A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
PÓCSIKNÉ: Édesanyám olvasott a legtöbbet a családban. Például az Anna Kareninát szinte kívülről tudta. A húgom tanítónő, a két öcsém mezőgazdasági mérnök, mind a négyen Nyitrán szereztünk oklevelet. Édesanyám is tanítónő szeretett volna lenni, a testvérei közül ő volt a legrátermettebb, de az akkori felfogás szerint nem támogatták a lányok továbbtanulását. Az álma vált valóra, amikor két lányából végül is az lett, ami ő is szeretett volna lenni. A húgom Királyhelmecen tanít, én Nagycétényben. A házasság sodort meszszire otthonról. Elsőéves főiskolai hallgatóként részt vettem a már akkor is hagyományos nyitrai Csemadok-bálon, amelyre a járás Csemadok-tisztségviselőit is meghívták, s hatan a barátnőimmel egyszerre léptünk be a bálterembe, helyünk persze nem volt, de akkor jöttek a nyitracsehi legények. A férjem is köztük volt... PÓCSIK: Mikor Céténybe jártam iskolába, még én is tanító akartam lenni, de Dudás Márta fizika szakos pedagógus, az osztályfőnököm lebeszélt erről! Jó tanuló voltam, különösen jól ment a matematika és a fizika, mindenből egyesem volt, a magyar nyelvtant is szerettem, a helyesírást is tudtam, mégis hallgattam az osztályfőnökömre, és helyesen választottam pályát. Egy nyitrai tervezőirodában dolgozom, s még mindig kedvem van a tanuláshoz. A nyolcvanas évek elején elvégeztem egy három és fél évig tartó felépítményi iskolát. PÓCSIKNÉ: Én sem panaszkodhatom. Elégedett vagyok a hivatásommal. Bár az én foglalkozásom idegesítőbb! Úgy vezetem le a feszültséget, hogy otthon töviről-hegyire elmondom, mi történt aznap velem, a tanulókkal, a kollégáimmal, a saját gyerekeinkkel. Nagyobb lányunk hetedik, a kisebb ötödik osztályos tanuló. Együtt járunk Céténybe, de haza legtöbbször már külön jövünk. Mert gyűlésem van! Például az iskolában pedagógiai gyűlés, Nyitrán szakszervezeti gyűlés vagy szakszervezeti iskolázás, a járási népművelési intézetben színjátszással fogalkozó szekciógyűlés vagy pártgyűlés, de a Csemadok járási titkárságára is be-benézek időnként, egyszer színdarab végett, másszor könyvárusítás ügyében, mert néha nekem is hihetetlen, hogy hazai magyar szerzők műveiből, de másokéból is évente 6—7 ezer korona értékű könyvet tudok eladni a gyerekeknek; de elmaradhatok azért is a lányaimtól, mert az iskolában az irodalmi színpaddal próbálok, illetve próbálunk Varga Lenke kolléganőmmel, hétvégeken meg a nyitracsehi színjátszókkal Hajdú Mária kolléganőmmel. Ebben az évben Gárdonyi: Fehér Anna című darabját tartjuk műsoron. PÓCSIK: Most készítettem el a zselizi főutca közvilágosítási tervét. Lakótelepekre is tervezek közvilágítást. A felelősségem nagy, a munkám igé— Anyám Katalinnak akart keresztelni, de apám közbeszólt, hogy nem színészkedünk! — mondja a perbenyíki születésű, nyitracsehi (Nitrany) lakos, Pócsikné Karádi Valéria, a Nagycétényi (V. Cetín) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola magyar-szlovák szakos pedagógusa. 1948-ban született, szülőfalujában járt alapiskolába, édesapja gazdálkodó volt, szövetkezeti tag, édesanyja háztartásbeli. Négyen voltak testvérek. Férjével, Pócsik Bélával abban egyezik meg az élete, hogy az ő családjában is négy gyermek született, az ő apja is gazdálkodó volt, de a szövetkezet megalakulása után kitanulta a villanyszerelő szakmát. Az anyja neki is háztartásbeli. A szülőföld nála Bodrogköz, a férjénél Zoboralja. Az egyik pedagógus, a másik okleveles technikus. Pócsikné Karádi Valéria Nyitrára jött a tanárképző főiskolára, az 1944-ben született férje Nyitracsehiben járt elemibe, Cétényben az alapiskola felső osztályaiba, Kassán (Košice) érettségizett a magyar tanítási nyelvű ipari szakközépiskola elektrotechnikai tagozatán, és Nyitrára tért vissza. Eltérő érdeklődési körű házastársak élnek egy fedél alatt Nyitracsehiben, két lánygyermekkel, az iskola háromszoba-konyhás lakásában. Hogyan választottak maguknak pályát, hogyan dolgoznak, és hogyan férnek meg egy fedél alatt, erről ők beszélnek már a továbbiakban. 12
