A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-10 / 2. szám
A végtelen parton egymást érik a fürdőhelyek: Bellariva, Riccione, Cattolica, Gabicce. A parti sétányt beláthatatlan üzletsorával, presszók színes árnyas teraszaival és a virágoskertekkel körülvett szállóival reménytelen gyalog bejárni, sőt még kerékpáron sem könynyű és nem is tanácsos a nagy forgalom miatt. A délutáni vagy esti városnézés során, amikor már nem érzem a lábam, fáradtan és rezignáltan állapítom meg, hogy sohasem fogom látni egész Riminit. Este meg kell néznem a delfináriumot is, ahol non stop pereg a műsor. A sztárok, a három delfinlány bravúros mutatványokkal szórakoztatják a nézőket. Felröppenve a levegőbe labdáznak, átsuhannak a karikán, s minden mutatványuk után halat követelve rikácsolnak és persze a medence szélén mindenkit lespriccelnek. Riminitől szinte egy köhajításnyira, az Appenninek kapujában a 739 m magas Monte Titano sziklán, a világ egyik legkisebb és legrégibb köztársaságába, San Marinóba megyek. A képzeletbeli határon felirat hirdeti: „Benvenutti nell antica terra della libéria", azaz „Köszönt az ősrégi szabad föld", — amely ellenállt a zsarnoknak, császárnak, királynak, befogadta a vesztett csatából menekülő Garibaldit és katonáit, nem csatlakozott az egységes Itáliához, így elkerülte a világháborút, Mussolini uralmának végnapjaiban pedig menedéket adott ezernyi üldözöttnek. A hegyre vezető út mellett látom a kommunista párt székházát. A párt tagjai ott dolgoznak az államhatalmi szervekben, részt vesznek a nagytanács munkájában. A végrehajtó hatalmat két Capitano Regente gyakorolja. Közülük az egyik kommunista. Az ország vezetői a nép között élő kézművesek, tanítók, munkások, kereskedők, földművesek és ügyvédek. San Marino fő jövedelme a turistaforgalom és a bélyegkiadás. Fenn a hegyen, a mintegy négyezer lakosú főváros kapujában véget ért az autóút, s gyalog kell felmenni tovább a meredek utcán a várfalak tövében a Palazzo del Governohoz, a kormánypalotához, ahol a bejáratnál díszőrség áll. Az országnak nincs hadserege, csupán tucatnyi díszbe öltözött katonája és ugyanannyi puskája. Ezt is csak azért tartják, hogy legyen mivel tisztelegniük a katonáknak az őrségváltáskor. A város utcái fölfelé kanyarogva hol összeszűkülnek, hol kiszélesedve kisebb tereket képeznek, vagy egészen a sziklaterasz széléig merészkednek, ahonnan váratlanul ragyogó kép tárul a napsütötte Appenninek vonulatára, kelet felé pedig a lankákon zöldellő mandulaligetekre, szölőskertekre s ezen túl az Adriára. Még feljebb a sziklakertek tetején három bástya vigyáz, őrködik a városra a kis köztársaságra. E három bástya San Marino szimbóluma, amit belevéstek a köztársaság márványcímerébe is. Fölöttük galambraj kering az azúrkék égen, ami mintha a békét jelképezné az Adriai-tengerpartnak ezen a tenyérnyi földjén DUSEK IMRE A szerző felvételei GfYEEMEKEKEEK — Mit gondolsz — kérdezte az elefánt a majomtól —mennyi dió kell ahhoz, hogy egy rakás legyen? — Nem tudom — felelte a majom. — Bizonyára sok ... — És ... mennyi az a sok ? A majom elgondolkodott, majd így válaszolt: — A sok: az sok ... — Nem, így nem juthatunk közös nevezőre. Meg kéne ezt magyaráznod — fújta a magáét az elefánt. — Tíz dió már rakás? — Tíz már rakás — bólintott a majom. — Ez így rendben van ... — egyezett bele az elefánt. — És a kettő ... ? — Kettő: kevés a rakáshoz... Mi-Melyik tárgy nem illik a többi közé? SZABÓ LŐRINC Kicsi vagyok én, majd megnövök én, mint a tüdő a fazékból, kidagadok én. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én. lyen rakás az, ahol csak két kókuszdió díszeleg? A kettő nem lehet rakás. — És a három dió ? — Három ... Az sem lehet rakás. — mondta némi tépelödés után a majom. — És kilenc? — Kilenc: már rakás. — És a négy ? — Az bizony nem. — És a nyolc ? — Az rakás. — És a hét? — Az is. — És a hat kókuszdió? A majom sokáig hallgatott. A tarkóját vakarta. — Tudod mit — kezdte újra —, már teljesen összekuszáltál. Már csak azzal vagyok tisztában, hogy a rakás: sok... És a kevés nem lehet rakás ... Többet nem tudok ... De nézd csak, éppen egy kígyó kúszik el mellettünk. Kérdezd meg őt. A kígyó meghallgatta az elefánt gondjait, és csodálkozva így szólt: — Te nem tudod, mi a sok és mi a kevés? Hiszen ez egyszerű. Kevés: azt jelenti, amikor már szinte mindent elfogyasztottál, de még igencsak éhesnek érzed magadat... És a sok: meg azt jelenti, ha többet már nem vagy képes elfogyasztani... Fordította: Zsemberi Etelka cte % Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én, bátor leszek én, óriások palotáit elfoglalom én. Kicsi vagyok én, nagy hős leszek én, aranyszobát adok minden testvéremnek én. Kicsi vagyok én, boldog leszek én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén. 21
