A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-30 / 22. szám
TUDOMÁNY-TECHNIKA. Nofretete, Ekhnaton felesége A FÁRAÓNÉ FESTÉKE A csodálatos kék szín ma is olyan eleven, mintha nem is évezredekkel ezelőtt vitték volna fel a festéket a híres szoborra. A vegyészet egyik rejtélyére sokáig hiába keresték a feleletet: a XX. század végének technikai színvonala kellett ahhoz. hogy megfejtsék az óegyiptomi színezék készítésének titkát. A Német Keletkutató Társaság 1912-ben, Ludwig Bohrhardt vezetésével Egyiptomba küldött egy régészexpedíciót. Az expedíció az egykori Ahet-Aton város, a nagy hírű Ekhnaton fáraó ősi fővárosa (a mai Al-Amarna) területén kezdte meg az ásatásokat. Akkor még senki sem sejtette, hogy szenzációs leletekre bukkannak, amelyek lehetővé teszik az egyiptomi történelem mindaddig homályba burkolózó fejezeteinek megismerését. Sorra tárták fel a házmaradványokat, és amikor a város központjában egy fallal övezett épületcsoport romjai közül egyre-másra kezdtek előkerülni az apró szobortöredékek, faragványtorzók és gipszmaszkok, a régészek örömmel konstatálták, hogy egy szobrászmühelyre bukkantak. Az ilyesmi mindig értékes leletanyaggal kecsegtet. Várakozásukban nem csalódtak: néhány nap múlva találtak egy szobát, mely tele volt a fáraó és családtagjai mellszobraival. Ekhnaton életnagyságú mellszobrát fedezték föl. Szépen ki volt színezve, de az arcot sajnos ismeretlen kezek szétverték. Azután megtalálták Nofretéte portréit... Nofretéte nevét a világ előtt nem annyira történelmi szerepe, mint az egyik szoborportré tette ismertté, és teljes joggal, mert ez az alkotás a művészet maradandó értékeinek egyike. A jelek szerint az életnagyságú fej a szétvert arcú Ekhnaton-szobor párjának készülhetett; szerencsére szinte sértetlenül megmaradt. Mészkőből faragták, helyenként gipsszel pótolva, és a felületét kiszínezték. A festék is igen jó állapotban megmaradt rajta. Hogy milyen hatást tett a régészekre, azt a legjobban Ludwig Bohrhardt ásatási naplójából tudhatjuk meg. Bohrhardt azon a napon csak egy mondatot jegyzett föl: „Úgysem tudnám leírni — látni kell!" 1920-ban Nofretéte mellszobrát egy berlini múzeumban állították ki, 1945-ben azután — sok más kinccsel együtt — egy sóbányában találtak rá a megszálló amerikai csapatok. Ma a nyugat-berlini Egyiptomi Múzeum egyik fő kiállítási tárgya. A szoborportré különlegessége az, hogy a fáraó feleségét magas, hátranyúló, valószínűleg parókaként viselt fejfedővel ábrázolja. A hajépítmény kék színű: a kék az egyiptomiaknál az istenek és a velük egyenrangú uralkodók hajszíne volt — erről a papiruszte-kercsen látható illusztrációk és a templomok, paloták falfestményei tanúskodnak; kék hieroglifákkal írták le az istenek és a fáraók neveit és titulusait is. A szobor kék színezése ragyogó, tiszta tónusú volt, és a több mint háromezer év alatt tökéletes állapotban megmaradt. Rögtön fölvetődött a kérdés: hogyan sikerült az egyiptomi mestereknek ilyen tiszta tónust előállítani, és mitől ilyen tartós a festék? Már 1923-ban közzétették a Nofretéteszobron talált festékanyagok fizikai-kémiai vizsgálatainak eredményeit. Az akkoriban rendelkezésre álló elemzési módszerek lehetőségei viszonylag szerények voltak, de azt sikerült egyértelműen megállapítani, hogy az egyiptomiak nem természetes, hanem mesterségesen előállított színezékeket használtak. Már az elmúlt századokban föltételezték, hogy az ókorban sem csupán természetes festékanyagokat használtak. A kérdés tisztázására csak 1982-ben kerülhetett sor, amikor G. Wiedemann és G. Bauer, a Svájci Szövetségi Technológiai Intézet kutatói Zürichben a legmodernebb módszerekkel újra elvégezték a Nofretéte-szobor festékeinek vizsgálatát. Különös figyelmet szenteltek a kék festéknek. Az egyiptomi lazúrkéknek sajátos színárnyalata van, amely változás nélkül megmaradt már a IV. dinasztia kora, vagyis i. e. 2600 óta. Tónusa nagyon közel áll az ismert féldrágakő, a lazurit színéhez. Ez azonban nem lehetett a festékkészítés alapanyaga, mert nagyon ritkán fordul elő, és Egyiptomban ősidők óta igen nagy becsben tartották. A kék festék iránti szükséglet elkerülhetetlenné tette mesterséges vegyületek használatát. Az egyiptomi lazúrkék mesterséges előállításának receptje az i. e. IV. században eljutott Görögországba, majd onnan a rómaiakhoz. A Római Birodalom bukásával aztán eltűnt, és csak a XIX. században sikerült kimutatni, hogy a lazúrkék vegyi összetétele CaCuSiíOio A képlet alapján feltételezhető volt, hogy az egyiptomi lazúrkék alapanyagául természetes ásványok keveréke szolgált. Azt azonban nem lehetett