A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 17. szám
492 11 ÉLŐ TÖRTÉKELEM «•pwwwerr . ( ’UlííCiIS/ÚP,MC 4 žm*í. «T ^ß* WWMlI 00 RÜK S'ISA'Wft* '-■ "MSSS& A köztársaság védelmében SŔÉte?®! A Galántai Járási Honismereti Múzeum dolgozói 1978-ban, a tornóci (Trnovec nad Váhom) nagy népi manifesztáció 40. évfordulóján Tornócon az ún. öregiskola egyik tantermét emlékszobának rendezték be. Az emlékszoba védnökségét a hnb vállalta. A kiállítás első részét a CSKP alapszervezetei megalakulásának szentelték. Tornác járásunk azon községei közé tartozott, ahol már 1919-ben megalakult a 400—500 tagot számláló szociáldemokrata párt helyi szervezete, majd közvetlenül a ľubochrtai kongresszus után — elsők között a járásban — a CSKP helyi szervezete. A tornóci pártszervezet jelentőségét mi sem bizonyíthatja jobban, mint az a tény, hogy 1921-ben az alakuló járási bizottságba választották a tornóci szervezet három tagját: Poszpis Józsefet, Rácz Gyulát és Kovács Antalt. A tornóci kommunisták, mint ahogyan ezt a kiállítás anyaga dokumentálja, 1921. május 19-én részt vettek a jatói sztrájkban, amelynek célja a béremelés volt. A sztrájk három vezetőjét Hlavačka Józsefet Eremiáš Martint és Obranec Milant a járási szolgabíró letartóztatta. A következő dokumentumok újabb bérharcról szólnak, amelyre 1922 tavaszán a Fould-Springer cég tulajdonában levő Kulcsár-majorban került sor. A sztrájkot a csendőrök és a Nitráról (Nitra) kivezényelt huszárok verték le. Poszpis József neve ekkor került kapcsolatba először Major Istvánnal, aki ebben az időben újságíróskodott. A kapitalista világot 1929—32 között nagy gazdasági válság sújtotta. Növekedett a munkanélküliek tábora. Az érdeklődő ebben a részben megszemlélheti a kolduscédulákat, a gyermekek számára előírt juttatásokat: a karácsonyi alamizsnák értékét. A dokumentumok bizonyítják, hogy a Vágsellyei (Šaľa nad Váhom) járás pártbizalmi testületé 1933. január 29-én a tornóci pártszervezet elnökének. Ember Vencelnek a lakásán gyülekezett. Céljuk az volt, hogy a járási szolgabírói hivatal előtt éhségtüntetést szervezzenek. A tüntetést Huöko Cecília és Pittich István szervezték meg. A tél folyamán keresethez nem jutó agrárproletárok mezőgazdasági kézi szerszámokkal vonultak a megjelölt helyre. Természetesen a tornóci emlékszoba legértékesebb része az 1938. szeptember 4-én megtartott hatalmas manifesztációt szemléltető rész. Itt láthatók a Slovenské zvesti és a Magyar Nap 1938 augusztusában és szeptemberében megjelent számai. amelyekből pontos adatokat meríthetünk a nagyjelentőségű akcióról. Már az 1938-as május elsejék is mind. egytől egyig, a köztársaság védelmének a jegyében zajlottak le. Ezt a tényt nemcsak a szónokok beszédei tükrözték, hanem a sok transzparens is kiállásra buzdította a felvonulókat: kommunistákat és pártonkívülieket egyaránt. Hatalmas erők mozgósítása volt a cél. A tavaszi Bratislavai akció után 1938. július 31-én Kassán (Košice) került sor nagyszabású manifesztációra, amelyen Klement Gottwald fejtette ki a haza megvédésével kapcsolatos nézeteit. 1938. szeptember 4-én Tornócon került sor Dél-Szlovákia népének nagy manifesztációjára. Az előkészületekről az akkori kommunista bíró. Poszpis József a következőket mondotta: „Büszke vagyok arra, hogy Tomóc lesz az a hely, ahol a magyar nép ezrei összesereglenek a köztársaság, a demokrácia, a béke és a népjog védelme mellett hittételre. Nemcsak a rendezőség, hanem a község egész lakossága egyöntetű lelkesedéssel és testvéri szeretettel várja Déi-Szlovenszkó népét a találkozóra." A CSKP Központi Bizottságának dönté se azért esett Tornócra, mert könnyen elérhető volt vonattal, autóbusszal, sőt vízi járművekkel is, másrészt azért, mert 138 tagjával a környék legerősebb pártszervezete tevékenykedett Tornócon. A manifesztáció fő szónoka a déli járások közkedvelt munkásvezére. Major István volt. A taggyűlés résztvevői a következő táviratot küldték dr. Eduard Beneš köztársasági elnöknek: „Mi nem hátrálunk. s követeljük, hogy kormányunk ne adjon több olyan pozíciókat az ellenségnek, amelyek feladása a köztársaság bomlását idézné elő. Minden jogot a népnek, semmilyen jogot az ellenségnek." Nem rajtuk múlott, hogy a manifesztáció után alig egy hónap elteltével Csehszlovákia földjén a Wermacht csapatai menetelhettek. Az emlékszoba utolsó részében a felszabadulás utáni életet mutatják be. A színes diaképekről sem hiányzik a hnb új épülete, az átépített modem vasútállomás, s az események 30. évfordulója tiszteletére alkotott emlékmű sem. Büszkék a tornóciak állami gazdaságuk kiemelkedő eredményeire is. PUKKAI LÁSZLÓ Fotó: Prand! Sándor
