A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-16 / 20. szám
VISSZHANG A HET című hetilap ez év 8. számában megjelent „A recept" című kis remekműhöz szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Azért nevezzük remekműnek, mert műfaja szerintünk meghatározhatatlan. Könnyű lenne a besorolás és nem ragadnánk papírt, tollat, ha — tegyük fel — a cikk címe a következő lett volna: Influenzás lázálmaim. írója, Hocman Gábor, ugyanis olyan történetet mesél el, amelyet szerintünk csak egy lázálmas elme vetíthet elénk. Igaz, hogy közben többször is erős fejfájásra panaszkodott és a végén valóban felesége jótékony hidegvizes borogatására szorult. Azt is írta, hogy feledékenységben szenved, röviden tehát idézzük fel a cikk tartalmát: Az influenza általános tüneteit érezve orvoshoz fordult. Itt megkapván azt a bizonyos „receptet", elindul a legközelebbi patika felé. Ide betérvén (úgy látszik, ez nem a járvány első rohamában történt, mert már az első nekifutásra befért a váróba), letette a pultra (ennek neve tára, de ezt nem kötelező tudni), a gyógyszertárosnö (érdekes, hogy a férfi gyógyszerészt következetesen gyógyszerésznek nevezi, a nőket gyógyszertárosnőnek. — Ön nem ismeri a gyógyszerésznő kifejezést vagy csak arról van szó, hogy az ész szócskát még csak képző formájában sem akarja a nőkkel kapcsolatban emlegetni 7) egy nagy üveg gyógyszerrel és a megfelelő utasítással látja el, lepecsételi azt a bizonyos papírlapot és visszaadja. Ez megismétlődik még kétszer — ugyanazzal a papírdarabbal, amelyről a végén kiderül, hogy A SZERZŐ A „Hét" 8. számának „Humor" rovatában között „A recept” című írásommal kapcsolatban kijelentem, hogy annak szövege se a dunaszerdahe/yi kórházi gyógyszertárral, se annak gyógyszerészeivel nincs semmiféle kapcsolatban. Folyóiratunk „Humor" részlegében közölt említett cikk nem gyakorol kritikát semmiféle konkrét gyógyszertárra és a szöveg kizárólag a cikkíró fantáziájának a szüleménem más, mint egy ruhatisztítóban kapott kis cédula. Engedjen meg, kedves Hocman Gábor nekünk néhány megjegyzést. Először talán egy kérdés: Járt Ön már patikában akkor is, amikor nem volt lázas? Ugyanis minden normális esetben a következő történik: Átvesszük a receptet — de csakis a RECEPTET! — és gondosan átnézzük, ügyelve az érvényességére, az adagolás helyességére és minden egyébre, ami ránk tartozik. Bizony előfordult már, hogy különböző papírokat nyújtottak be a betegek recept gyanánt. Biztosíthatom Önt; hogy az ilyen papírokat a megfelelő magyarázattal mindig visszaadjuk jogos tulajdonosainak. A receptet viszont megtartjuk (eltekintve most a magánrecepttől), mert annak a továbbiakban egészen más szerepe van. Hogyan írhatja Ön, hogy egy tisztítóban kapott cédulára egymás után három gyógyszertárban kapott gyógyszert? El tudja képzelni, mi történne, ha mi nem tudnánk minden kétséget kizáróan megállapítani, milyen gyógyszer van felírva, és egyszerűen adnánk valamit? A tévedés lehetősége nincs kizárva, de gyógyszert csak receptre adunk és nem mindenféle papírdarabra! Ez egyszerűen elképesztő! Szeretnénk remélni, hogy már meggyógyult, helyesebben kigyógyult betegségéből és közzétéve levelünket is a lap hasábjain ad választ arra, mi is történt valójában azzal a receptnek kinevezett papírdarabkával? A dunaszerdahe/yi kórházi gyógyszertár kollektívája VÁLASZA nye. A cikk a legcsekélyebb mértékben sem hozható összefüggésbe a dunaszerdahe/yi kórházi gyógyszertárban beváltott egyetlen recepttel sem. E gyógyszertár munkatársainak a „Hét" szerkesztőségéhez intézett névtelen, aláíratlan levelébe foglalt személyem elleni invektivák ellen, névtelen levélről lévén szó, nem kívánok állást foglalni. Hocman Gábor MITŐL REJTÉLYES? A filmsztárokat is beleértve, kevés nőnek volt még olyan tartós sajtóreklámja, mint Leonardo da Vinci Mona Lisájának. Volt idő, amikor az izgatta az embereket, hogy a nők iránt általában kevéssé fogékony Leonardo szerelmes volt-e bele vagy sem. Volt, amikor a kép ellopásán, majd visszaszerzésén izgult a világ. Az utóbbi évtizedekben pedig arról folyik a vita, hogy mi lehet híressé vált rejtélyes mosolyának a titka. Egy Jean Seul nevű párizsi polgár elhatározta, hogy összegyűjti az e mosolyról nyomtatásban megjelent találgatásokat, s aránylag rövid idő alatt kereken ezer cikkre tett szert, amelyek kizárólag e témával foglalkoznak. Az egyik szerzője szerint a Mona Lisa ajkán visszatükröződő mosoly a szerelem belső tüzének visszfénye. A másik elgondolása prózaibb: úgy véli, hogy a szép donnának hiányos volt a fogsora, s mivel a fogpótlás akkoriban szinte lehetetlen volt, tanácsosabbnak