A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
MINDIG KÉZNÉL LEVŐ ZSiRTARTALÉ A HÁZTARTÁSBAN NEM ÉG ODA ÉS JÓL TŰRI A HŐMÉRSÉKLETET IS ŰZ’EM ÖSSZETÉTELE ALKALMASSÁ TESZI KIRÁNTÁSÁRA, HALÉTELEK, TÉSZTAFÉLÉK ÉS ZÖLDSÉGBŐL KÉSZÜLT ételek elkészítésére leveiestészta ■ “ ■* ■ TORTABEVONATOK ÉS KELTTýZTÁK KÉSZÍTÉSÉRE SŰRÍTETT étkezési zsír A Szlovák Képzőművészeti Alap 23. tárgynyeremény-sorsolásának sorsjegyeit a reneszánsz legszebb portréja díszíti, a MONA LISA A tárgynyeremény-sorsolás remek lehetőség mindenkinek, aki a művészetet szereti, hogy értékes művészeti alkotást nyerjen. A szerencsés nyerteseket ebben az évfolyamban 31 315 NYEREMÉNY várja, melyeknek összértéke 3 300 000,— Kčs. Minden sorsjeggyel — amelynek az ára 5,— Kčs — kétszer nyerhet! Az első sorsolás 1986. 5. 27-én, a második 9. 30-án lesz megejtve. Különösen az első díj vonzó, melynek értéke 200 000. — Kčs Az első díj (fődíj) fejében a szerencsés nyertes értékes eredeti festményeket nyerhet, jelentős szlovák képzőművészek alkotásait, ezen kívül lakberendezési tárgyakat, személygépkocsit, kétszemélyes franciaországi utazást. Szintén értékesek a 100 000 korona értékű dijak; amelyek Szovjetunió-beli, franciaországi, illetve Japánba vagy a Kanári-szigetekre szóló társasutazást biztosítanak. MONA USA ÖNRE IS MOSOLYOG A 23. tárgynyeremény-sorsolás sorsjegyeit a postai hírlapszolgálat elárusítóhelyein, bármelyik postán és a DIELO üzleteiben vásárolhatják meg. Áprilisi tréfák a múltban Nagyon jól emlékszem, hogy a húszas évek derekán iskolás koromban is szokás volt az április elsejei tréfálkozás az ún. „bolonddá tevés". Nemcsak a felnőttek körében, hanem még az iskolában is. Nemegyszer megtörtént, hogy az egyik gyerek azt mondta a másiknak: „pont van az orrodon". Erre az érintett gyorsan előkerített zsebéből egy tükröt, vagy tökördarabkát, hogy megnézze „azt a pontot". Persze, nem látott az orrán semmit sem, mire a másik iskolatársa felkacagott és ezt a rigmust mondta el: „Április bolondja. Felmászott a toronyba. Megnézte, hogy hány óra ? Krumplisterc az orrodra!" Vagy hol magára, hol az iskolatársára mutatva a következő, az előbbihez hasonló versikét mondta: „Áprilisnak bolondja, Felszaladt a toronyba. Megkérdezte: hiány óra? Fé/tizenkettő, Szamár mind a kettő!" Ezután jól hátbavágta az iskolatársát. Ilyen esetek, majdnem mindig verekedéssel végződtek. Csak a tanítói nádpálca csinált rendet. Még a családokban is megtörtént, hogy a mit sem sejtő családtagot kiküldték az utcára, ezzel a megjegyzéssel: „Menj csak ki az utcára, nézd meg, hogy milyen érdekes látvány van a ház előtt!" Az illető erre ki is ment. hogy megnézze, mi az az érdekes ott az utcán. Majd rövidesen visszatérve, ezt mondta: — Én nem látok ott semmit!. .. A tréfacsináló erre elnevette magát és csak ennyit mondott: — Április elseje van! A legtöbb szülő április elseje reggelén óva intette az iskolába induló gyermekeket: — Ma április elseje van! Vigyázz, nehogy valaki bolonddá tegyen! Az alábbi beugratást is április elsején szokták mondani azoknak, aki még nem ismerték: — Hallottad azt a szörnyű nagy reccsenést korán reggel? — Nem hallottam!... Mi volt az? — Hasadt a hajnal!... Szólásmondás volt nálunk, ha valaki ugyanazon okból kétszer is magához hívta ugyanazért a másikat, hogy „csak a bolondját járatja velem, pedig most nincs is április elseje!" Egy erre vonatkozó, a helységünkben megtörtént „bolonddá járási" esetet írok le, amit én is megboldogult édesanyám utáni