A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-10 / 2. szám
TUDOMÁNY-TECHNIKA CSOMÓ A NYELVEN ISMERT TÜNETEK, TITOKZATOS OKOK. DADOGÁS. DE HO ... HO . .. HO ... MIÉRT IS DADOG AZ EMBER? EGYESEK SZERINT NEUROLÓGIAI ALAPJA VAN, AZAZ MOZGÁSSZERVI ÉS ÉRZÉKSZERVI KÁROSODÁS, SZELLEMI FOGYATÉKOSSÁG. MÁSOK SZERINT LÉLEKTANI TÉNYEZŐK VÁLTJÁK KI: ROSSZ KAPCSOLAT A SZÜLŐKKEL, A KÖRNYEZETTEL... VANNAK, AKIK ÖRÖKLETESNEK TARTJÁK... Dadogtak-e a dadogó szülei, vagy sem? Ütötték, veszekedtek a jelenlétében? Esetleg ez is, az is? Egyik sem? Túl sok a titokzatos, megválaszolatlan kérdés, miközben gyűlnek a lényeges megfigyelések. De ezek is válasz nélkül... Még senki sem magyarázta meg, hogy miért gyakoribb a dadogás a férfiaknál, mint a nőknél. Itt ugyanis négy az egyhez áz arány ... Miért gyakoribb az egypetéjű ikreknél, mint a kétpetéjűeknél? Miért gyakoribb a balkezeseknél, mint a jobbkezeseknél? Ez a különös beszédhiba általában gyermekkorban jelentkezik, hároméves kor körül, amikor a gyermek először próbálja megértetni magát a környezetével. Az is előfordul, hogy valaki később kezd dadogni, serdülőkorban. A dadogás fiatalkori megjelenésének oka föltehetően valamilyen betegség vagy sérülés — persze lelki sérülés. A dadogást gyakran kísérik önkéntelen mozdulatok, szemforgatás, merev nézés, az orrcimpák remegése, a kar és láb megfeszülése. Kialakulását persze mindenképpen észreveszi a környezet. A beszédhiba fiatal korban általába elmúlik, olykor azonban hosszú évekre csupán megszűnik, aztán egy váratlan megrázkódtatás hatására újra jelentkezik. A tünetek tehát gyakran átmenetiek, ez pedig arról tanúskodik, hogy funkcionális beszédzavarról van szó, azaz a dadogás kiváltó oka nem szervi probléma, a dadogó nem szenved a nyelv vagy a gége, esetleg más hangképző szerv, a szájpadlás vagy az egész szájüreg valamilyen elváltozásában. A tulajdonképpeni beszédhibák, mint a selypítés vagy a pöszeség gépies hibáknak számítanak: mindig ugyanazon hangok kiejtésénél jelentkeznek. A dadogásnak viszont különféle, nehezen előre látható formái vannak. A dadogó attól az erőfeszítéstől, hogy gondolatát szavakba öntse, leblokkol. A szavak hangtani értéküktől függetlenül nehezen alakulnak, túl sok idő telik el a szándék és a kimondás között. Kivételesnek számítanak ugyanis azok az esetek, amikor a dadogó légzési zavarral küszködik, asztmában, tüdőtágulásban, esetleg mellkasi fejletlenségben szenved. Egyes esetekben sikerül leküzdenie félelmét; ez is azt bizonyítja, hogy nem mechanikus beszédzavarról van szó. Hébe-hóba még a leggátoltabb dadogó is folyékonyan végigmond egy mondatot vagy bonyolult kifejezést, sőt általában jól tud felolvasni, idegen nyelven még jobban. Ismeretes, hogy a dadogok suttogva jobban tudnak beszélni, mintha lármás környezetben, hangosan kell beszélniük. A kutatások egyelőre csupán tapogatózásnak minősülnek. Pszichológusok, orvosok és nyelvészek igyekeznek egy-egy lépéssel előbbre jutni. Volt olyan kutató, aki például tanulmányozta a táplálkozás és a beszéd, az éhezés és a beszédzavarok összefüggéseit. Adatait alátámasztják azok a kutatások, amelyek során táplálkozási nehézségeket állapítottak meg csaknem minden dadogónál. Gyógyitható-e a dadogás ? Az amerikai Martin Schwartz a dadogást a hangszalag-öszszehúzódás zavarának tartja és azt állítja, hogy pácienseinek — köztük sok felnőttnek — kilencven százalékát meg lehet gyógyítani egyszerű légzési gyakorlatokkal. Hasonlóan derűlátó az olasz Vincenzo Mastrangelí, aki a rapallói Filla Benia, az egyik legismertebb európai logopédiai központ igazgatója. Mastrangeli tizennyolc éves koráig dadogott, 1946 óta képez logopédusokat, csupa volt dadogót, hogy propagálják gyógymódját. — Dadogás nem létezik, csak dadogok — mondja Mastrangeli. A beszédzavar szerinte gyermekkori traumának, főleg a rideg vagy a túl gondoskodó nevelésnek a következménye. Mastrangeli kidolgozott egy tizenhárom napos villámterápiát, amely pszichiátriai átnevelésen és énekléssel folyó beszédjavitáson alapul. Rapallóban évente mintegy kétezer páciens jelentkezik erre a gyógykezelésre. Kilencvenöt százalékuk tíz nap alatt megtanul folyékonyan beszélni, de otthon még legalább négy hónapig kell naponta ismételniük a magnóra felvett gyakorlatokat, nehogy a dadogás visszatérjen. Franciaországból más adatokat közöl Claire Dinville, a párizsi logopédiai iskola munkatársa. Száztizenhét dadogó történetét vizsgálta meg, akiket ebben az iskolában gyógyítottak az elmúlt