A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-06 / 23. szám
/ // •• ELŐ TÖRTÉNELEM Nagykapos (Veľké Kapušany), ez a várossá növekedett néhai vidéki község nem volt híres látványos, történelmet formáló megmozdulásokról, ide késve érkezett minden. 1912-ig nem igen lehet beszélni szervezett munkás- vagy parasztmozgalmakról. A századforduló nagy változásai azonban itt is éreztették hatásukat. A monarchiában egyre terebélyesedő szervezett munkásmozgalom ide is eljutott, noha e környéken az iparosodás, a klasszikus értelemben vett proletariátus ismeretlen fogalom volt. A felszabadulásig itt nem volt említésre méltó ipari létesítmény, az ipart a kisiparosok, vagy a legfeljebb néhány embert foglalkoztató műhelyek jelentették. 1912-ben megalakult a szociáldemokrata párt, amiben nagy érdeme volt Müller Gyula szabósegédnek és Bacsámak. A párt élénk politikai tevékenységet fejtett ki, megalapította a műhelyekben dolgozók szakszervezetét, május elsejei felvonulásokat szervezett, népgyűléseket, kirándulásokat kezdeményezett, a választójogért folytatott osztályharc fontosságát. Az első világháború kirobbanása idején Nagykaposon már fejlett, osztályöntudatos munkásság tevékenykedett. A monarchia széthullása, a háború utáni forradalmi mozgalom nem kerülte el e környéket sem. Főleg az 1919-es év ébresztett az emberekben nagy reményeket, hogy itt is a nép veszi majd kezébe a hatalmat. Ezekben a mozgalmas időkben kezdi meg forradalmi, harcos útját Papp Sándor, a környék legendás hírű kommunistája, a nép forradalmi harcának legismertebb szervezője. Mocska-mogyorósi (Kriešovská Liesková) parasztcsaládban látta meg a napvilágot 1901-ben. Már 12 évesen tanulónak adják, a szabóságot az akkori Magyarország számos városában tanulta, ott edződött meg munkásöntudata is. A következő években a munkásmozgalom. a kommunista párt legismertebb szervezője lett. Forradalmi tevékenységét kellőképpen „méltányolta" az úri rendszer, több évet töltött börtönben, megverték, megalázták, de ő töretlen maradt. A nemzetközi imperializmus elfojtotta mind a Magyar-, mind a Szlovák Tanácsköztársaságot. Fokozatosan helyreállt a rend. a közigazgatást polgári hatóságok vették át, aktivizálódni kezdtek a politikai pártok, így a szociáldemokrata-, az agrár- és a magyar kisgazda párt. Az 1920-as választásokat a magyar kisgazda párt és az agrárpárt nyerte meg. A politikai tevékenység fokozott megnehezítése a baloldal munkáját más területekre irányította. 1920-ban széleskörű sporttevékenység indult, a baloldali erők 1921-ben hatalmas május 1-jei felvonulásban mutatták meg erejüket. A Tanácsköztársaság megmaradt zászlajai alatt a Szovjetuniót és Lenint éltető jelszavakat kiabáltak. Hiányzott azonban a jólszervezett baloldali politikai párt, melynek megalapítására még várni kellett. A baloldali munkások főleg a többi politikai párton belül, illetve a Kommunista Atléta Klub és a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségében fejtette ki tevékenységét. A kommunisták fáradtságot nem kímélve gyalog, kerékpáron járták a környező falvakat, agitáltak, szerveztek, neveltek. Számos népgyűlésen sikerült maguk mellé állítaniuk a tömegeket. A hivatalok és a rendőrség állandó zaklatása, az említett szervezetek felosztása sem csökkentette a forradalmi elszántságot. Ezekben a nehéz időkben hatékony segítséget nyújtottak a nagymihályi (Michalovce) kommunisták, Humenyánszky Gyula és Heiman elvtársak. 1923. április 3-án a mai Marx Károly téren népgyűlést tartottak, melyen az említett elvtársak is résztvettek. Itt és ekkor alakult meg a Csehszlovák Kommunista Párt helyi szervezete. Megalakulásakor 17 tagja volt. Hamarosan a környező falvakban is megalakultak a helyi szervezetek. Ebben a szervezőmunkában jelentős szerepet játszott Papp Sándor, aki a későbben megalakult járási szervezetekben a titkári funkciót töltötte be. A fiatal szervezet irányításában sokat segítettek az ungvári és a királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) kommunisták, név szerint Leczo Mihály. A párt a környék kis számú proletariátusának odaadó vezetője lett. Több sikeres sztrájkot szervezett, szolidaritási akciókat indított a szovjet dolgozókkal. Királyhelmecen az illegalitás éveiben Leczó Mihály lakásán röplapokat sokszorosítanak. 1939-ben őt és néhány társát internálják. 1944 szeptemberében Leczó Mihály megszervezi, hogy a magyar katonaszökevényekből partizáncsoportot hoz létre a német katonai alakulat lefegyverzésére. November 11 -én éjjel árulás folytán erős ellenállásba ütköznek és Leczot elfogták és ismeretlen helyen kivégezték. A fenyegető fasizmus elleni egységes népfrontot a szociáldemokraták árulásának következtében nem sikerült létrehozni, de sikeres volt a fasizmus ellen harcoló hős spanyol nép megsegítésére szervezett akció. A harcokban közvetlenül részt vett Perl Jenő sebesülten tért haza. A müncheni árulás után felsőbb utasításra a párt illegalitásba vonult. Megkezdődtek a házkutatások, letartóztatások. 1938. november 12-én Horthy seregei megszállták a járás területét. A párt az illegalitásban is folytatta munkáját. 1940. május végén letartóztatták az ismert kommunista vezetőket. A párt tevékenysége a front közeledésével megélénkült. A szovjet hadsereg átlépve a Kárpátokat megkezdte a környék felszabadítását. Új élet vette kezdetét. Bár a párt nélkülözte a legjobb tagjait — sokan csak később tértek haza, többen elestek —, ellent tudott állni a demokrata pártba tömörülő akciónak. Az 1946-os választásokban, néhány község kivételével megszerezte a többséget. Az 1948-as februári győzelem végérvényesen felszámolta a reakció hatalmát, a magyar lakosság jogfosztottságát, új erővel, tele bizalommal látott hozzá a környék dolgos népe a szebb élet megteremtéséhez. Szinte napról napra megváltozott a város és környékének arculata. Az itteni nép önfeláldozó, lelkes munkával bizonyította hűségét szocialista hazánkhoz. Az, amiért Papp Sándorék, az egyszerű emberek harcoltak, amiben hittek, valósággá vált. TANCSÁK ANDRÁS Fotó: Prand! Sándor SS*
