A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-21 / 12. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK

TARTALMÁBÓL:

Emberközelben — beszélgetés dr. Fodor Zoltánnal,

az SZSZK iskolaügyi minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetőjével

Csikmák Imre:

RÉS A CSILLAGOKHOZ

Miklósi Péter:

5 NAP, 16 FILM

Mács József: ÉLETUTAK

ÖRÖKSÉG

Dr. Csicsay Alajos: KONFÜKTUSHELYZETEK AZ ISKOLÁBAN

ÉLŐ TÖRTÉNELEM

Címlapunkon a CSKP XVII. kongreszszusának színhelye a prágai Kultúrpalota (Király Ferenc felvétele).

A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja.

Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában,

815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek:

Ozsvald Árpád és Balázs Béla

Telefon: 332-864

Grafikai szerkesztő: Kral Péterné

Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače,

813 81 Bratislava,

Gottwaldovo nám. č. 6

Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice.

Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor,

inzertné oddelenie, Gorkého 13,

VI. poschodie tel: 522-72,

815-85 Bratislava.

Index: 492 11.

EMBERKÖZELBEN

— Miklós napon születtél, hogy lettél Vince ?

— Ennek külön története van. Apám abban az időben az ármentesítő társulatnál dolgozott Fél Vince bácsival együtt. (Fél Vince Fél Miklós apja volt — Miklóst a Csemadok-tagoknak nem kell bemutatnom.) Vince bátyám amikor születésemről tudomást szerzett, azt mondta apámnak: „csak nem akarjátok őt is, mint az apját és nagyapját Mihálynek keresztelni?" Apám elnevette magát és azt mondta, ha nem Miska, akkor legyen Vince, mint maga.

így lettem Vince és nem haragszom ezért sem a szüléimre, sem pedig Fél Vince bácsira.

— Életrajzi vallomásodban említed korán elhunyt édesapádat; rajta kívül kik voltak azok, akik elindítottak a hivatásos pártmunkás nem könnyű útján?

— Apámról talán még annyit, hogy mindig bátran szembe tudott nézni a valósággal. Kisgyerek fejjel sok mindent nem értettem, de azt a tartást értékelni tudtam és tudom ma is, amit a háború alatt mutatott. Végig kellett szenvednie a gyakori házkutatásokat, a kakastollas csendőrök zaklatását.

Ha azokról kellene beszélnem, akik elindítottak életutamon, akkor a nagymegyeri állami gazdaság pártszervezetének igen sok tagját kellene említenem. Attól félek, ha neveket mondok, igazságtalan leszek azokhoz, akiket a helyszűke miatt nem tudok név szerint említeni. De talán így is a köszönet szavát érdemli Árvái József elvtárs. Nagy Sándor elvtárs, és elődöm Ferencei elvtárs, aki közel húsz esztendeig volt a járási pártbizottság vezető titkára és akitől mi fiatalabbak, igen sokat kaptunk.

— Működésednek állomásai a Csallóközön kívül Bratislava, Prága és Moszkva. Ezekben a városokban huzamosabb ideig éltél, dolgoztál vagy tanultál. Mit jelentenek ezek a városok az életedben?

— Ma is vallom, hogy ha az ember vállalja a politikai munkát, ott kell dolgoznia, ahová a kötelesség szólítja. Különösen a CSKP KB apparátusában eltöltött évekre gondolok vissza, mint nagyon termékenyekre. Ma is hálás vagyok azért, hogy lehetőséget kaptam a moszkvai tanulásra. Az SZKP KB politikai főiskolája nagyon jól kapcsolja össze az elméleti munkát a gyakorlati tevékenységgel. A társadalomtudományi tantárgyakon kívül jócskán tanulhattam a gyakorlati pártmunkából is, eljutottam a Szovjetunió távoleső körzeteibe, tapasztalatokat szerezhettem a napi politikai munka szervezéséből. Megtanultam jól oroszul és ez lehetőséget ad ahhoz, hogy ezen a nyelven tanulmányozzam a politikai irodalmat, a sajtót, vagy akár a szépirodalmat is.

— A CSKP XVII. kongresszusának küldötte vagy, milyen érzésekkel indulsz a kongresszusra, hogyan teljesítettétek ti a XVI. kongreszszus feladatait.

