A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-09 / 19. szám
S“ MILYEN LEGYEN A TAVASZI SZÉL...? A legnagyobb tömegeket mozgató rendezvényünk. a Tavaszi szél vizet áraszt népdal- és népzenei verseny IX. évfolyama tavaly decemberben heves vitákkal zárult. Utórezgése a sajtóban és a szakemberek között még mindig észlelhető. Mi volt a vitát kiváltó probléma, mi az, amit az elkövetkező évfolyam kiírásakor el kell kerülnünk? Ezekre a kérdésekre szeretnénk választ kapni azzal, hogy a verseny szabályzatának alakulásáról beszámolunk és vázoljuk az elképzeléseinket a X jubileumi évfolyam versenyével kapcsolatban. Szeretnénk, ha az itt elmondottak másokat is véleményük megírására késztetnének. A Hét szerkesztősége szívesen ad helyet a nyílt vitának, amely remélhetőleg a népzenei mozgalom jövőjét, továbbfejlődését fogja szolgálni. A Tavaszi szél vizet áraszt népdal- és népzenei verseny fontos helyet foglal el a Csemadok Központi Bizottsága kulturális tevékenységében. Nem csupán aktivizálja a népdalénekeseket, éneklőcsoportokat, hangszerszólistákat és együtteseket, folklórcsoportokat, hanem a dolgozók széles tömegeinek esztétikai nevelését, zenei anyanyelvűnk magasabb szintű művelését és népi hagyományaink továbbélését is elősegíti. Az 1969-ben először meghirdetett, azóta kétévenként megrendezett verseny nagy tömegeket mozgósító rendezvénnyé fejlődött. Legtöbb versenyzője a hetvenes évek derekán volt. A rendezvény keretében szép eredményeket értünk el nemcsak a népdalok előadásában, hanem a népzenei és a szokásanyagok kiválasztásában is. A versenyzők műsorából sikerült kiiktatni a műdalt és a magyar nótát. Egyre több versenyző énekel tájegysége, sőt szülőfaluja népdalkincséböl. Egyre megbecsültebb lett a saját népi hagyomány. Újra előkerült a ládák aljáról a szülők és a nagyszülők népviselete. Elértük, hogy a versenyműsorokban nemcsak a különböző kiadványokban megjelent népdalok hangzanak el, hanem több, ezidáig ismeretlen népdal is előadásra került. Időközben fontossá vált az eredeti előadói stílus is, bár a végső értékelésnél a zenei tisztaság volt a döntő. A két kategóriával indult verseny az idők folyamán hat-hét kategóriává duzzadt, amelyben már nemcsak a népdaléneklés, hanem a hangszeres népzene és a tánczene is helyet kapott. Hogy a népdalt ne emeljük ki eredeti közegéből és ne veszítse el eredeti funkcióját, létrejött a folklórcsoportok kategóriája. Ebben a népdal szerves egységet alkotott a szokásanyaggal, a néptánccal, a népköltészettel, a népi hiedelmekkel és a népi használati tárgyakkal. A járási fordulóban kategóriákban meghirdetett verseny később egy-két járás népi hagyományanyagát felölelő blokkba sűrűsödött és a kerületi fordulóban a verseny háromnegyed órás keretműsorban egy konkrét témához kapcsolódva került bemutatásra. A blokkrendszer hátránya — ami miatt ez a versenyrendszer megszűnt —, hogy az egyén teljesítménye és a néprajzi műfajok önállósága ezáltal háttérbe szorult. Vagyis azok a járások számíthatnak sikerre, ahol egy népi hagyomány köré a legtöbb szokásanyagot találták. A siker további kovácsa a szerkesztéssel megbízott szakember néprajzi ismerete volt. Összegezve: a blokkrendszer nem teljesítette a verseny küldetését, és nem aktivizálta a versenyzőket. A néprajzi összeállításban szereplők nagy száma miatt nehézkessé vált a fellépési lehetőség. 1985-ben a IX. Tavaszi szél vizet áraszt népdal- és népzenei verseny irányelveinek meghatározásánál figyelembe vettük az eddigi rendezvények fogyatékosságait. Ennek eredményeként a fesztivál a népdal és a népzene versenye maradt, meghagyva a folklórcsoportok kategóriáját a már említett szempontok miatt. További változás volt, hogy elhagytuk a szólóénekeseknél és az éneklőcsoportoknál a hagyományőrző és hagyományápoló megkülönböztetést, töröltük a népi táncosok és tánccsoportok kategóriáját, a népi hangszeres zenének viszont nagyobb teret biztosítottunk. A hagyományápoló és hagyományőrző megkülönböztetést több oknál fogva hagytuk el. Elsősorban azért, mert szakember hiányában a járási versenyeken a versenyzőket nem a valóságnak megfelelően sorolták be ezekbe a kategóriákba. A besorolás így többnyire formális volt. Másrészt azért hagytuk el, mert az utóbbi időben ennek a két kategóriának a határai összemosódtak. Főleg az éneklöcsoportok esetében, ahol a fiatalok és az idősebbek együtt énekeltek. Vagyis a hagyományápoló és a hagyományőrző együtt lépett színpadra és énekelt az eredeti népi előadói stílusban. Tény viszont, hogy a népdalverseny jellegzetes