tartotta csukott szájjal mosolyogni... A találgatásgyűjteményt Jean Seul a képet őrző Louvre-nak ajándékozta. MILYEN A TENGERI MACSKA? Jóságos és segítőkész. Ha vízben fuldoklót lát, nyomban kimenti. Figyelmezteti a hajóst a zátonyra, a csónakost a közelgő viharra. Ellentétben a szárazföldi macskákkal, még az egerekkel sincs haragban. Olyannyira nem, hogy épp a templom egere a legjobb barátja. Ha kincsre bukkan a tenger fenekén valami hajóroncsban, partra úszik vele, s odaadja neki. Származását tekintve egyébként norvég népmeséi alak, s csupán egyetlen hibája van, hogy túl jó az alvókája. Minden évszázadban egyetlen napig van ébren, vagyis huszonnégy óra híján száz évet durmol végig egyhuzamban. A ő horkolása visszhangzik a tengermorajban. Norvégiában nemrég mesefilmet készítettek róla. Ebben az ugyancsak százéves álmot alvó Csipkerózsikával találkozik, akinek egy mentőövet és egy háromágú szigonyt hoz fel a vízből ajándékba. A SZLOVÁK FI LM VÁLLALAT KÖZPONTJA PÁLYÁZATOT HIRDET Filmelbeszélések és egész estét betöltő filmek irodalmi forgatókönyveire. A versenypályázat célja olyan értékes és elkötelezett filmalkotások írására ösztönözni az alkotókat, amelyek kultúrpolitikánk szellemében a CSKP XVII. kongresszusa után ösztönzően reagálnak a mai élet és a nemzeti múlt kérdéseire a gondolati időszerűség és a műfaji sokrétűség szemszögéből, figyelembe véve a szocialista embertípus esztétikai és erkölcsi nevelését. A pályázat célja előmozdítani olyan filmalkotások keletkezését, amelyek valósan, gondolatilag kifejezően és eredeti módon tükrözik társadalmunk fejlődési irányzatát és eszméit, a hazánkban lezajlott és jelenlegi történelmi és társadalmi folyamatokat, valamint forradalmi változásokat. Az új filmalkotások alapjául szolgáló müveknek magas eszmei és művészi színvonalon kell ábrázolniuk az embert, magánéletének mélységeibe hatolva, rámutatva sokrétűen szerteágazó kapcsolataira a családban, munkahelyén és életkörnyezetében, valamint társadalmi és kulturális tevékenységében. Azt szeretnénk, ha a szerzők olyan értékes műveket alkotnának, amelyek hősei drámaian élnék át az „új" harcát a „régivel" mind hazai mind világviszonylatban. A pályázatra beküldhetők elbeszélések és irodalmi forgatókönyvek, minden műfajban (főleg társadalmi szatírák, tudományos-fantasztikus és zenés művek), amelyek a jelenben, a múltban, esetleg a jövőben játszódnak és felnőttekhez, gyerekekhez és a fiatalsághoz egyaránt szólnak. A szlovák filmgyártás a fö hangsúlyt azokra a témákra fekteti, amelyek jelentős társadalmi-politikai évfordulókhoz kapcsolódnak (a februári győzelem 40. évfordulója, a szlovák nemzeti felkelés és hazánk felszabadításának 50. évfordulója, a CSKP megalakulásának 70. évfordulója, a csehek és a szlovákok közös állama megalakulásának 70. évfordulója, a falu szocializálásának 40. évfordulója stb.), vagy történelmünk, valamint jelenlegi társadalmi-politikai és kulturális életünk kiemelkedő személyiségeinek életét ábrázolják. A pályázat két kategóriában folyik: A) FILMELBESZÉLÉS (terjedelme 50-60 oldal) 1. díj 12 000 Kčs 2. díj 10 000 Kčs 3. díj 8 000 Kčs 4. díj 6 000 Kčs 5. díj 4 000 Kčs B) IRODALMI FORGATÓKÖNYV (terjedelme 120—150 oldal) 1. díj 20 000 Kčs 2. díj 15 000 Kčs 3. díj 12 000 Kčs 4. díj 10 000 Kčs 5. díj 8 000 Kčs A pályázat nem anonim. Részt vehet benne minden csehszlovák állampolgár szlovák, cseh, magyar vagy ukrán nyelvű művel. A versenybe benevezhetők kollektiv munkák is. A kollektívákat a pályázat meghirdetőjével való kapcsolat során egy meghatározott személy képviseli. A pályázatra csak olyan eredeti művekkel lehet jelentkezni, amelyeket eddig sehol sem jelentettek meg, még nem díjazták más pályázatokon, nem javasolta megvalósításra semmilyen szervezet. Azokat a benevezett munkákat, amelyek nem felelnek meg a pályázat feltételeinek, a versenyből kizárják. A fel nem használt elbeszéléseket és forgatókönyveket visszaküldik a szerzőknek. A pályázatra a műveket 1986. szeptember 1-től 1986. december 31-ig lehet beküldeni a következő címre: Slovenský filmový ústav, ul. Červenej armády 32; 833 14 Bratislava, géppel írt három példányban, amelyen a mű címét, valamint a szerző címét kell feltüntetni. Egy szerző több művel is benevezhet a pályázatra. A pályázat eredményéről 1987. augusztus 15-ig értesítik a szerzőket. A díjazott munkákról szóló információt a sajtóban jelentetik meg. A pályázatot rendszeresen kétévenként írják ki, mindig ebben az időpontban. Ezért kérjük az érdeklődőket, hogy csak olyan művekkel jelentkezzenek, amelyek megfelelnek az előírt eszmei-művészi feltételeknek. 23