— A XVI. kongresszus óta eltelt időszakot járásunkban a szorgalmas, építő

MAGYARICS VINCE,

az SZLKP Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottságának vezető titkára

Nemrég léptem életem ötvenkettedik évébe. 1934. december 6-án születtem Csicsón. Szüleim a csallóközi agrárproletárok nem könnyű életét élték. Apám osztályöntudatos munkás volt és már 1928-ban tagja lett a kommunista pártnak. Életem semmiben sem különbözött sorstársaimétól. A fordulatot számomra az 1949-es esztendő jelenti, amikor a nagymegyeri (Čalovo) állami gazdaság munkása lettem. Már 1950- ben kétéves mezőgazdasági szakiskolába küldtek, később tévúton mezőgazdasági technikumban érettségiztem. 1954-ben lettem a CSKP tagja. Pártfeladatként vállaltam a CSISZ Nagymegyeri Járási Bizottsága elnökének tiszjét. Amikor ez a járás a dunaszerdahelyi részévé lett, titkárként tevékenykedtem Szerdahelyen. Később Bratislavába, majd Prágába kerültem, az akkori CSÍSZ Központi Bizottságának munkatársa voltam. 1969-ben lehetőséget kaptam, hogy az SZKP KB politikai főiskolájának hallgatója lehessek Moszkvában. A főiskola sikeres elvégzése után a CSKP Központi Bizottságán dolgoztam 1978 tavaszáig, amikor Dunaszerdahelyen választottak meg a járási pártbizottság vezető titkárává. Nős vagyok, feleségem a bölcsészkar orosz—angol szakán végzett. Tamás fiam és Veronika lányom az általános iskola tanulói.

munka jellemezte. Az elért eredmények bizonyítják, hogy a 7. ötéves terv legfontosabb mutatóit teljesítettük, sőt túlteljesítettük. Közismertek jó eredményeink a sűrűn vetett gabonafélék termesztésében, az állattenyésztésben, de más területeken is. Szembetűnően javult a dolgozókról való gondoskodás szociális és kulturális téren is. Ma járásunkban a szövetkezeti tagok átlagos keresete 3 156 korona, az állami gazdaságokban 3 180 korona. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez a gazdasági fellendülés egyben pártunk nemzetiségi politikájának is határozott sikere.

— Járásotokkal kapcsolatban az emberek tudatában elsősorban a mezőgazdaság területén elért eredményeitek élnek. Az utóbbi években egyre többet hallani a Dunaszerdahelyi járás kultúrájáról és sportéletéről is.

— Ezek szorosan összefüggnek egymással, a gazdasági fellendülés nélkül nem lehetne fejlődés sem a kultúra, sem a testnevelés területén. Itt is érvényes az az orosz mondás, hogy ahol van kenyér, ott vannak dalok is. A kultúrára és a testnevelésre is úgy tekintek, hogy ezek visszahatnak a munkakedvre, jótékonyan befolyásolják az emberek egészségét, az élethez való hozzáállást. És ha a sportról beszélünk, nemcsak a DAC labdarúgóira vagy a nyárasdi első ligás női kézilabdázók sikereire gondolok, aminek mindannyian örülünk, hanem a könnyűatlétákra, vívókra, birkózókra és evezősökre is, akik közül jónéhányán országos bajnokok, sőt határainkon túl is ismertek. Köszönet illeti az alapozó testneveléssel foglalkozó tanárokat, edzőket, akik nagy munkát végeztek a Spartakiád előkészítésében. Nem véletlen, hogy országos viszonylatban járásunkban volt az első Spartakiád.

— Mivel gyakran járok ide a járási pártbizottságra, megfigyeltem, hogy igen sok ember keres fel ügyes-bajos dolgával, még olyanokkal is. amelyeket „alsóbb szinten" is el lehetne intézni.

— Számomra mindig is a gottwaldi munkastílus volt a szimpatikus. Ő az „arccal a tömegek felé" jelszót krédójának tartotta. A párt vezető szerepének biztosítása csak a dolgozó tömegeken keresztül lehetséges. A dolgozóknak érezniük kell, hogy a párthoz bármikor bizalommal fordulhatnak és jogos követeléseik meghallgatásra találnak. Csak a kölcsönös bizalom légkörében lehet hatékony munkát kifejteni. Szeretném nagyon őszintén megmondani azt is, hogy sosem fogom elfelejteni azt, honnan indultam és ma is munkásnak érzem magamat. A megyeri állami gazdaságból indultam el a politikai funkcionárius útján, de a megyeri gazdaságba jártam és járok most is minden évzáró gyűlésre, ennek az alapszervezetnek küldötte voltam már jónéhány járási konferencián is. Ezért merem remélni, hogy továbbra is munkáskollektívájuk tagjának tartanak.

Beszélgetett: STRASSER GYÖRGY

2