A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-10 / 2. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — beszélgetés Dr. Balogh Gézával Németh Gyula: AHOL LÉLEK KERÜL A RIDEG ANYAGBA Tóth László: NAPLÓJEGYZET - GYERMEK IRODALMUNKRÓL Fister Magda: FALUSI BÖLCSŐDE Méry Margit: TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT Bett R. Wright: KOKTÉL MIKROFONNAL Címlapunkon M. Borský felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Pétemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN Mint elismert népszerű író. a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője, mi­lyennek látod belülről a csehszlovákiai magyar irodalom helyzetét? Egy emberöltő alatt nemzetiségi irodalmunk mennyiségben megnövekedett, minőségben színvonalas és érett lett. A legfiataiabbakkal együtt ma több, mint félszáz hazai magyar íróembert tartunk számon. Közülük tucatnyi írónk és költőnk, illetve alkotásaik, egyenran­gú partnerei a környező nemzeti irodalmak­nak. Valamilyen módon ez az — aránylag előnyös — helyzet mégis inkább csak lehe­tőség marad, amit az évi könyvtenmés és az irodalmi-kritikai élet számos esetben nem igazol. Benső erőink, alkotókészségünk és munkabírásunk elevenebb is lehetne. Irodal­mi munkánk — és eredményei — hullámhe­gyek és hullámvölgyek, mint a szinuszvonal. És most hol tartunk? Az 1984-es év például közepes vök. a múlt év viszont jónak mondható — regénytermé­se és műfaji sokszínűsége okán —, ez év újra gyengébbnek mutatkozik. Hangsúlyozni kell: ne külső tényezőkben lássuk az ingadozás okát! Bonyolultan élünk, kötöttségek, hivatali elfoglaltság, ügyeink intézése és világméretű gondok fárasztanak, korunk — nagy általá­nosságban — nem kedvez az alkotó tevé­kenységnek. De ez csak a kérdés egyik — s nem a legfontosabb — oldala. A másik az, hogy az írói munka öntörvényű tevékenység, amit belső motor hajt (máshol is beszéltem már erről), és ami csak akkor eredményes, ha a teljes alkotói intellektus erőfeszítésének az eredménye. Mi az írói hivatás lényege ? Az írás nem hétvégi kirándulás, nem is alkalmi szórakozás, nem játék és nem jöve­delemkiegészítés, hanem egész embert kí­vánó munka, mely mögött szív és lélek teljes igyekezete áll. Kétségtelen, hogy a fent emlí­tett fettételeink mellett nem könnyű megte­remteni az alkotás lehetőségét. Műveidben a falu gyakran visszatér. Él­ményeid fő forrása. Valóban erős faluélmény él bennem, megha­tározónak is mondhatnám. Talán azért, mert nemcsak gyermekkoromat, hanem a ka­maszkort és a felnőtté válás éveit is szülőfa­lumban éltem meg. Belenőttem a parasztvi­lágba, mint a fű, fa, erdei állat a környezeté­be. és a szülőföld élettere meghatározta alkatomat és világképemet. A szülőföld olyan világmodellé teljesedett ki bennem, mellyel azonosultam s eggyé lettem. Ma is meghatároz még, mint a fát gyökérzete, s a talaj, melybe kapaszkodik. A régi falu, a táj, a parasztközösség nincs többé. Bennem azon­ban érdekes, bármikor felidézhető emlékvi­lágként tovább él. Mit jelent számodra a szülőföld, a hazai táj? Nemzetiségi író számára a szülőföld élmé­nye még fontosabb. A nyelvközösséget — kifejező erejét — és a közvetlen történelmi élményt jelenti számára, a múlt folyamatossá­gát és a jövő lehetőségét. Nosztalgiagyanús gondolatok, mondhatnád, a múlt eltávolo­dott tőlünk, az idő megy tovább és a jelen­ben már a jövő csírája munkál. Ez igaz, de a múlt nélkül elveszítenénk azt az összevetési alapot, ami a jelent minősíti és a jövő tette­ket értelmessé teszi. Tapasztalatból tudom, hogy a házi szer­kesztőségek nem dúskálnak eredeti, színvonalas novellákban. Érezteti ez a hatását a könyvkiadóban is? Érezteti. Az utóbbi időben alig adunk ki érett novelláskönyveket. Nyugtalanító jelenség. A kisprózái műfajok az irodalom életerőit bizo-DUBA GYULA, érdemes művész Születési hely és idő: Hontfüzesgyarmat. 1930. június 8. A szülőföld határa: sík mező, dombos szántók, szőlők, erdők, akácosok. Vizei: a Szikince. Pered és Kompa patakok. Apró gyerek voltam, leg­kisebb az elemiben, az első gimnáziumban (Léván, 1941-ben). A háború után ka­maszlegény a faluban, géplakatos Dubni­ca nad Váhom-on a Škoda üzemben. (1949). iparista Kassán (1950—54), egye­temista Bratislavában (1955—57). Az érettségi évében kezdtem írni, játékosan, komoly cél célkül, mert gépészmérnök­nek készültem, majd író akartam lenni, s végül katona lettem (Prága-Ruzyn. 