A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-04 / 14. szám
ÁPRILIS (4. — BRATISLAVA FELSZABADULÁSÁNAK ÜNNEPE VÁROS- £S ! ľľl 1. A Holosztyjakov ellentengernagy vezette Dunai Flottilla hőseinek emlékműve a bratislavai személyi kikötő épülete mellett, illetve a Slavín: a szlovák főváros fölött magasodó felszabadulási emlékmű hatalmas szoboralakja alatt domboruló hat tömegsír és több száz egyéni síremlék idézi a Bratislaváért folytatott felszabadító harcok áldozatait; a negyvenegy esztendővel ezelőtti napokat. 1945. április 4-én hallgattak el a fegyverek az ősi, négytomyú vár alatt. Megrongálódott házakkal, a Dunába omlott híddal és békét óhajtó lakossággal érte meg e város a harcok végét, a második világháború utolsó felvonását. Április negyediké azóta nemcsak Bratislava felszabadulásának ünnepe, hanem a város második születésnapja is lett. Az évforduló kapcsán — évről évre — joggal tűnődünk el azon: vajon mit hoztak az időközben eltelt évtizedek? Elég körbepillantani, és a válasz máris nyilvánvaló: új életet! Egy olyan korszakot, amelyben egy új Bratislava nőtt fel szinte körülölelve a történelmi múltú belvárost, új üzemóriásokat, sok-sok építkezést, iskolákat, óvodákat, fényes kirakatokkal vonzó áruházakat; egy békében nevelkedett, magabiztos nemzedéket. És újabban még valamit: egy, a Duna jobb partján formálódó új városrészt, amelyet a kishajójárat s egyelőre három, ám a jövőben majd öt híd köt össze egy-egy köldökzsinórként a folyam túlsó partján épült óvárossal. Petržalka, azaz Ligetfalu, ez a másfél-két évtizede legföljebb ha tízezer lakosú körzet ezekben az években járja a várossá alakulás ellentmondásokkal teli, terhes útját. 2. Szinte napról napra, gyors ütemben változik az új városrész arculata. Olyannyira fürge tempóban, hogy erről itt egy tréfa is közszájon forog, miszerint a vadonatúj tömbházak rengetegében józanul is nehéz hazatalálni, nemhogy, esetleg, enyhén kapatosán ... Az igazság kedvéért ehhez azért hozzáfűzendő, hogy ebben nemcsak a gyors ütemű építkezés, hanem a panelgyári épületelemek fakó egyhangúsága szintén ludas. Tagadhatatlan tény viszont, hogy hovatovább egyre kevesebb marad a valamikori Ligetfaluból. Ahol állnak még a lebontásra váró régebbi épületek, ott a földbe töpörödő házak járdákra könyöklő ablakai és a poros utak a múltat idézik; ám elég néhány lépés megtétele ahhoz, hogy az ember észrevegye: tegnap és ma találkozik itt néha tenyérnyinek mondható, az egykori grundoknál alig nagyobb területen. Egy kőhajításnyival arrébb — a műépítészek fantáziája s az építkezéseken dolgozó munkások igyekezete révén — ugyanis már a holnap, a jövő vonzásában él a törzslakó és a friss „honfoglaló", akinek lakáskiutalásán talán meg sem száradt még a tinta ... —■ A most formálódó új városrészben lényegében évtizedes gondok várnak kielégítő megoldásra — szögezi le határozottan Stanislav Talaš műépítész, a mai Petržalka fő tervezőinek egyike. — Ha a Duna jobb partján csak egy „sima" lakótelep épülne, úgy azt mondanám, enyhíteni kell ezeken a régen vajúdó, vagy menet közben felbukkanó gondokon, bár az idők folyamán majd amúgyis megoldódnak. Ligetfalun azonban más a helyzet! Itt a napfényes, összkomfortos tömbházak százaiból egy vadonatúj, több mit 150 ezer ember befogadására alkalmas városrész épül. Ehhez azonban korszerű követelményeket követő bölcsődékre, iskolákra, sportpáíyákra, üzletekre, szolgáltatásokra, szórakozóhelyekre, különböző társadalmi létesítményekre, közművesítésre, megfelelő tömegközlekedésre és még sok egyébre szintén szükség van. így hát nem elég időről időre könnyíteni a felmerülő problémákon, de már most, a megvalósítás során rendre meg is kellene szüntetni őket. — Miért tartja ezt annyira lényegesnek? — Mert az átalakulás folyamatában teljesen eltűnik Ligetfalu megszokott arculata. Fontos, hogy az apró házak és a tenyérnyi parcellák helyén — egy tömegszállásnak tűnő 12
