A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-06 / 23. szám
H ■f VÁLTOZÁSOK részét haszonbérbe vette, mégpedig tizenkét évre. Ennek a tömörülésnek az volt az érdekessége, hogy a haszonbér megfizetéséért együttes felelősség hárult minden bérlőre — ezt nevezték a „bérlet egyetemességének" — azaz minden tag felelős volt az egész haszonbér megfizetéséért, de az általa bérelt földterületet mindenki külön használta. A jelzett társulás nem állt szövetkezeti alapon; Képes Imre és Szamec István emlékezete szerint az a társaság a negyvenes évek elején megszűnt. A falu krónikája szerint ellenben „a társaság a háború alatt is képes volt létezni". Akár így, akár úgy igaz, több mint harminc éven keresztül létezett, s ez azt jelzi, hogy a társulásban egymásért felelősséget vállaló bérlök okosan és eredményesen gazdálkodtak. Ellenkező esetben a társulás bizonyára korábban megszűnt volna. Kultúrtörténeti szempontból jelentős intézménynek számított az 1903-ban alapított Állami Gyermekgondozó Intézet. Az is idekívánkozik — példának sem utolsóként a mai pedagógusok számára —, hogy ennek az intézetnek, amelyben több mint száz gyermeket gondoztak, harmincöt éven át egyetlen tanítónője volt — Majoros Erzsébet. S ha már itt tartok, arról is szót kell ejteni, hogy Somodiban a hatvanas évek közepéig volt magyar tanítási nyelvű iskola, amelyet a jelzett időben — 1964-ben már csak tíz gyermeket írattak ide a szülök — megszüntettek. A faluban jelenleg szlovák tanítási nyelvű alapiskola van, s mellette magyar tanítási nyelvű óvoda is működik még. A sokágú és színes gazdasági és ipari tevékenység mellett — vagy mögött — Somodi gazdag népművészeti hagyományokat is őrzött. Az építkezési szokások alig tértek el a többi környékbeli faluétól. Vagyis itt is a főépület elsöházból, konyhából és hátsóházból állt, amely a legtöbb helyen az istállóval folytatódott. A lakóházak berendezése is hagyományosan egyszerű volt. Találtam olyan adatot is, amely szerint a somodi lányokat korán, már 15—16 éves korukban férjhez adták, a legényeket pedig 18—19 évesen nősültek. Az általam megkérdezett idős somodiak szerint ez nagyon régen lehetett; az ő emlékezetük szerint ehhez két évet hozzá kellene adni. Azt viszont ők is bizonyították, hogy Somodiban a lakodalom egykor három napig is eltartott. Hasonlóan nagy vendégség kísérte a keresztelőket is. A gyermekágyas asszonyt a szülés után meglátogatták és vittek neki „húslevest, kalácsot, különféle édességeket és szeszesitalt is". A lányokat húsvétkor a legények a patakból „öntötték meg". A különféle munkákhoz kapcsolódó szokások közül aratási ünnepséget kell megemlíteni, amelyet cigányzenével, koszorúátadással tartottak. A gazda az aratóit megvendégelte, s a vendégség tánccal végződött a gazda udvarán. Temetések idején halotti tort tartottak. Jelentős hagyománya volt Somodiban a kender feldolgozásának is, amelyhez az általában ismert szokások kapcsolódtak. Természetesen mindennek mára már csak az emléke maradt meg. Nem úgy a perecsütésnek, amely egykor jelentős kereseti forrásul szolgált a somodi perecsütö asszonyok számára. Ezt a hagyományt az utóbbi időkben ismét fölelevenítették, s főleg a Somodi-fürdőben rendezett járási dal- és táncünnepélyek idején sütnek ismét perecet. Az öregek szerint „Magi Manci és Bodnár Erzsi néni perecei voltak a legkeresettebbek". Somodiban, lévén iparosok faluja, intenzívebb volt az ott élő lakosok mozgása, mint egyebütt a Bódva menti településeken — kivéve Debrödöt. így az sem tűnik különösnek, hogy a faluból elég sokan kivándoroltak az óceánon túlra, ahová a jobb munka- és kereseti lehetőségek csábították az embereket. Különösen élénk volt a kivándorlás az elmúlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben, majd 1912 táján. Somodinak a harmincas évek végén mintegy 1 300 lakója volt. Miként a Kanyapta és a Bódva menti falvak többsége a második világháború idején, Somodi is komoly károkat szenvedett. Az épületek többsége romba dőlt. A falu krónikája erről adatokat is közöl. Eszerint „55 lakóház és 44 gazdasági épület pusztult el. Jelenleg Somodiban — az 1980-as népszámlálási adatokat véve alapul — 1688-an élnek. Ebből 931 a szlovák, és 752 a magyar nemzetiségű. GÁL SÁNDOR (A szerző felvételei) A természettől sok mindenben elszakadt ember ugyanis könnyűszerrel képes arra, hogy tavasszal is, nyáron is, meg ősszel is úgy éljen, mintha