A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-13 / 24. szám
492 11 Engedtessék meg kipellengéreznem a sérelmet, mely a költők részéről éri a természetet azáltal, hogy elhallgatják nagy és szép érdemeit. Igaz, néha megfonják a maguk nefelejcskoszorúját, megéneklik a rózsát, és beillesztik verseikbe a liliomot vagy a hajnalkát, de arról nincs tudomásunk, hogy madárhúrt meg veronikát szednének csokorba, dicsérnék a réti kakukkszegfűt, gyengéd szóval illetnék a virágzó madársóskát. Számukra nem virít a zergeboglár, sem a boglárka, sót a kőtöröfű virága sem, nem hajolnak le a kéket nyíló télizöldhöz, nem ámuldoznak a tavaszi ledneken, s nem kápráztatja el őket a gólyahír csodálatos ragyogása. Most az egyszer még vállalom a feladatot helyettetek, költők, jóllehet csak a kötetlen beszéd érdes nyelvén, de legközelebb aztán tegyetek becsületes bizonyságot, s el ne tagadjatok verseitekben semmit abból, amit látni kell, ami rászolgál az elismerésre. Nos hát itt a derék, fényes gólyahír, amelynek sárga színe oly erőteljes, oly dús, hogy a világ semmiféle sárga színe nem vetekedhet vele: zsíros, gondosan kikevert, mély sárga ez, olyan erős és érett, mint a gólyahír virága évszázadokon át munkálkodott volna rajta. S amikor elhullatja szirmai dicső koronáját, tüskés, kemény magház marad a helyén: kicsiny, feltartott buzogány. Mondom, a gólyahír jókötésű, széles vállú, jól megtermett legény; szívós fickó, keményen áll a lábán minden más virág közt. Kicsiny, tömzsi atléta, egy szó, mint száz, a gólyahír legény a talpán. Aztán itt van a kőtörőfű. Töméntelen virága kis tejszínfehér csokrokként csillog egy-egy bőrkemény száron. Kápráztató bőségben borítja a rétet, mintha friss hó hullott volna, minden egyes szára nyújtózkodik, felfelé tör a földhöz simuló levélrózsából, mint egy kis jegenye. Csoda, hogy agyon nem virágzód magad, te erős, te dús virág; tudom, mindnyájan tesszük, ami tőlünk telik, de aki már tett valamit, tudja, mi az igazi teljesítmény. Hát a veronika? Kicsi kék folt a fű közt, mintha a párás kék ég egy darabja volna, behintve a derű hímporával, sok-sok apró fénylő szem szelíd megindító kéksége; a szemek úgy kandikálnak ki a fűszálak közül, ahogy a gyér- 1 mekek lesik a kerítésléceken át, mi 3 történik odakint az utcán. Mi is történ- | nék, csak egy idegen jár arra, s kérdi, ki 1 lánya vagy, te kandi szemű gyermek? A i Veronikáéké. Úgy, szóval Veronikának ;] hívnak, jól van, nincs miért pirulnod. És a boglárka! Maga a karcsúság, a gyengéd rugalmasság, az élénk, kénszínű, szoprán hangú sárga árnyalat. Magasan a fű fölött csillognak a fénylő, : hűvös kis szirmok olyan vékonyka kocsányon, mintha szállnának a levegőben. Aranyszínű boglárka, nem a földön fényeskedsz, hanem a szabad térben, mint az ég csillagai. Magasra törsz mérges kis virág, nem tudod, milyen szerényen kuporog a földön a derék, kedves pimpó? S itt az előkelő, magas termetű zergeboglár. Kerekded virágainak sárga színe sápadt, egy kicsit ernyedt, s a virágok túlontúl előkelőek ahhoz, hogy teljesen kitárulkozzanak. Csak épp anynyira nyílnak ki, hogy enyhe illatot leheljenek. S ha tele volna is velük az egész rét, mindig különállók. Ez már ilyen arisztokrata virág. Hát a madárhúr? Az a sok-sok fehér virág, amelyeknek minden szirma szív I alakú. A madárhúr elve: ha már virá- í gunk, akkor egész szőnyegekben terít- ž ve. Miért van az, hogy az alacsony szárú í virágok olyan sűrűn, dúsan és egyszerre j virítanak? Talán azért, mert olyan közel vannak a földhöz, következőleg a föld erejéhez? Vagy mert a sík területet be ; kell fedni, ki kell tölteni, míg a térben lebegni lehet? A teret sosem töltjük ki, j de földünket beboríthatjuk munkánk •] szőnyegével. Aztán itt a réti kakukkszegfű. Sallan- ’ gos szirmai kis rózsaszín zászlókként lebegnek a szélben, mely a rétet borzolja; a madárhúr fehér tajtékként úszik a felszínen, mögötte lengenek a kakukkszegfű légies füzérei, a madársóska rotes bugái, a veronika pici kék felhői, a zömök gólyahír szilajon integet apró buzogányaival, a kőtörőfű virágai pedig laza nagy hópelyhekként szállnak. Gyerekek, virágok, csillagok: itt a kaszálás ideje. Fordította Mayer Judit Fotó: Bistika