izét ez az előadói stílus adta meg, amely az archaikus népzenei anyagot a régi és eredeti hangzási formában szólaltatta meg. Ezért arra gondolva, hogy zenei tisztaságban, énekléstechnikában és dinamikai árnyalatokban ezek a csoportok képtelenek felvenni a versenyt a mai előadói stílus képviselőivel — főleg a szólóénekesek esetében — őket csak vendégként kívántuk szerepeltetni, és sokéves tevékenységük elismeréseként a Csemadok Kiváló Népművésze, ill. a Csemadok Kiváló Népművészeti Csoportja kitüntetéssel illetni őket. A népi táncosok és tánccsoportok kategóriáját azért töröltük, mert a stilizált néptáncoknak — a gyermek- és felnőtt tánccsoportok váltva egymást — kétévenként fórumot biztosítunk a zselizi népművészeti fesztivál keretében. A hagyományőrző (archaikus) néptánc viszont fórum nélkül maradt. A műfaj versenyéről és besorolásáról valamelyik rendezvényünk keretében szintén döntenünk kell. A népi hangszeres zenének adott nagyobb teret a táncházi zene népszerűsége tette szükségessé. A stilizált népzene felkarolásával a hangszeres zene is érdemének megfelelő elismerést kapott rendezvényünkön. A IX. Tavaszi szél vizet áraszt népdal- és népzenei verseny tapasztalatai azt mutatják, hogy a változtatások közül a hagyományápoló és hagyományőrző kategóriák megszüntetése nem volt szerencsés. Más szempontból kell megkülönböztetni a két kategóriát és akkor jól érthetők a hagyományőrző és a hagyományápoló kifejezések közötti különbségek. A besorolást nem az énekesek korához kell kötni, hanem az előadói stílushoz és az előadott népdalok eredetéhez. Ennek eldöntését viszont csak szakavatott emberekre lehet bízni. Javasoljuk ezért, hogy a követke-A Tavaszi szél... tavalyi döntőjéről: a kürti hagyományőrző csoport (Fényképezte: Prandt Sándor) zö X. Tavaszi szél vizet áraszt verseny a szólóénekesek és az éneklöcsoportok esetében, két-két kategóriára bontva valósuljon meg. Mindkét esetben hagyományőrző (eredeti előadói stílus) és hagyományápoló (mai előadói stílus) megkülönböztetéssel. A járási versenyeken az értékelő bizottság döntse el, melyik produkció hová tartozik. Kérdéses esetekben ennek eldöntésénél további szempont legyen, hogy az énekes vagy óneklőcsoport saját tájegysége dalkincséből merítette műsorát, vagy sem. A X Tavaszi szél vizet áraszt népdal és népzenei versenyre javasolt kategóriák, amelynek megrendezését 1987-ben tervezzük: I. kategória — II. kategória — III. kategória — IV. kategória — V. kategória — VI. kategória — VII. kategória — VIII. kategória — hagyományőrző szólóénekesek hagyományápoló szólóénekesek hagyományőrző éneklőcsoportok hagyományápoló éneklőcsoportok népi hangszeren játszó szólisták népi hangszeren eredeti stílusban (unisono) játszó együttesek stilizált népzenét játszó hangszeres együttesek (táncházi zenekarok) folklórcsoportok A Csemadok Kiváló Népművésze és a Csemadok Kiváló Népművészeti Csoportja kitüntetést függetlenítettük a Tavaszi szél vizet áraszt versenyétől és önálló statútummal rendelkezik. Ezzel szeretnénk elérni, hogy a hagyományőrzőket a kitüntetésre való javaslat ne zárja ki a versenyből, mint az helytelenül a verseny IX évfolyamában történt. Egyébként kitüntetésre a Csemadok járási bizottságainak elnöksége tehet javaslatot és azt a Csemadok KB Elnöksége hagyja jóvá. A statútum tartalmazza azokat a szabályokat és feltételeket, amelyek figyelembevételével a javaslatot be kell terjeszteni. A statútum valamennyi Csemadok járási bizottságon megtalálható. Itt szeretnének válaszolni a Szabad Földműves 1986. március 1 -én megjelent Hol maradnak a zoboral/aiak ? című cikkére, amelyben a szerző (Vass Gyula) megállapítja: „A Tavaszi szél... legutóbbi országos döntőjében — most a versenyről van szó! — egyetlen csoport vagy együttes sem került be Szlovákia legarchaikusabb, néphagyományokban leggazdagabb magyarlakta tájegységéről, a Zoboraljáról. Ha minden más felett szemet is hunyunk, ez a körülmény önmagában is éppen eléggé ékesszólóan bizonyítja, hogy valami nem volt rendben a legutóbbi Tavaszi szél... körül." A szándék, hogy kiderítse a zoboraljaiak távolmaradásának okát, dicséretes. Örültünk volna azonban, ha az ügyben felkeresi a szervezőket és meglátogatja legalább a területi versenyek zsűrijének elnökét, hogy átfogóbb képet kapjon a problémáról és a segítés szándékával próbálja megközelíteni az okokat. így a cikk feleslegesen felkavarta az érzelmeket és kiélezte a nézetkülönbségeket, amely egy alapvető kérdés köré csoportosul: zeneileg mi értékesebb, egy népviseletbe öltözött 6