1957—59). Aztán a Hét szerkesztője, az Irodalmi Szemle (1968) majd a Madách Kiadó főszerkesztője (1983). Közben újságíró. író, férj és apa. Harminc év írói munka, három évtizednyi prózaírás. Sok idő telt el bizony, örömök és gondok között munka kíséretében. Eredményét ítélje meg az olvasó! nyitják, az alkotói folytonosság letóteményei. Hiányuk — válságjelenség. Esetünkben an­nál is inkább, mert a közlési lehetőségek kielégítetlenek, nem is szólva a válogatás lehetőségéről. Hiányuk, egyebek között, az irói véleménymondás bizonytalanságára is utalhat. Az okokat keresve az első kérdé­sedre adott válaszomra hivatkozhatom. Az elkényelmesedést látszik igazolni a gyereki­rodalom dömpingje is — a kiadóba egyre érkeznek a kéziratok — könnyebb verses szójátékokkal bíbelődni és mesét fabrikálni, mint mai életünkről, konfliktusainkról, társa­dalmi és irói értelemben felelős, művészi véleményt mondani. A csehszlovákiai magyar prózairodalom­nak nőnek-e új hajtásai? Vannak ígére­tes kezdő tehetségek? Vannak tehetséges kezdők, s ez jó. Az iro­dalmi folytonosság ma is biztosítottnak lát­szik. A kérdés mégsem problémamentes. Úgy tűnik, hogy a biztatóan jelentkező, fiatal, irócsoportok hamar elfáradnak. Gondoljunk a Fekete szél szerzőire, hallgatnak. A ké­sőbb jelentkező tehetségek körül is csend van. A Holnap rovat (Irodalmi Szemle) fiatal­jai közül sem vált ki még erős epikus tehet­ség. Prózánk folytonosságát gyakorlatilag — egy-két kivételtől eltekintve — középnemze­dékünk biztosítja. Mi ennek az elfáradásnak az oka ? Ismét az okot firtatva, én a fiatal prózaírók aránytévesztésében is látom. Életérzésük és stílusuk vonatkozásában erősen világirodal­mi — tehát idegen — hatások jegyében indul­nak. Első írásaik: az egyéni tehetség jegyeit ugyan magukon viselő sikeres utánérzések. Mire egyéni hangú elbeszélőkké válnának, elfáradnak. A prózaírónak kétségtelenül ta­nulni kell a mesterségét — másoktól is —, de íróvá nem az ellesett rutin, a felvett stílus vagy szemlélet, a nyelvi póz teszi, hanem elsősorban gazdag történelemtudata, ta­pasztalatai és nyugtalan, felfedező jellegű és lényeglátó valóságszemlélete. Ifjúkorodban humoros írásokkal indultál. Mi maradt belőle a tarsolyodban ? Akad még belőle ...! Szerencsére a humor nem felvett póz, nem is stílus vagy forma kérdése, hanem olyan természetes életérzés és adottság, amit nem lehet levetkőzni, sem kibújni belőle, mint a viselt ruhából. Kifejező­dése azonban a korral változik. Hasonlóan, ahogy az ember nevet: csecsemőkorában aprókat sikkantva, mintha csukiana. gyerek­korában kacag, kamaszkorában vihog, szer­telen fiatalemberként röhög, míg életerős férfiként hahotázik. hogy élete delén megko­molyodva, jókedvűen mosolyogni tanuljon, majd öreg korára apró szájrándulással jelez­ni, hogy megvan a véleménye ... Jómagam — úgy érzem — ma a szatirikus szemlélődés és ironikus mosoly állapotában vagyok, mely magatartás elfogadja olyannak a világot, amilyen, de fenntartásait sem hallgatja el... Szabadidődben szívesen keresed fel az antikváriumokat régiségboltokat. Gyűj­teményedből melyik tárgyat emelnéd ki? És mit szól mindehhez a család? Igen, a régiségek mindennapi szórakozást nyújtanak, vagy még többet: megújulási és tanulási lehetőséget. Egy-egy régi könyvet átlapozva új gondolatokat, hiánypótló isme­reteket nyerhetek, minden új kép fontos vizuális élmény és művészettörténeti felfe­dezés lehet. A megvett könyvek nagy részét nincs időm elolvasni, de annak tudata, hogy a polcomon vannak és bármikor elővehetem őket növeli érték-élményemet. Képeket egy­re ritkábban vásárolok, nincs hová feltenni. Hogy öncélúan gyűjtsék — bár szívesen ten­ném — nincs lehetőségem. Ami van, célsze­rű környezetet biztosit. A régi dolgok mélyén az elmúlt idő rejtőzik, letűnt korok emléke és üzenete. A biedermeier bútorok a reform­kort, a szabadságharc és az utána következő időt őrzik, a Pallas Nagylexikon kötetei és a Brehm első magyar kiadása a századforduló nagy pozitivista tudományos fellendülését. Néhány jó festmény a realista magyar művé­szetet. a Tallós-Prohászka-, Staudt- és Sze­­meré-képek az első köztársaság kisebbségi müvészetszemléletét. A szlovák és cseh ké­pek (Salay. Weiner-Král, Brožik) a társadalmi közeget és a nemzetiség kötődéseit. Nem minden képnek jut hely a falon, szekrények mögött porosodnak, s a család a fejét csó­válja. de nem ellenkezik. Mik a terveid? Hogyan jelölnéd met tömören a mai író feladatát? A mai író — az emberiség rója. Legfőbk gondjai egyetemesek. A nemzetiségi iró mö gött kevés ember áll, kis nópközösség, d< ennek léte is egyetemes összefüggések szer vés része. Ezért csak az általános érvényt helyi értéknek van igazán létjoga. Népünknél írunk, de a világhoz szólunk, s ha nem hallj, vagy nem figyel oda. ez nem ment fel a emberiség-méretű gondok vállalása aló Beszélgetett: OZSVALD ÁRPÁI Fotó: Prandl Sándo 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents