A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 17. szám
BAJBAN A BÚTOR? Sok a bútor, vagy kevés? Talán nincs még egy fogyasztási cikket előállító iparág hazánkban, amelyről annyit beszélnének s vitatkoznának, mint a bútoripar. A vásárlók általában úgy vélekednek, hogy szűkös a választék, kevés a bútor, hiszen gyakorta nem kapják meg azt amit szeretnének, vagy az általuk kiszemelt, ám az üzletekből hiányzó portékára néha hetekig, esetleg hónapokig várni kell... Ugyanakkor a gyártók és kereskedők szerint inkább sok a bútor, mivel az utóbbi időben nem emelkedik rohamosan a forgalom; sőt, esetenként értékesítési gondok is előfordulnak, hiszen a raktárak helyenként valóban tele vannak szekrénysorokkal és különböző kárpitozott garnitúrákkal. Ilyen előzmények után érthető kíváncsisággal látogat el a riporter a Nábytok, azaz a Bútorkereskedelmi Vállalat néhány fővárosi és vidéki szaküzletébe, illetve Szlovákia egyik legnagyobb bútoráruházába: a récsei (Bratislava-Rača) Drevonába. Nézelődöm hát az egyik bútorüzletben, keresem az ízlésemnek megfelelő árut... Megállók például a régi idők divatját utánzó, meglehetősen borsos áron kapható hazai gyártmányú faragott bútorok előtt, amelyeknek egyik legnagyobb hibája, hogy szinte sohasem árusítják őket teljes választékban. Ha tehát van szekrénysor, nincs hozzá illő ülőgarnitúra — és fordítva. Pár méterrel arrább korszerű stílusban kivitelezett bútorok előtt állok meg. Nem szükségeltetik hozzá hosszasabb nézelődés, hogy az ember észrevegye: két-három sikerültnek mondható típust leszámítva, bizony sok ügyetlen forma és ízléstelen szín tobzódik itt egy rakáson. Tulajdonképpen a modern bútort kereső vásárló sem jár jobban az úgynevezett stílbútor iránt érdeklődőnél, hiszen ahhoz, hogy színben, használhatóságában és külalakjában az ő egyéni elképzeléseivel összhangban álló komplett szobaberendezést sikerüljön választania, ahhoz nem kis szerencsére, esetleg bizonyos ízlésficamra van szüksége ... Persze, az is lehet, hogy csupán én vagyok túlságosan igényes, ezért a bútorüzlet tágas rekeszei között sétálgatva mások véleményét szintén kikérem. — Azt hiszem kár önmagát vádolnia — nyugtat meg egy, a kezében colstokkal nézelődő ifjú házaspár —, mi sem tudunk választani. Itt van például ez a hálószobabútor. A méretei kitűnőek lennének, formailag sincs komolyabb kifogásunk ellene, csak ne lenne püspöklila huzat a kárpiton! Milyen színű drapériát vegyünk ehhez? Ez a típus más színben viszont nem kapható. Arról nem is beszélve, hogyha mégis rászánjuk magunkat, akkor nem ezt a darabot kapjuk, hanem gyárilag csomagolva egy következőt adnak ki nekünk a raktárból. És ha otthon kiderül, hogy hibás, mi pedig kiadtunk érte egy halomnyi pénzt? Nézze csak, ez a mintadarab sem tökéletes. Drága, vagy kevés az olcsóbb bútor? — Milyennek tartja a hazai bútorellátást? — kérdezem Jozef Ptákot, a récsei bútoráruház vezetőjét. — A gondok ellenére javulónak tartom. Ma már alig tapasztalni mennyiségi hiányt mint néhány évvel ezelőtt. A választék, az új termékek skálája viszont távolról sem kielégítő. A fél ke-emen meg tudnám számolni azokat az igazán újszerű bútortípusokat, amelyek, mondjuk, az idei esztendő első negyedében érkeztek. Mert azt sokkal inkább csak egy helyben topogásnak nevezhetem, semmint újdonságnak, ha más színű furnérral, esetleg üveggel szállítják a már korábban is meglévő terméket. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a kereskedelem raktárai sok helyütt valóban tele vannak olyan bútorokkal, amelyek nem kellenek a vásárlóknak. Pedig a bútoripar jelenlegi gondjaiból csupán a rugalmasabb, gyorsabb gyártmányfejlesztéssel lehet kijutni. Sajnos, az ipar hozzászokott, hogy a vevők valamikor szinte a teherautóról is lekapkodták a bútort, akármilyen volt az. Manapság már van elég áru, viszont választékot kellene nyújtani. A gyárak azonban a szükségesnél lassúbb ütemben váltanak sebességet; bár az is igaz, hogy a bizonyos fokú túlkínálathoz az szintén hozzájárult, hogy nem váltak be a korábbi prognózisok, miszerint a lakosság körülbelül tíz évenként kicseréli majd a bútorait. — Véleménye szerint mi ennek az oka? — Elsősorban talán az, hogy a bútorcsere aránylag költséges mulatság. Különösképpen akkor, ha meglehetősen szűkkörű választási lehetősége van csak a vevőnek. Mert ki fog pénzt kiadni olyan bútorra, amilyen már amúgyis van neki otthon ... Tapasztalataim alapján a drágább bútorok mellett hiányzik az olcsóbb lakberendezési cikkek bővebb kínálata. A vásárló sokszor úgy érzi, mindenütt ugyanazt kínálják az üzletekben. Kevés például a korszerű, elemes rendszerű bútor, de gyermekbútorokból vagy jó minőségű szövetekkel borított kárpitos termékekből sincs elegendő. A vevőnek viszont igaza van, ha úgy érzi: nem mindegy, hogy a lakberendezési tárgyak esztétikailag és funkcionálisan hogyan felelnek meg nekik ... A korszerű otthon A hazai bútoripar helyzetének piaci és fejlesztési gondjairól, lakásaink korszerű otthonokká alakításának irányzatairól részint Žilina, a szlovákiai bútoripar kereskedelmi és gyártási vállalatainak vezérigazgatóságán, részint a bratislavai Faipari Fejlesztési Kutatóintézetben tudhat meg legtöbbet az ember. 12