tudni, vajon elő tudták-e állítani az ó-egyiptomi mesterek a lazúrkék mikrokristályos formáját! Tudniillik ez a festék csak akkor lesz sajátos tónusú, fényű, ráadásul tartós is, ha optimális méretű mikrokristályokból áll. Vajon tudhatták-e az őskori Egyiptomban, hogy milyen arányokban kell összekeverni az alapanyagokat, milyeneknek kell lenniük a hőmérsékleti viszonyoknak, és katalizátorként milyen adalékanyagokra van szükség? A zürichi vizsgálat módszerei között szerepelt a röntgen-szerkezetvizsgálat, az elektronmikroszkópia és az elektronsugaras mikroanalízis. (A nyugat-berlini Egyiptomi Múzeum igazgatósága engedélyt adott arra, hogy festékmintákat vegyenek Nofretéte szobráról. A festékminták össztömege csupán néhány század gramm volt, a szobron semmiféle sérülésnyom nem maradt. Az alkalmazott módszerek érzékenysége lehetővé tette, hogy ilyen kis mennyiségű vizsgálati anyaggal dolgozzanak.) Már az első laboratóriumi adatokból kiderült, hogy a vizsgált minta kétségtelenül kristályos szerkezetű. A kék festék elemzésének eredményei azt mutatták, hogy az anyag CaCuSi40,0 összetételű réteges kristályokat tartalmaz. Ez az összetett szilikát úgy állítható elő, hogy egy-egy rész kalcium- és rézoxidot és négy rész sziliciumoxidot reagáltatnak egymással. Az előállítási kísérleteket sokszor megismételték, amíg sikerült meghatározni, hogy mi kell az igazán jó minőségű lazúrkék előállításához. Kiderült, hogy a kemencében a hőmérséklet nem haladhatja meg az 1 000 C-fokot, mert különben elbomlik a termék, és elveszti a színét. Rájöttek, hogy a reakció végén a kemencében oxidáló közegnek kell lennie, ellenkező esetben a két vegyértékű réz egy vegyértékűvé válik, s ettől az egész anyagnak szürkés-barna színe lesz. Ha nem használtak katalizátorokat, akkor a kristályok túlságosan aprók lettek, s ez fakóvá tette a festéket. Katalizátorként a konyhasó, a bórax, a nátriumszulfát és a papiruszhamu egyaránt megfelelt; mindegyik ugyanolyan hatást fejtett ki, és jelenlétükben gyorsabb volt a kristályképzödés, és a kristályok néhány tized milliméterre nőttek, amitől a lazúrkéknek csillogó fénye lett. Most már nem kételkedhetünk abban, hogy az eljárást jól ismerték az ókori Egyip-’ tómban is, ahol hosszú évszázadokon keresztül titokként őrizték a szobrok, épületek és szövegek színezésére szolgáló különleges egyiptomi lazúrkék elkészítésének receptjét. P. A. VAGANOV Lézerrel vezérelt öntözőberendezést fejlesztettek ki Frunzéban, a kirgiz öntözési és meteorológiai intézetben. A talajnedvesség önműködő ellenőrzésével elkerülhetik a talaj szikesedéséhez vezető túlöntözést és a termés csökkenéséhez vezető elégtelen öntözést. Eddig fáradságos számítgatással határozták meg egy-egy nagy tábla optimális öntözővízszükségletét — a lézerrendszer most tíz perc alatt megadja a vízszükségletet, amelynek meghatározása korábban egy napot is igénybe vett. GYÓGYNÖVÉNY A MIGRÉNROHAM ELLEN A friss őszi margitvirág (Tanacetum partnemum) levelei kitűnően felhasználhatók a migrénes roham okozta fejfájás, hányinger, hányás megelőzésére — írja a British Medical Journal című tekintélyes angol orvostudományi folyóirat egyik legutóbbi száma. Az egyik londoni klinikán 17 betegen próbálták ki a gyógynövényt, amelyet egyébként az ízületi gyulladás kezelésére is használnak. A betegek egy része hatástalan anyagot — placebót —, másik részük pedig naponta 25 milligrammnyi, fagyasztva szárított margitviráglevelet tartalmazó kapszulát kapott. Ez az utóbbi hatásosan megakadályozta a migrénes rohamok kitörését — a pusztán placebót fogyasztókon rendszeresen erőt vett a migrénes roham. Még további kutatások szükségesek annak tisztázására, hogy a margitvíráglevelek rágása nem okoz-e fekélyesedést vagy szájü reggyulladást —, ez egyébként aktív hatóanyagaira lenne visszavezethető. SZAGLÓ HALAK A lazactestvérek a szagukról ismerik fel egymást — állapították meg legújabban kanadai kutatók. A kísérletek során egyetlen lazacpár megtermékenyített petéiből egész nemzetséget neveltek fel, majd a halakat kis csoportokban olyan tartályokba helyezték, amelyekből választásuk szerint szabadon átúszhattak más tartályokba. Az eredmény: a teljesen tiszta víz hidegen hagyta a fiatal halakat. De ha olyan víz volt az egyes kamrákban, amelyben előzőleg testvéreik tartózkodtak, előszeretettel keresték fel ezeket a kamrákat, és nem számított, hogy az adott halcsoporttal együtt vagy külön nőttek fel. A magatartáskutatók szerint ez az íz- és szagfelismerés vezet a „hal-iskolák" kialakulásához. A családszerü csoportokban a fiatal halak jobban védettek ellenségeiktől. 16
