A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-18 / 16. szám
A varázsló (méhkas) Kérem a következőt! (EGY TÉLVÉGI KEDD DÉLELŐTT KRÓNIKÁJA) Sötét van még, szikrázóan hideg a hajnal... A negyvenedik esztendejét taposó Mráz Ilona fázós ujjakkal kotorja elő kabátja öblös zsebének mélyéről a jókora kulcscsomót. Szokásához híven ma is fél hat tájt nyitja az orvosi rendelő ajtaját. Előző este már kitakarított: felseperte a helyiségeket, port törölt, rendet rakott a szobákban, felsikálta a várószoba gumipadlóját. Az asszonyka most a kazánház felé veszi útját. Hamarosan lángra lobban a gyújtós, kis idő múltán ontani kezdik a fűtőtestek bordái a meleget. Hervadnak az ablaküvegeken a villanyfényben vakítóan csillogó jégvirágok ... Hat óra húsz: a közel ötvenéves Kmety Erzsébet érkezik elsőnek. A fal mellett toporog, leveszi, törülgeti húszdioptriás, hirtelen bepárásodott szemüvegét. Ám nem marad soká egyedül. Egyre-másra nyílik a váróhelyiség ajtaja: érkeznek a betegek. Fél hét után pár perccel befut Ipolyság (Šahy) felöl az autóbusz. Jön doktor Koncz István körzeti orvos meg a nővér, Fendiakné Cseri Erzsébet is. Hétkor kezdődik ugyan a munkaidő, de Koncz doktor átöltözik, ropogósra vasalt fehér köpenyt ölt, s máris munkához lát. Erzsiké nemkülönben. Először persze számba veszi a betegeket. Környékbeli, szinte mindenkit ismer. Az injekcióra, vérvételre meg a kórházi beutalóra várakozókat soronkívül, egyenként beszólítja. Előjegyzési naptárba érkezésük sorrendjében felírja a kezelésre várók személyi adatait. — Ez különben — jegyzi meg mosolyogva —, „saját találmányom". Régebben ugyanis a váróteremben kihelyezett füzetben a betegek saját maguk rótták be a nevüket. Ám többen visszaéltek a lehetőséggel, szomszédaik, ismerőseik adatait is odakanyarították a lapra. Aztán hívókártyákkal kísérleteztünk, újfent kevés sikerrel. Sokan barátaik, rokonaik számára is felmarkoltak a számozott lapocskákból, azok viszont, akik kicsit késve érkeztek a rendelőbe váthattak órákon át, hogy rájuk kerüljön a sor... Az ajtóra függesztett rendelési naptárat fürkészem. Ma, reggel héttől kilencig a földműves-szövetkezet dolgozói részesülnek előnyben. Persze, a súlyos beteg bármikor megnyithatja az ajtót. Kilenctől tizenegy óráig a körzet többi páciense kerül sorra. Azután, mikor elárvul a rendelő, Koncz doktor beteglátogatásokra indul. Háromnegyed kilenc. A várószobában szinte lépni sem lehet. Zsúfoltak a tarka kerti padok, többen a falat támasztják. Halkan, suttogva beszélgetnek az emberek. Mások „Kérem, sóhajtson!" szótlanok, saját gondjukkal-bajukkal vannak elfoglalva. Az idősebbek autóbusszal érkeznek, hisz mindkét irányból gyakori a buszjárat, a fiatalok viszont többnyire személykocsival jönnek. A résnyire nyitott ajtón sietősen lép be mindenki. Maradjon csak a zord hideg odakint! A falakon természetes vitaminforrásokat ismertető, népszerűsítő plakátok függnek. Meg egy kis tábla fityeg, rajta ez áll: „Ne alázza meg hálapénzzel egészségügyi dolgozóink humánus küldetését". Idős nénike matat a táskájában. Hamarosan sorra kerül. Zsebkendőjével együtt egy gyűrött ötvenkoronást húz elő, félénken körülkémlel, s a pénzt ködmöne zsebébe csúsztatja ... Fekete berliner kendőbe bugyolált sokszoknyás anyóka óvakodik, tipeg be a helyiségbe. Jobbra, balra néz, ismerősöket vesz észre, felcsillan a szeme. — Tudják — magyarázza mindenkinek — már hetvenéves leszek hamarosan, de még a mai napig nem kellett orvoshoz mennem. Most meg vénségemre egy influenza vett le