A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-16 / 20. szám
INNENKESZELI FERENC A szerző reprodukciói Az apátfalvi posztógyár Szabó Gyula műveivel találkozni: sokunknak ünnep. Ünnep azoknak, akik inkább csak gazdag töredékeiben, mintsem a teljességében ismerhetjük ezt a minden értelemben nagy életművet, s ünnep azoknak is, akik először találkoznak vele. E találkozások során tovább erősödik bennünk az a meggyőződés, hogy olyan jelentős festőnek voltunk a kortársai, akinek életműve előtt Íme, egyre nyitottabbá lesznek a távlatok s a mü határai még csak most körvonalazódnak, mert tágasabbak annál, mintsem azt jó szívvel, hittel eddig gondoltuk. Igaz, ez az életmű csaknem másfél évtizeddel ezelőtt véglegesen és végzetesen lezárult, de ez csupán azt jelenti, hogy további képek nem születnek. Ám nyilvánvaló most már, hogy ami lezárult, az egy új, immár objektívebb megközelítés során tágulni kezd, új értelemmel és új értékekkel gazdagodik, mert a mozgásnak abba a fázisába lépett, melyben az eddig feltáratlan összefüggések, művészi és szellemi meghatározások által új minőségeket ismerhetünk fel ebben az örökségben. Bízvást mondható tehát, hogy e folyamatban úgy alakul majd tovább Szabó Gyula alkotói portréja, ahogy azt a legjobb értői és leglelkesebb hívei szeretnék. Szabó Gyulában mindig is lehetett hinni, mert ahogy mítoszt sem, úgy kétségeket sem teremtett soha önmaga körül. Egyre inkább leszűrhető, hogy Szabó Gyula sosem ígérgetett nekünk teljességet kísértő müveket, de ime, mégis ilyen müveket teremtett. Sosem állította, hogy az óceánnak valamelyik pontján van még egy, száz, ezer ismeretlen sziget. Ezeket a szárazföldeket előbb felfedezte, azután tárta csak elénk, úgy, hogy annak partjánál az ember biztonsággal kiköthetett, lábát megvethette rajta. Nincs ezeken a kontinenssé torlódó szigeteken semmi egzotikum — de mindezt ő úgy mutatta meg, ahogy eddig még nem láthattuk, lett légyen az ég vagy hegyvonulat, szántóföld, erdő, müteremsarok vagy önarckép akár, netán nyitott magzatburok. És mindenütt ember. Még ott is, ahol a figurája már nincs is jelen. Lásd az erdei ösvényt, ahol csak fák vannak, törzsek és lombozat, szikrázó, és sejtelmesen átszürödö fények; ezen az ösvényen az ember már elvonult, de az útvonalán, a hiánya nyomjelén úgy reszket a fény, a levegő, ahogy csupán az elhaladt ember nyomán ... Szabó Gyula fölfedezöútjai nem voltak mindig eszményiek, hajója vitorláit nem mindig duzzasztották kedvező szelek, de zátonyra sosem futott, talán azért, mert mindig olyan mélységek fölött hajózott, ahol a zátonynál nagyobb veszedelmek fenyegették. E mélységek alá mindig szándékosan, saját elhatározásából merült, mert tudta, hogy amit a legnagyobb mélységek rejtenek, abban az embert találja meg. Éhezett is, sokszor már vize sem volt, kalózok lettek a matrózai... de hagyjuk a hasonlatokat, mert sántítanak. És igenis, voltak zátonyok! 1935- ben súlyosan megbetegedett, festményeit és írásait elégette. A Nógrádi Galéria, mely Szabó Gyula életművét gondozni hivatott, most április második felében és május folyamán a Bratislavai Városi Galéria termeiben mutat be egy gazdag s jó válogatást a festő életművéből. Igen örvendetes, hogy tizennégy esztendővel a művész halála után az itteni közönség is találkozhatott végre azzal a festővel, aki élete utolsó szakaszában minden törtetés nélkül, kizárólag a teremtett müvei olyan művészi tekintélyt szerzett, amely méltó módon fejezte ki az őt megillető elismerést. Élete utolsó négy esztendejét érdemes művészként élhette le. Jövőre lenne nyolcvanéves. Ha azt mondom: Szabó Gyula él — közhelyet, fordulatot mondok csupán, de bízom benne, hogy igazat. Mint ahogy abban is, hogy az életnek az a minősége és módja, amely a műben ölt testet — Szabó Gyula hagyatéka által egyre erőteljesebben igazolja önmagát. A Tesmag alatt A festő Ime o restó! Kazahsztán legnagyobb gyermekintézménye a köztársasági úttörőpalota, amely Alma-Atában, a Lenin sugárúton nyílt meg. A 17 ezer négyzetméter alapterületű épületben vannak tágas termek nagyobb rendezvényekhez és kisebb helyiségek, van könyvtár, 800 személyes színház, csillagvizsgáló, sportkomplexum. Az úttöröpalotát naponta mintegy kétezer gyerek látogatja. A Párizsban évente megrendezett bélyegbemutatón a legjobb európai bélyegnek ítélték az Igor-ének 800. évfordulójára kibocsátott szovjet postai miniatúrát. A bélyeg Alekszandr Tolkacsevnek, a Moszfilm-stúdió díszlettervezőjének a munkája. A Szovjetunió Állami Díjával ismerték el annak a tudóscsoportnak a munkáját, amely zárt keringésű vízellátási rendszert hozott létre a novolipeckiji kohóműben. így a technológiai ciklusban ugyanaz a víz többször is felhasználható, majd megtisztulva kerül vissza a hatytyúk tavába, melyet vízimadarak seregei laknak. 8