nagyszüleimtől hallottam, és még akkor melegében feljegyeztem azt egy füzetbe. „Egy hóbortos, öreg falusi gazdának volt egy igen együgyű, ími-olvasni nem tudó szolgája. Április elseje volt. Az öreg gazda azon törte a rossz eszét, hogy milyen áprilisi tréfát csináljon. Előkeresett hát egy nagy káposztáskövet, s azt beletette egy zsákba, majd elővett egy tiszta levélpapírt, amelyre a következő két sort írta fel: „Százesztendős kan veréb, A bolondot kűdd elébb!" Gyorsan előhívta azután a szolgagyereket és ezt a parancsot adta ki neki: — Itt van Janikám ez a levél, és ez a zsák. Vidd el a szomszéd faluba a Jónás bácsihoz. Tudod-e, hogy hol lakik? — Tudom, gazduram, hogyne tudnám! — No ha tudod, akkor csak szépen vidd el oda és mondd meg neki, hogy elhoztad a kősót. Add oda neki ezt a papírt is, és köszönd meg. A fiú a vállára vette az igen súlyos zsákot, átvette a levelet és cipelte a zsákot a szomszéd faluba, a megnevezett helyre. Odaérve átadta a levelet és a zsákot ezekkel a szavakkal: — Jónás bácsi, a gazdám elküldte a kősót és ezt a levelet. A gazda kissé meglepődött. Átvette a levelet s elolvasván azt, kissé elmosolyodott rajta. Kikötötte a zsák száját, belekukkantott, majd ismét visszakötötte, s ezt mondta a fiúnak: — Hát, fiam, ez nem az enyém. Vidd át a szomszédba, alighanem azoké. A fiú visszavette a levelet, felvette a vállára a terhes zsákot és átment vele a szomszédba. — Szomszéd bácsi, elhoztam a kősót, amit a gazdámnak kölcsön adott. Itt van a levél is, ni! Átvették a levelet, elolvasták és a zsákba is belekukkantottak. Visszaadva a tárgyakat, így küldték el onnan is: — Rossz helyen jársz fiam! Ez a kősó nem a miénk, vidd csak el a biróékhoz. Biztosan az övéké lesz! Beköszönt hát a bíróhoz és előadta küldetése célját: — Bíró úr, elhoztam a kősót, amit a gazdámtól kért kölcsön. Valami cédula is van itt. A bíró elolvasta a levelet, megnézte a zsák tartalmát. Elmosolyodott ö is, bement a kamrájába, ahol éppen az asszonyok hamulúggal nagymosást végeztek. Az ablakban egy pálinkásüveg volt tele pálinkával, hieltet - te egy kisebb üres üveg. Az üres üveget felvette, félig megmentette a szennyes, kissé lúgos vízből, a tetejére meg öntött egy kevés pálinkát. Kiment az udvarra és megkínálta vele a mit sem sejtő fiút: — Hajtsd ki fiam ezt a pálinkát! A mit sem sejtő fiú egyszerre kiitta az üveg tartalmát. Egy kissé megrázkódott tőle, de azért nem szólt semmit. A bíró kezdte el a beszédet: — No fiam, most már szedd a sátorfádat szépen és eredj vissza a faludba, ahonnét jöttél, vidd ezeket az idehozott dolgokat a bíróhoz, mert az övé ez a kősó. Itt a papír is, indulhatsz! El is indult a zsákban levő nehéz kövei, és meg sem állott, csak a másik bíró házánál, a másik faluban. Mikor odaért, köszönt: — Jó napot, bíró bácsi! A gazdám elküldte ezt a papirost meg ezt a kősót. Magától kérte kölcsön. Ez a bíró is elolvasta a papírlapra írt pár sort és mosolyogva adta vissza a fiúnak. — Vidd csak szépen vissza a gazdádnak. Mondd meg neki, hogy nékem van már sóm. Használja el ő maga! Erre a fiú a papírlapot zsebre tette, nyakába vette a nehéz zsákot, és a sok hiábavaló járkálás után «visszatért oda, ahonnan elindult. A gazdája elmeséltette szolgájával, hogy hol és merre járt. Miután a fiú az elbeszélésének a végére ért, gazdája egy pénzdarabot nyomott markába meg egy üveg bort. A gazda még évek múlva is mosolyogva mesélte el társaságban ezt az embertelen, csúnya áprilisi tréfát. V V Lejegyezte: PÁRÁK ENDRE 23
