A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-10 / 2. szám

NÉPI ÉKSZEREK

ÍW5.Í*,'

Üsfil

;i

A nép különféle rétegeinek, csoportjainak ékszerkészlete — a kapocs, a gomb, a hajtű, a csat stb. — elsősorban gyakorlati célt szolgált, azonkívül, hogy díszített, de a múltban gyakran gyógyászati célokra is használták az ékszert. A viseletkiegészítő népi ékszer tehát több funkciót töltött be. Az első és legismertebb a díszítő funkció. Az ékszer anyagának ragyogásával, csengésével, megformálásának művészi kivitelezésével kiemeli valamelyik testrészt, felhívja az előnyös testi tulajdonságokra a figyelmet. A társadalmi formációk kezdetleges szintjén inkább a férfiak díszítették magukat ékszerekkel, a nők kedvére. A civilizáció előrehaladásával a helyzet megfordult. A férfiak fokozatosan elhagyják az ékszereket, és a nők kezdik viselni.

Az ékszer másik fő funkciója a jelölés. Jelölheti viselője életének vagy az év menetének különösebb alkalmait, mert ünnepélyesebbé teszi

viselője megjelenését. Természetesen az ékszer leghangsúlyosabb funkciója a társadalmi helyzet jelölése volt. Minél gazdagabb volt az egyén, annál értékesebb anyagból készültek az ékszerei. Különösen a nők körében érvényesült ez a törekvés, ezt mutatják a női viseletre vonatkozó XVII. és XVIII. századi rendszabályok, tilalmak is. Hasonló jelenségnek még a XIX. század végén és a XX. század elején is tanúi lehetünk. A Léva környéki falvak női viseletéhez nagyon sok ezüstékszer tartozott. A parasztság gazdagodásával az ezüstékszereket arany váltotta fel, akkor ezek a gyermekek vagy férjeik ruhatárába kerültek. Az ötvösök is gyakran említik, hogy ha gazdag paraszt vásárolt ékszert, mindig a legdrágábbat kérte, mert elsősorban gazdagságát akarta vele fitogtatni.

Az ékszer harmadik funkciójában gyakran amulett vagy gyógyászati segédeszköz. Az amulett bizonyos állati csontocskákból készült, de ábrázolhatott állatvédő szellemet is. Amulettet már a honfoglaló magyarok is viseltek, amint azt Dienes István is írja. A hiedelem szerint az ilyen amulettek megvédik viselőjüket a vadállatok támadásaitól, általában őrzik a test épségét, egészségét.

Az újkorban a parasztságnál már előtérbe kerül az óvószerep. Egyes betegségek megelőzésére, illetve gyógyítására viselnek ékszert. Lassan feledésbe merül, hogy sok testen viselt ékszernek volt fontosabb szerepe is, mint a díszítés. A fülbevalóval pl. gyógyítottak, a korall karperecét bajelhárítás céljából viselték, a csörgő pitykék a rossz szellemeket tartották távol. A civilizációval az ékszerek amulettként való használata teljesen elmaradt. Azonban csaknem napjainkig megmaradt gyógyászati segédeszközként egyes hagyományőrző vidékeinken, ahol a még ma élő idős nemzedék a fülbevalót

elsősorban szemgyógyítás céljából használja. (Persze ez csak hiedelem.) A népi ékszereknek gyógyászati funkciója fokozatosan elmaradt, legtovább a díszítő és vagyonmutogató szerepe maradt meg.

Az ékszereket viselhetik közvetlenül a testen, mint a gyűrűket, nyakéket, karkötőket, karpereceket vagy a ruházaton, összetűzésre, illetve öszszegombolásra pl. a tűket, csatokat, kapcsokat, öveket, gombokat.

Dél-Szlovákia területén a legtöbb ékszert Léva (Levice) környékén. Bars és Hont megyében, Komárom (Komárno) és Érsekújvár (Nové Zámky) környékén viseltek a múltban. A hagyományos paraszti öltözet fokozatos elhagyásával a viseletkiegészítő ékszerek is háttérbe szorultak. Ma már csupán múzeumokban, az idősebb emberek emlékezetében és régi fényképeken követhetjük nyomon virágzásukat.

Méty Margit