A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-14 / 11. szám
N. LÁSZLÓ ENDRE A szép boszorkány Élt egyszer régen, de talán nem is nagyon régen, az ekeli faluvégen, kis házában egy Panyi nevezetű ember. Szegény volt, mint a Pusztatemplom egere, vagy még nálánál is szegényebb, felcsapott hát éjjeliőrnek, mert ez soha nem volt Ekelen valami kapós állás. Nem is lett volna soha semmi baja — a szegénységen kívül, azt meg jól elviselte —, de a feleségének három igen nagy hibája volt!... Először is az, hogy igen-igen szép asszony volt, ami igencsak főbenjáró bűn a kevésbé szemrevaló asszonynép szemében!... Másodszor az, hogy nyalka férjére, aki minden éjszaka a falut járta, igen-igen féltékeny volt, s ez a bűne talán még megbocsátható. Mert az volt ám Panyi nótája, hogy: Szárnya van a méhnek, szárnya a madárnak, nyitva az ablaka asszonynak, leánynak... Harmadszor pedig az, hogy a falu legcsúnyább asszonyai szerint a szép Panyiné boszorkány, de a javából!.. . Ez pedig már súlyos vád. A férjet csak a szép asszony második hibája ingerelte néha-néha, de inkább csak nevetett azon is. Az elsőt nem tartotta hibának, sőt...! A harmadikban meg nem hitt, hiába akarták a bogarat a fülébe tenni. — Csak annyira boszorkány ő, mint amennyire minden valamire való aszszony és leány az! — mondogatta nevetve. A falu asszonyait viszont éppen ez a két „hiba" bosszantotta, és nem is akárhogyan. De a két általuk felrótt hiba közül is inkább az első, azért kenték rá a harmadikat. Ez az asszonyi logika. A fura asszonynép egy vén és csúf boszorkányt még csak megtűrt volna a faluban, de egy szépet... ? Hogy merészel szép lenni egy ilyen nyomorult kódis? Azt'már nem! így aztán egyre rajta köszörülgették csípős nyelvüket. — Ezzel a két szememmel láttam, hogy megfejte a kútágast! — A pap szolgálója esküszik rá, hogy a kerítést is ... — És a szomszédjuktól azt hallottam, hogy minden hajnalban a férje hátán nyargal ki a mezőre harmatot szedni!... — Aztán mit árt ezzel nekünk? — kérdezte egy férfi, aki talán maga is szívesen hátára vette volna a szépaszszonyt. — Árt bizony!... Kiszedi a földnek a zsírját és az terméketlenné válik! De mit is törődtök vele. ti férfiak? Csak forogtok utána az utcán, leselkedtek be az udvarába, ha ágaskodva-pipéskedve teregeti a ruhát. Mind egyformák vagytok!... — És mire kell neki az a harmat? — Még ezt sem tudod? Hát arra, hogy megigya! Attól aztán mindig fiatal, szép és erős marad ő, a férje meg elsatnyul. Pedig különb ember az sok másnál és különb asszonyt érdemelne, szegény. Olyat aki megbecsüli, aki jól tartja. Pedig Panyi, a férj dehogy satnyult! Inkább virult, mint a rózsa a szép asszony szerelmétől. De hát a falubéli asszonyok nem olyannak látták, amilyen a valóságban volt, hanem olyannak, amilyennek látni akarták!... Ha egy embernek valamit sokszor, ezerszer elmondanak, lassan hinni kezd benne. A szép asszony férjének is lassan, de biztosan szöget üthetett fejébe a dolog. Annál is inkább, mert egy hete éjszakánkint mindig egy röfögő fekete disznó kísérgette! Ment utána, mint a hű kutya a gazdája után ... Elmondta a dolgot a feleségének, közben éberen figyelte. De az asszony csak nevetett, mintha valaki csiklandozta volna, és nem szólt semmit. — Miért nem mond sem át, sem bét, ha ártatlan? Talán nem hiszi el, amit mondok neki ? Vagy nagyon is jól tudja, hogy igaz, mert valóban boszorkány. és ő küldi nyomomba azt a fekete dögöt? — töprengett a férfi. Egy idő után már aludni sem tudott, szemlátomást soványkodott. Egyszer aztán alig hogy kilépett a kapuján, már nyomába is szegődött a fekete disznó. Panyi ment, ment egy darabig, a disznó meg utána! — Hogy lehet az, hogy folyton kísérget