. Nem sportolok, de úszni nagyon szeretek. És az ötvenkilós zsákot még mindig megbirom.

— Hány szakember nőtt fel István bácsi mellett?

— Hetven.

— Megköszönve a beszélgetést, megkérdezem még. mi az a fontos, amiről nem esett szó.

— Az, hogy nagyon rossz diák voltam. A

gimnázium alatt csak kétszer fordult elő, hogy nem volt intőm. Csakis bizonyos tárgyak érdekeltek. A biológia, a történelem, a nyelvek és a filozófia. Amikor mégis leérettségiztem, édesanyám alig hitte el. Rég volt, tegnap volt. KESZEU FERENC

A szerző felvételei

2