A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-01 / 18. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK

TARTALMÁBÓL:

Emberközelben — beszélgetés

Löffler Béla érdemes művésszel

Miklósi Péter: PRÁGAI HÉTKÖZNAPOK

Debrődi D. Géza: VERSENY ELŐTT

ÖRÖKSÉG Egri Viktor: SIMON

(elbeszélés)

F. Rakovský:

A SZABADSÁG KAPUJA

V. Katajev:

A GALAMBOCSKA

Címlapunkon D. Kittler felvétele

A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja.

Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában,

815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek:

Ozsvald Árpád és Balázs Béla

Telefon: 332-864

Grafikai szerkesztő: Krá! Rétemé

Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače,

813 81 Bratislava,

Gottwaldovo nám. č. 6

Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p, Košice.

Bőfizetési díj egész évre 156,— Kčs Bőfizetéseket elfogad minden postahivatal és levéHcézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor,

inzertné oddelenie. Gorkého 13,

VI. poschodie tel: 522 72.

815-85 Bratislava.

Index: 492 11.

EMBERKÖZELBEN

— Ön elég sok iskolában megfordult. Nagyon erős lehetett az elhatározása, hogy tanuljon.

— Mindenáron tanulni akartam s így szerették volna szüleim is, kivált az édesanyám, aki a háborús években azzal is törődött, hogy mind a négy gyereke nyelveket tanuljon. Cseregyereknek adtak bennünket egy-egy évre. Németül egy hatgyerekes csöllei gazdánál tanultam, szlovákul pedig ugyanígy, Récsén. Ezért máig nem tudok elég hálás lenni, hiszen e három nyelvnek az életben rengeteg hasznát vettem, s ma sem sajnálom, hogy olyan sokat kellett gyalogolnom az eke, meg a kapa után, hogy közben nyelvet tanuljak.

— Apropó gyaloglási Tudomásom szerint Ön a hivatalába is gyalog jár be.

— Igen. Szeretnek is érte a gépkocsivezetők.

— Ezek szerint nem lakik messzire a hivatalától.

— Ahogy vesszük. A minisztérium és lakásom közti távolság aligha kevesebb tíz kilométernél. Még sosem mértem le és nem is számoltam meg, hány tízezer lépésnyi ez a táv, mert gyaloglás közben mással vagyok elfoglalva: végiggondolom a napomat, a teendőimet. Előre és utólag is — mert nemcsak reggel, este is gyalog teszem meg ezt az utat.

— Ilyen sok ideje van?

— Korántsem. Inkább azt mondanám: ilyen kevés. Mert erre az egyedüllétre igencsak szüksége van az embernek. Azonkívül szeretek gyalogolni, amit jórészt testedzésnek is fel lehet fogni.

— Ami a testedzést illeti, annak egyéb, klasszikus módozatait is gyakorolja.

— Igen. De ez korántsem oly módon klasszikus, mint az ókori, görög testedzés. Ennél régebbi eredetű paraszti munkákat végzek — rendszeresen. Odahaza, Amadékarcsán áll még a szülőházam. Vályogház. Van hozzá egy nagy kert és én ott töltöm minden szabadidőmet. Persze nem úgy, hogy ülök a fal tövében és hallgatom a pacsirtaszót, meg nézem a felhők vonulását.

— Hanem?

— Dolgozom. Lehetőleg keményen. Mert szeretek is dolgozni, meg van is teendő bőviben és én a rajongásig szeretem a paraszti életformát. Nem nosztalgiából, nem is divatból. Talán azért, mert nem vágták ki belőlem azt az eret, ahol ez a vér közlekedik. Nem lehet, nem is kell az ilyesmit magyarázni.

— Hobby, vagy haszonmunka is az. amit a szabad idejében művel.

— Nem a megnevezés a fontos, mert az sem így. sem úgy nem elég kifejező, legfeljebb csupán sejteti az igazi tartalmat. Eszembe se jut tagadni, hogy a haszonszempont is velejárója mindennek. Elvégre közgazdász, kereskedő vagyok és csallóközi ember. Termelek virágot, uborkát paprikát szeretek vetni, szántani és leülni a barátokkal. rokonokkal beszélgetni. Kvaterkázni egy pohár jó bor, szalonna, vöröshagyma mellett vagy betérni a szapi csárdába, a geHei Kondorosba ...

— fiM a legkedvesebb étele?

— A szalonna. Aztán megint a szalonna és mindkétszer vöröshagyma a szalonna mellé, meg jó kenyér.

— A múltkor itt a városban, egy talponállóban találkoztunk, ott ahová

SOMOGYI LÁSZLÓ

MÉRNÖK- AZ SZSZK KORMÁNYÁNAK

BELKERESKEDELMI

MINISZTERHELYETTESE

1926-ban született Amadékarcsán. Szülei parasztemberek voltak, négy gyereket neveltek fel. Elemi iskolába a szülőfalujában, gimnáziumba pedig a közeli Dunaszerdahe/yen járt majd a Győri Kereskedelmi Középiskolában folytatta, később pedig a Bratislavai Kereskedelmi Akadémia hallgatója volt 1947-ben beiratkozott a Budapesti Közgazdasági Főiskolára. A nemzetiségek helyzetét is rendező negyvennyolcas februári események után Bratislavában, az akkori Gazdaságtudományi Főiskolán tanuk, ahol 1952- ben kapott diplomát Ezekben az években, a tanulás mellett fizikai munkásként később tisztviselőként dolgozott a Ryba nemzeti vállalatnál, ahová később végzett mérnökként lépett be dolgozni. Egy évvel később kinevezték a vállalat žilinai részlegének igazgatójává, ahol 1960-ig dolgozott 1960 és 1971 között ugyanebben a városban volt a vendéglátóipari vállalat igazgatója. Jelenlegi tisztségét 1971 óta tölti be. A pártnak 1947 óta tagja.