évtizedekben. Megállapította, hogy hetvenhetén teljesen kigyógyultak, tizenhét személynél visszatért a dadogás, huszonhármuk pedig sohasem tudta leküzdeni beszédzavarát. — Nem a dadogás gyógyításáról kell beszélni, inkább a dadogok gyógyításáról — mondja Mastrangelihez hasonlóan Anna Judica logopédus, aki a római Santa Lucia klinikán dolgozik. — Majdnem minden módszer hasznos, ha a terapeuta elég türelmes, és nem felejti el, hogy minden dadogó külön eset. Sok bizalmatlan fiatal jelentkezik nálam — folytatja Anna Judica —, akiket a szüleik korábban pszichológushoz vagy pszichoanalitikushoz vittek. A pszichoanalitikus szinte sohasem tud rajtuk segíteni. Használ viszont a rehabilitációs technika, a pszichikai támogatás és a szülőkkel folytatott komoly beszélgetés. Elsősorban nekik kell elhinniük, hogy a dadogás gyógyítható. Könnyebb esetekben négyhónapos intenzív terápiát folytatnak, makacsabb beszédzavar esetében a gyógyítás másfél évig is eltarthat. A felnőttek általában nehezebb páciensek, mint a gyerekek, elsősorban azért, mert már megszokták, hogy együtt éljenek beszédzavarukkal. Mulatságos azonban, hogy ha a dadogó meggyógyul, gyakran válik fecsegövé. Az amerikaiaknak mintegy tíz százaléka küzd valamilyen beszédnehézséggel. A helytelenül beszélők csoportjával foglalkozik negyvenezer gyógykezelő és egy szervezet, amely hetvenöt éve alakult. A szervezet alelnöke, dr. Charles Diggs is dadogó volt, amíg saját fogalmazása szerint — megtanult uralkodni gégeizmain. Ha jobban odafigyel az ember, észreveszi, hogy az elnök minden mondat előtt egy kicsit hallgat, koncentrál. Aztán folyamatosan mondja a tisztán artikulált és hangsúlyozott, szabatosságuk miatt szinte mesterkélten hangzó szavakat. Az egyik leghíresebb, beszédzavarokkal foglalkozó orvos dr. Mariin Adams, a Texas állambeli Houston Egyetemen. — Sikerült-e az amerikai orvostudománynak felfedeznie a dadogás okait? — kérdezik tőle. — Sajnos, még nincs olyan elméletünk, amely megmagyarázná a jelenséget, de intenzív kutatásokat folytatunk. Az utóbbi tíz évben sokat haladtunk előre a dadogás gyógyításában. Különböző módszereinknek mind az a célja, hogy a páciens megtanulja a légzés, és az artikuláció új módját. Ösztönösen akkor mozgósítjuk hangképző szerveinket, amikor megkezdjük a kilégzést. Ezért a dadogót először megtanítjuk a légzés helyes technikájára, aztán a hanggal való bánásra. Gyakoroltatjuk velük a folyamatos beszédet. — Milyen eredményeket érnek el? — Általában jókat. Minden páciensnél észlelhető javulás, nyolcvan százalékuk pedig gyógyultnak tekinthető, vagyis folyékonyan tud beszélni. De a biztos artikuláció megőrzéséhez arra van szükség, hogy a gyógyult páciens mindig ura maradjon a hangképzésnek. Egyébként a teljesen egészséges embernél is előfordul, hogy megakad, dadogni kezd beszéd közben. A fáradtság, túlterheltség olyan nyugtalan állapotot teremthet, amelyben a gégeizmok munkája szabályozatlanná válik. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az érzelmi állapot hirtelen változása kihat a beszédmódra. — Én például már megtanultam elég folyamatosan beszélni, de néha bizonyos körülmények között megint dadogok — mondja az alelnök, doktor Diggs. — Miért gyakoribbak a beszédzavarok a férfiaknál mint a nőknél? — Ez a dadogás számos titkának egyike. Mi nagyon konkrétan foglalkozunk a dadogással, nem bízunk a pszichológiában. Az idegek és izmok jobban érdekelnek minket, mint a fóbiák. De azt bizonyosra vehetjük, hogy a gyermekek dadogásának kialakulásához olykor a szülök is hozzájárulhatnak. A dadogás forrása inkább a szülök idegessége, mint a gyermeké. Végül egy érdekesség: van-e tudományos szempontból értelme Démoszthenész módszerének, aki állítólag kavicsot tartott a szájában, hogy dadogása meggyógyuljon, vagy ez csak legenda? — A húszas években — mondja — Diggs — nagyon divatos volt a „rágó módszernek" nevezett dadogásgyógyító kísérlet, amelynek célja az volt, hogy növekedjen a nyomás a szájüregben a hangszalagok fölött. Démoszthenész is valami fölös tömeget tartott a szájában, hogy beszédszerveit intenzívebb munkára kényszerítse. (IPM) ÚJ POLSKI-FIAT A népszerű lengyel kisautók új változatának gyártását kezdték meg a múlt év nyarán a Tychiben működő gyárban. A Polski Fiat 125 p jelzésű változat egyik legfontosabb újdonsága, hogy nagyobb gondot fordítanak a korrózió elleni védelemre, ennek következtében 3—4 évvel meghosszabbodik a járművek élettartama. Átalakították a kis Polski műszerfalát és kormányát is. 16