a lábamról. Túljut a vizsgálaton a ködmönös néni. „Nem fogadta el a pénzt a doktor úr — súgja volt padtársának —, tegye csak el, kigyógyítom én magát borravaló nélkül is — azt mondta." Egy szó, mint száz, valóban lelkiismeretes orvos Koncz doktor — bizonygatta a megszólított asszonyság is —, de Erzsiké nővérről is csak csupa jót lehet mondani... Dr. Koncz István 66 esztendős, nős, ipolyság (Šahy) lakos, két leánya, négy unokája van. Kereken huszonöt esztendeje az ipolynagyfalusi (Veľká Ves nad Ipľom) egészségügyi korzet orvosa. Tíz éven át a községben, szolgálati lakásban élt, 1971 óta naponta ingázik. — Jelen pillanatban a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás legnagyobb körzetében mintegy 6000 ember orvosi ellátását végzem — szögezi le. Régebben körülbelül húsz kilométeres körzetből tevődött ki a pacientúrám, a beteglátogatásokra pedig saját autómmal jártam. Közel kétszáezer kilométert tettem meg kocsimmal a köz érdekében. Abban az időben a csecsemők és a kisgyermekek ápolása, ellenőrzése is az én hatáskörömbe tartozott. Fendiak Erzsébet maholnap negyvenesztendős. A Rozsnyói (Rožňava) Egészségügyi Szakközépiskolában szerzett képesítést, kereken húsz esztendeje dolgozik Ipolynagyfaluban. Ingázó ö is, fia szakközépiskolás. — Az öt falu lakosságán túl — sorolja — mihoyánk tartozik az ipolybalogi (Balog nad Ipľom), hét községet egyesítő szövetkezet, az inámi üzemi óvoda, valamint a nagycsalomijai (Veľká Čalomija) setéshizlalda dolgozóinak egészségügyi ellátása is. Mostanság — sóhajt — különösképp sok a betegünk: a náthaláz nem válogat, támad mifelénk is. — A leggyakrabban — veszi át a szót az orvos — magas vérnyomással és szívpanaszokkal érkeznek a betegek. Ám ennek megvan a külön magyarázata! Igyekvő emberek lakják az Ipoly mente eme kis szegletét, munkahelyükön keményen, becsülettel helytállnak, s műszak után még a kertekben, háztájikban, fóliasátrakban szorgoskodnak tovább. A „motor" pedig — bök szive irányába — nem bírja soká ezt a feszített munkatempót. Dr. Koncz István ezidáig még nem volt beteg, egyetlen órát sem töltött táppénzen. — Legjobban azonban — vallja — annak örülök, ha a betegeimet sikerül maradéktalanul kigyógyítanom. Koncz doktor pályafutása során több elismerést kapott. Legtöbbször az estéi sem szabadok. Egészségügyi felvilágosító előadásokat tart, okosan érvelő beszédeit szívesen hallgatják az emberek. Dél múlt, üres a rendelő, jól esik a szuszszanásnyi pihenő. — Jaj, jöjjön kérem gyorsan doktor úr — nyitja ránk hirtelen egy riadt arcú leány az ajtót — a nagymamám rosszul lett. Autóval jöttünk, elvisszük ... Koncz doktor bocsánatkérően tárja szét felém a karját. Első a kötelesség — mondja, s elsiet. Erzsiké nővérrel gyors felmérést végzünk: aránylag csendes, nyugodt nap volt a mai. Harmincöt injekciót adott be, húszán voltak vérvételen, néhány pácienst a járási kórházba kellett utalni (mentő jött értük), emellett mintegy 80 beteget vizsgált meg alapos lelkiismeretességgel dr. Koncz István A vényeket a rászorulók a majdnem szomszédos ipolynyéki (Vinica), vagy az ipolysági, netán a nagykürtösi gyógyszertárak valamelyikében válthatják ki. A helyi földműves-szövetkezet hathatósan segíti az orvos munkáját. A körzet idős polgárai, a járóképtelen betegek, valamint a hatvanadik esztendejüket betöltött lakosok rendszeres látogatásáról Kortis Teréz egészségügyi nővér gondoskodik. Négy óra múlt. Az orvos és a nővér hazafelé tart... . . ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvétele 5