én pacallevesre járok, az egyedük helyen. ahol valódi pacallevest főznek.

— Igen, velem ilyen helyeken gyakran lehet találkozni. A pacallevest is szeretem, meg a hamisítatlan paraszti ízeket.

— Inkognitóban fordul meg ilyen helyeken?

— Fia csak lehet akkor igen. Mert nem jó. ha felismerik bennem a kereskedelem illetékes emberét Ha felismernek máris figyelmesebb a kiszolgálás, szabványosabb a porció, tisztább a tányér, az abrosz, az evőeszköz, ami esetenként megtévesztő lehet mert a kereskedelmünk és a vendéglátásunk állapotai még korántsem eszményiek.

— Ez eléggé önkritikusan és mi tagadás: szokatlanul is hangzik nem gondolja ? Elvégre Ön e tárca egyik felelős vezetője.

— De igen, tudom. Ám képzelje el, mi lenne akkor, ha ezt nem tudnánk. Hogy a kereskedelem állapotain sok még a rendeznivaló. Hogy a dugáru, a modortalan eladó, az elszántan meggazdagodni akaró vendéglátóipari — ez mind létező, valós figura. Mint ahogy sokszor az emberek se veszik tudomásul, hogy a kereskedelemben és a vendéglátóiparban dolgozók zöme becsületes, áldozatkész ember, akiknek nagyobbik része nő, anya és háziasszony is egyben. A fellépő hiányosságokat meg kell tudni egymástól különböztetni. Vannak szubjektív és objektív hiányosságok. Szubjektív az, ha azért nincs tej, kenyér, mert az üzletvezető nem rendelt, vagy ha rendelt, a szállító nem hozta. Objektív az, ha nincs japán színes tévé, vagy angol fűnyíró gép, mert nincs rá dollárunk, illetve ami van, az fontosabb áruk vásárlására kell. Tisztességes pedig az, ha a mundér becsületét oly mértékben védjük, amilyen mértékben arra rászolgált.

— Sokat utazik?

— Igen. Sokat utazom az országon belül, járom a hálózatot, civil, vevőként lépek be üzletekbe, hogy úgy lássam az állapotokat, ahogy a mindennapi vásárló látja. Gyakran utazom külföldre is — több kontinens számos országában jártam. Időnként Pécsre járok, ott él a lányom, vejem, kisunokám. A lányom ott tanít a Tanárképző Főiskolán. A fiamék itthon élnek. Ő mérnök, szintén a kereskedelemben. Ott is van unoka. És ha a szabadidőm engedi, akkor megyek Karosára, haza a csallóközi emberek közé, akiket nagyon szeretek. Mert dolgosak, lelkiismeretesek és rengeteget tettek azért, hogy ma úgy élnek, ahogy élnek. Jól.

— Elgyalogolt-e már valaha Bratislavából a szülőfalujába ?

— Még nem, mert annyi időm azért nincs. Nagyon kevés az időm s a munkahelyre való begyaloglásaimnak ára van. Koránkelö vagyok, hajnalban kelek. Korán is fekszem le. A minisztériumban az elsőként, hat, fél hétkor már a helyemen vagyok. Kezdetben, amikor még nem ismert a portás, be sem akart engedni ebben a hajnali órában. De bizony ha tehetném, játszva elgyalogolnék Karosára is, sőt. Annál is inkább, mert ott vannak a pónilovaim.

— Igen, ezt a végére tartogattam, csattanónak. Önnek Amadékarcsán van őt pónilova.

— De még milyen pónilovam. Rajongok értük.

— Miért tartja őket?

— Nagyon szeretem az állatokat ez is a paraszti vérhez tartozik. A lovakat pedig bolondulásíg szeretem. Kettő közülük csikó. Okosak, szépek, rengeteg örömöm származik belőlük. Igavonásna is be vannak tanítva, van mögéjük szekerem, gyorsfutóm. Ót éve tartom őket és soha nem akarok tőlük megszabadulni.

— Egyéb állatféle?

— Van egy tyúkom. Betévedt hozzánk, kerestem a gazdáját nem jelentkezett érte senki Bűzni sem lehet és naponta tojik egy tojást Nagyon szép tyúkocska. Törődök vele

is.

— Hadd kérdezzem meg végül: mi Somogyi László életelve ?

— fiz, hogy a tétlenség, a semmittevés az ember legnagyobb ellensége és a korai megöregedés biztosítéka. Én fiatalnak érzem magamat pedig már a hatvanadikat taposom.

KESZELI FERENC

2