A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-18 / 16. szám

ERNST THÄLMANN (1886-1944) Újabb centenáriumra emlékezünk. A hala­dó világ ismét meghajtja az elismerés zászlaját egyik nagy harcosának emléke előtt. A tiszteletadás ezúttal Ernst Thäl­­mannt. a német és a nemzetközi munkás­­mozgalom kiemelkedő egyéniségét övezi. Ernst Thälmann, aki száz éve, 1886. április 16-án Hamburgban született, vi­szonylag jómódú családban nőtt fel. Őt nem a családi körben átélt nyomor, ha­nem a társadalmi igazságtalanság vezette a munkásmozgalom körébe és tette har­cos kommunistává. Diákkorában Goethe, Schiller, Kleist a kedvelt olvasmánya. A német klassziku­sok és a szociális kérdéseket feszegető irodalom arra sarkallta, hogy választ ke­ressen kora égető kérdéseire. Mindenek­előtt a kapitalizmusszülte problémákra. Előbb a szakszervezetekben tevékeny­kedett. A munkások körében sajátította el a marxista-leninista tanokat. Az első világháborúban a fronton teljesített szol­gálatot és a katonák körében hirdette a forradalmi eszmét. A kommunista pártba 1920-ban lépett be. A műveit, ideoló­giailag jól felkészült pártmunkás pályája egyenesen iveit felfelé: 1921-ben részt vett a III. Intemacionálé harmadik kong­resszusán, s 1923-ban ö vezette a ham­burgi felkelést A felkelés idején Thäl­mann éjt nappallá téve dolgozott. Egy személyben volt politikai munkás és kato­nai vezető. A felkelők sorozatosan aratták a sikert, ám tudomásul kellett venniük, hogy Németországban nem követték pél­dájukat és a felkelés elszigetelődött. A leállított harcok után a reakció Hamburg­ban hajtóvadászatot indított a felkelők ellen. Emst Thälmann nem került a rend­őrség kezébe és illegalitásban folytatta a pártmunkát. A hamburgi felkelés, valamint a felke­lést követően közel két évig tartott pár­ton belüli harcok tapasztalataiból Thäl­mann azt a tanulságot vonta le, hogy s kommunistáknak nemcsak a reakció, nemcsak a burzsoázia ellen, hanem a sa­ját soraikban meglevő fogyatékosságok — a visszahúzó erő, a pártot a szektás vagy a jobboldal részéről fenyegető ve­szély — ellen is kérlelhetetlenül küzdeni­ük kell. Az említett felkelésről szóló egyik cikkében egyebek között így írt: „Kiirtjuk az álforradalmi, szájhős szellemet. Felszá­moljuk a szektásság maradványait... Azon munkálkodunk, hogy megteremtsük a munkásmozgalom hatalmas egységét." Emst Thälmann a Németországi Kom­munista Párt Központi Bizottságának 1925-ben az elnöke, a Kommunista Inter­­nacionálé Végrehajtó Bizottságának 1928-ban pedig a tagja lett. A párt köz­ponti bizottsága az ő kezdeményezésére fogadta el 1930-ban A német nép nemzeti és szociális felszabadulásának programja című dokumentumot. Nem hagyta el Né­metországot Hitler hatalomrajutása után sem. Illegalitásban szervezte a harcot a fasizmus ellen. A Gestapo 1933-ban letar­tóztatta és fogva tartotta 1944-ig, amikor is brutálisan meggyilkolta. Emst Thälmann nem élte meg a felsza­badulást, nem lehetett részese a munkás­­osztály nagy győzelmének. Harca azonban nem volt hiábavaló. Az idő őt igazolta. BALÁZS BÉLA VISSZAPIHANTÓ MÁRCIUS-ÁPRILIS '86 Caspar Weinberger amerikai had­ügyminiszter ismét felajánlotta Japánnak a „csillagháborús" programban való részvételt, s emellett arról biztosította Tokiót, hogy Washington nem ragaszko­dik egy külön kormányközi meg-SZERDA állapodás megkötéséhez. Az USA ilyen kormányközi szerződést az NSZK-val, Olaszországgal és to­vábbi partnereivel kíván kötni úgy, ahogy azt Nagy-Britanniával tette. Santiago de Chile központjában CSÜTÖRTÖK hogy a középiskolákban megtilt­­nagyszabású diáktüntetésen kö- ják a diákszövetségek létrehozá­vetelték a fasiszta rezsim lemon­­a^ sát. A tömeget rendőrök oszlat­dását és egyúttal tiltakoztak a £m / ták fel. kormány azon döntése ellen. A prágai Kultúrpalotában befeje­ződött Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának XVII. kongresszusa. A kedvezőtlen időjárás ellenére is VASÁRNAP nál, valamint az országban állo­a nyugat-európai országokban másozó amerikai fegyveres erők megtartották a hagyományos és a Bundeswehr katonai objek­húsvéti békemeneteket. Az NSZK ^1^1 tumainál tízezrek követelték a legnagyobb városainak központ- Reagan-kormányzat űrháborús jában, továbbá a Hasselbach mel­­terveinek elvetését, lett épülő amerikai rakétabázis-A dél-afrikai rendőrök összesen 160 afrikait tartóztattak le a Pre­­tóriától északnyugatra fekvő Denniltonban. Johannesburgban a rendőrség szóvivője közölte, hogy a letartóztatottak „tör­vényellenesen gyülekeztek". Rómában az esküdtszék bizonyítékok hiányában felmentette Szergej Antonov bolgár állampolgárt és két honfitársát, akiket — alaptalanul — a II. János Pál pápa elleni merényletben való részvétellel vádoltak. A bíróság elrendelte Antonov azonnali szabadon bocsátását. Képünkön: Szergej Antonov a felmentő ítélet kihirdetése után. Bulgária-szerte befejeződött a BKP szerdán kezdődő Vili. kong­resszusa elé kerülő dokumentum­­tervezetek 37 napon át tartó össznépi vitája. A kongresszusi SZOMBAT 29 előkészületek jegyében telt el a szombati nap, amikor fokozott mértékű önkéntes társadalmi munkát végeztek a legtöbb vá­rosban. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Moszkvában találkozott Samora Machellel, a FRELIMO párt és a Mozambiki Népi Köztár­saság elnökével. A kölcsönös tá-KEDD 1 jékoztatás után mindketten állást foglaltak a két párt és a két or­szág közti barátság és együttmű­ködés elmélyítése mellett. HÉTVÉGI LEVÉL Két kongresszus beszámolóját és vitáját olvasga­tom. Egyik is. másik is meghatározó jelentőségű további előrehaladásunk szempontjából. Én azon­ban csupán arról beszélek most ami leginkább megragadta a figyelmemet s ez a szakképzettség növelésének, a rendszeres képzésnek és tovább­képzésnek a szorgalmazása az élet valamennyi területén. A tanulási készség ma már egész életre szóló feladat olvasom a kongresszusi anyagban, s ennek a készségnek soha nem lehet szünete, vége sem lehet soha. A jó pap holtig tanul, tartja a közmondás, s nincs ez másképp velünk sem. Olyan kor küszöbét téptük át. amely szükségsze­rűen megköveteli az egyre elmélyültebb tudást Akárhogyan nézem, a kongresszusi beszámoló­kat és a vitát át- meg áthatja az ismert lenini jelszó: tanulni, tanulni, tanulni. Ez a legalapvetőbb eleme a jövőnket meghatározó elképzeléseknek. Mert hiszen ha képesek leszünk az állandó isme­retszerzésre, akkor a munka posztján történő hefytállásunkoz sem férhet kétség, bátran és magabiztosan tesszük, amit tennünk kell. Ebből a velünk szemben támasztott igényből következik az is, hogy oktatási intézményeink döntően meg­határozzák a fiatal nemzedékek tudásszintjét tehát sem a pedagógusok, sem a társadalom nem elégedhet meg a tanulók és a főiskolai hallgatók közepes felkészültségével. Miközben ezeket a sorokat rovom, nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy magyar taní­tási nyelvű iskoláinkban is eleget kell tenni a kongresszusi elvárásnak, s meggyőződésem, hogy a pedagógusok meg is teszik a tőlük telhetőt de ahogy tudom, és ahogy le is írtuk lapunkban, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya nem­zetiségi tanácsának titkárával folytatott beszélge­tésben. a magyar nemzetiségű fiatalok továbbta­nulási kedvével baj van, a gimnáziumokban szlo­vákiai méretben 28,7 tanuló jelenti az osztálytelí­tettséget a magyar tanítási nyelvű gimnáziumok­ban viszont csak 23,5 tanuló. Szakközépiskolá­inkban sem jobb a helyzet Nincs tehát sürgetőbb feladat, mint a kongresz­­szusi határozatokkal összhangban felébreszteni a magyar nemzetiségű tanulóifjúságban a továbbta­nulási kedvet akár a gimnáziumokról és szakkö­zépiskolákról, akár főiskolákról és egyetemekről van szó! És szüntelenül keressük és tárjuk is fel a továbbtanulási kedv megcsappanásának az okát! Eddig ugyanis már-már visszatérően az volt gond­jaink egyike, hogy kevés magyar érettségizett fiatal jelentkezik főiskolára. Ez a gondunk szapo­rodna még azzal, hogy az anyanyelvű gimnázi­umokban és szakközépiskolákban sem jelentkez­nek elegen ? Az általános iskolát látogató tanuló­ink nem igényelnék az anyanyelvű középiskolát vagy a gyermek továbbtanulását irányító elgondo­lásba csúszik hiba? A kongresszusi anyagokban határozottan fogal­mazódott meg, hogy tanulóifjúságunknak nemze­tiségre való tekintet nélkül már az első lépéseket is alapos tudással felvértezve kell megtenniük a nagybetűs életben. A tudást pedig az iskola alapozza meg tartósan, életreszó/óan. Legyünk tehát azon, hogy a magyar nemzetiségű fiatalok is járjanak elöl a továbbtanulási kedvben, a legkor­szerűbb ismeretek elsajátításában, a munkahelyi és országos termelési sikerek elérésében, mert hiszen ezeket a nemzetek és nemzetiségek a jövőben egymást segítve érik el. MÁCS JÓZSEF 3

Next

/
Thumbnails
Contents