ez a rusnya dög ? Kinek a disznaja, ha disznó egyáltalán?! Ha nem boszorkány, vagy egyenesen a pokolbéli ördög! Megáll egy kerítéskiugrás mögött, és nagyokat fohászkodva várt! Amikor a disznó odaért, teljes erejéből belevágta a vasvillát az oldalába, amit fegyverként hordozott magával. De úgy ám, hogy az állatnak azonnal kidőlt a bele ...! És akkor... és akkor, abban a szempillantásban visszaváltozott asszonynyá! Nem is akármilyen asszonnyá: a saját felesége feküdt előtte haldokolva. Az éjjeliőr ordítozva rohant haza lepedőért. Az ordítozásra felébredt a fél falu, felébredtek a szomszédok és azok is rohantak vele vissza a szerencsétlenség színhelyére. Hazavitték a haldokló asszonyt. Magához sem tért, nemsokára meghalt. Így történt meg ez az eset Ekel (OkoHčná) község legidősebb élő asszonya szerint. így rögződött meg az emlékezetében. így mondta el nekem . . . De hát valóban így történt volna? Hátha indokoltan volt féltékeny a feleség, s a férj után osont, az meg dühében leszúrta a leselkedőt. Talán csak azért találta ki a fekete disznóról szóló hátborzongató mesét hogy a büntetéstől megmeneküljön. Mi már nem hiszünk a boszorkányokban. de nagyanyáink idejében még sokan hittek bennük. A szerencsétlen faluszépéből így lett áldozat és boszorkány. Sohasem tudhatjuk meg, mi is történt valójában. . . JOGI TANÁCSOK „R. A. Brzotín" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy kiknek emelték fel 1985. január 1-jévél a nyugdíjukat és hogy neki jár-e nyugdíjemelés, ha havi nyugdíja csak 855 koronát tesz ki. Az ún. alacsony nyugdíjakat 1985. január 1-jével az 1984.. évi 108. számú törvény értelmében emelték fel. Az első csoportba tartoznak azok a nyugdíjasok, akiknek a nyugdíját 1971 előtt állapították meg. Az ö öregségi és rokkantsági nyugdíjukat havi 70 Kčs-val, a részleges rokkantsági nyugdíjat és a teljesen árva gyermekek árvajáradékát havi 35 Kčs-val, az özvegyi nyugdíjat havi 42 Kčs-val és a félárva gyermekek árvajáradékát havi 21 Kčs-val emelték fel. Ezt a felemelt nyugdíjat a nyugdíjhivatal a nyugdíjas minden további kérelme nélkül folyósította. A második csoportba tartozna^ azok a nyugdíjasok, akiknek a törvény értelmében a nyugdíjuk az egyetlen megélhetési forrásuk. Amennyiben ezt már előbb megállapították, akkor a nyugdíjukat minden külön kérelem nélkül 1985. január 1 -jével havi 950 Kčs-ra emelték fel. Amennyiben e terminus előtt nem állapíttatott meg, hogy nyugdíjuk az egyetlen megélhetési forrásuk, de a nyugdíj összege havi 950 Kčs-nál kisebb, akkor külön kérelmükre a nyugdijukat 950 Kčs-ra emelik fel. Ezek a rendelkezések mindazokra a nyugdíjasokra vonatkoznak, akik öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíjat vagy teljesen árva gyerekek árvajáradékát, továbbá ha szociális járadékot kapnak. Ha az öregségi, a rokkantsági nyugdíjat vagy a szociális járadékot élvező személynek ráutalt családtagja (felesége, gyermeke) is van, akkor a nyugdíját, amely egyetlen megélhetési forrását képezi, kérelmére havi 1 600 Kčs-ra emlik fel. Amennyiben olvasónk egyetlen megélhetési forrását a nyugdija képezi, adjon be kérvényt a nyugdijhivatalhoz (Úrad dôchodkového zabezpečenia, Bratislava, ul. 29. augusta 8) és kérje nyugdíja felemelését. „I. O. — adókedvezmény" jeligéjű olvasónk kérdése, hogy a munkabéradónál tekintetbe veszik-e azt a körülményt, hogy mint elvált férfi a kiskorú gyermekére tartásdíjat fizet, s ha igen, hogyan kell ezt az adókedvezményt érvényesítenie? A munkabéradóból az 1952. évi 76. Tt. számú törvény és az ehhez kiadott legutóbbi 1976. évi 161 Tt. számú pénzügyminisztériumi végrehajtási hirdetmény rendelkezik. Ezek szerint az alapadótételt annál a dolgozónál