tél lenne körülötte. Attól, hogy valaki elteszi a nagykabátot, aztán a zakót is és rövid ujjú ingben kezd járni, még senki sem változtatta meg télies életmódját. Ezt csak akkor teszi meg, ha minél többet mozog a szabadban, ha rendszeresen jár az erdőbe, saját lakhelyének környékén a természetbe — és ha e közben például kevesebbet dohányzik, mint átlagos hétköznapjain. Vagy ha kevesebbet szemetel, mint azt általában, mondjuk lakhelyének tőszomszédságában teszi. A Duna árterületeinek csodálatos ligeteit, Szlovákia számos más vidékének hegyeit-völgyeit járva léptennyomon megriadunk. Ki-ki a falu szélétől néhány lépésnyire borítja ki az odahaza felgyülemlett szemetet, botcsinálta turistaként számtalan visszatetsző nyomát hagyja természetjárásának. Esetleg a patakban mossa meg gépkocsiját s annak partján engedi ki a fáradtolajat... Gondolom, mindebből nyilvánvaló, hogy elsősorban magunknál, pontosabban magunkban kellene valamiféle tavaszi nagytakarítást kezdenünk. Részint az életünket bekeretező környezet, a szűkebb pátriának megóvása, részint életmódváltásunk érdekében. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy egy átkirándult szombat vagy vasárnap többe kerül, mintha otthon ülne a család. Könnyű utánaszámolni, hogy a néhány fogásos hétvégi ebédek meg vacsorák sincsenek ingyen; azok árából bőven futja az úti elemózsiára, gyalogolni meg, ugye, ingyen is lehet. Persze, az is igaz, hogy a gazdasági szempontokat fölvetve, legtöbbször nem azt szokták az emberek emlegetni, amit ráköltenek egy kirándulásra, hanem azt, amit a szombat-vasárnapi fusizás, fóliázás vagy egyéb pluszmunka kihagyásával nem keresnek meg. Legyenek hát az én ellenérveim is gazdaságiak! Harmincéves korban, aztán negyven felé járva még nem vesszük észre a kihagyott pihenőnapok káros eredményeit. Ekkor jobbára még csak készülődik bennünk a baj, a betegség. Valahol a negyvenen túl jelentkezik azután, úgymond, váratlanul a túlhajtottság, a hajszoltság egyik-másik következménye. Ekkor aztán nemcsak az orvosi kezelés, a kórház, a gyógyszerek kerülnek pénzbe társadalomnak és egyénnek egyaránt. Nem mellékes az a nagyobb érték sem, amit a betegségek miatt nem tudunk megteremteni sem magunknak, sem a többieknek. Rövid távon jobb hát látszólag veszíteni egy kicsit. Ezzel a látszólagos anyagi veszteséggel, más szóval: az elkényelmesedett télies életmód tavaszira váltásával nyerhetjük meg holnaputánjainkat. M. P. KEDVES OLVASÓINK! Hetente három híres író, költő arcképét közöljük rövid, ismertető szöveggel. A kérdésre adott helyes válaszokat tíz napon belül, a versenyszelvénnyel együtt be kell küldeni a szerkesztőségünkbe. A megfejtők között minden héten két darab 100 korona értékű könyvutalványt sorsolunk ki. Várjuk a megfejtéseket és sok szerencsét kívánunk szórakoztató játékunkhoz. A világirodalom legnagyobb drámaírója. Az emberi szív legjobb ismerője, a realizmus kiváló mestere, aki a szenvedélyek legtitkosabb rugóit is fel tudta tárni. Drámái tárgyát a krónikák mellett ugyan régi színművekből vette, de művészileg dolgozta fel forrásait, mélységes és igazi emberi tulajdonságokat, egyéniséget öntött a jellemekbe. Kimeríthetetlen képzeleti gazdagságát Petőfi fogalmazta meg legtömörebben : „Shakespeare egymaga fele a teremtésnek." Kérdés: Nevezzen meg színműveiből kettőt WILLIAM SHAKESPEARE (1564-1616) Világhírű olasz elbeszélő. Elbeszélésgyűjteménye az európai irodalom történetében alapvető mű. Forrásai olvasmányélmények, történelmi események, udvari pletykák, de ezeket a maga világfelfogása szerint alakította át. Humora, a szerzetesek gyakori kigúnyolása, a városi polgár szerepének kidomborítása mind azt mutatja, hogy Boccaccio a középkort már múltnak tekinti s a felvilágosult ember szemével néz a letűnt világra. GIOVANNI BOCCACCIO (1313—1375) Kérdés: Nevezze meg híres művét. A magyar nyelvű líra első kiemelkedő képviselője. Szerelmi és vitézi verseiben alakítja ki a róla elnevezett strófát. A magyar dráma fejlődésében is az úttörő kezdeményezés érdeme illeti meg. A magyar nyelvű verset az énekes-lantos színvonalról a reneszánsz műköltészet színvonalára emelte. Életműve nagy hatással volt Kisfaludyra, Csokonaira és másokra is. BALASSI BÁLINT (1554— 1594) Kérdés: Nevezze meg egy versét. A 18. számú fejtörő nyertesei: Nagy Borbála, Nagymagyar-Vajasvata (Zlaté Klasy) Adamček Dezső, Zseliz (Želiezovce) & 13