alkalmazzák, aki — korára való tekintet nélkül az alapadólevonást eszközli. Ide dik. A munkaadó ezeknél minden további nélkül az alapadólevonást eszközli. Idetartozik a férj, aki feleségéről és még egy gyermekéről vagy a feleség, aki férjéről és még egy gyermekéről gondoskodik. Ide tartoznak azok is, akiket a törvény értelmében úgy kell tekinteni, mintha két személy eltartásáról gondoskodnának; ilyen például a nős gyermektelen dolgozó, akinek mint részleges rokkantnak, adókedvezménye van, továbbá az a nőtlen (hajadon) személy, aki teljesen rokkant s e, címen van adókedvezménye; végül idetartoznak azok a nőtlen, elvált vagy özvegy dolgozók is, akik egy gyermek eltartásáról gondoskodnak. Abban az esetben, ha a gyermektartási díjat a bíróság állapította meg, a tartásdíjat pedig a munkaadó a dolgozó fizetéséből vonja le és közvetlenül utalja át a jogosultnak, akkor az adókedvezmény igazolására elegendő ennek a jogerős bírósági döntésnek a bemutatása. Minden más esetben, tehát akkor is, ha az elvált férj a gyermektartási díjat önként fizeti, akár közvetlenül, akár a munkaadója által a fizetésből való levonással, a járási (városi) pénzügyi igazgatóság igazolása szükséges, így arról a tényről is, hogy a felbontott házasságból számlázó gyermekeire tartósdijat fizet. Ilyen hivatalos igazolásra van annak a dolgozónak is szüksége, aki a házasságon kívül született gyermekének, vagy a saját, de vele közös háztartásban nem élő gyermekének fizet tartásdíjat. A járási (városi) pénzügyi igazgatóság által kiadott igazolás annak a naptári évnek a végéig érvényes, amelyben kiadták. Ha azonban az adózó és az általa eltartott gyermekek személyi viszonyaiban nem állott be olyan változás, ami kihatással volna az adókedvezményre, akkor ez az igazolás a közvetlenül rákövetkező két évre is érvényes, feltéve, hogy érvényességét nem korlátozták kifejezetten rövidebb időre. Az adókedvezmény igazolását a dolgozó állandó lakhelye szerint illetékes járási (városi) pénzügyi igazgatóság adja ki. Az adókedvezményre való igényt a folyó évre a munkába lépéstől számított 30 napon belül kell a munkaadónál érvényesíteni, a további években pedig mindig a negyedik évnegyedben, de legkésőbb december 31 -ig az elkövetkező évre. E. G. ágcsernyői (Čierna n/Tisou) olvasónk azt kérdezi, hogy felelős-e valaki az értéktárgyak eltulajdonításáért, amelyeket egy iskolai rendezvény alatt a szereplők az öltözőben, egy le nem zárt helyiségben őrizetlenül hagytak. A Polgári Törvénykönyv értelmében az elszállásolást nyújtó szervezetek (szálloda, vendégfogadó) kártérítési felelősséggel tartoznak azokért a tárgyakért, amelyeket a vendégek a szervezet (szálloda) helyiségeibe hoztak, továbbá felelősek az átadott tárgyakért azok a szervezetek (vendéglő, kávéház, uszoda, egészségügyi rendelőintézet), amelyek működésével rendszerint összefügg a polgárok holmijának letevése (ruhatárban, az erre a célra kijelölt fogasokon stb.). A megőrzésre külön át nem vett tárgyak esetében, a szervezetek pénzért, ékszerekért és egyéb értéktárgyakért csak 1 000 Kčs összegig felelnek. Lopás elleni szerződéses biztosítás esetén az Állami Biztosító akkor köteles kártérítést fizetni az eltulajdonított tárgyakért, ha a tettesnek valamely akadályt kellett leküzdenie (zárat, ajtót feltörnie), pénz vagy ékszerek esetében pedig csak akkor, ha azokat bezárt lakóhelyiségből vagy lezárt szekrényből tulajdonították el. Ettől eltérő esetekben pedig csak akkor köteles a biztosító kártérítést nyújtani, ha a tettes személyt a büntetőeljárásban hozott jogerős határozat állapította meg. A fentiek értelmében kártérítési igényt csak a tettes ellen lehetne érvényesíteni. Dr. B. G. 19
