A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-07 / 10. szám
nepi Ékszerek 492 11 A földműves lakosság mindig kedvelte és sokkal gyakrabban viselte a gyűrűket, mint ahogy ma azt gondolnánk. A honfoglalás kora óta nyomon követhetnénk a gyürűviseletet, a célunk azonban csak a XIX. és XX. század paraszti gyűrűinek bemutatása. Az említett időben gyűrűt főleg a nők viseltek, elsősorban házasságkötés előtt. Férfiaknál nagyon ritkán, a legtöbb helyen nem is fordult elő. A legegyszerűbb gyűrűket kislányok készítették növényi szárakból, főleg szép sárga szalmaszálból, vadmályva vagy gyermekláncfű szárából stb. A felnőttek állati eredetű anyagokból is készítettek gyűrűt, például lószörböl, amelybe üveggyöngyöket is fűztek. Rimaszombatban (Rimavská Sobota) is készítettek gyűrűt a „csutorás" (esztergályos) iparosok még a XX. század elején ökörszarvból. Gyakori volt a falvakban a kosszarvgyürű, amelyet rendszerint juhászok faragtak. A legtöbb gyűrű azonban fémből készült, rézből, pakfonból, ezüstből vagy aranyból. Olcsóbb alapanyagú gyűrűket falusi és kisvárosi egyszerű emberek házilag is készítettek, mert akár öntötték, akár kovácsolták, a puhább alapanyagból könnyen formálhattak gyűrűt. A XIX. században a pásztorok az egyszerű gyűrűket öntötték hármas fejjel és beveréses technikával. Gyakran készítettek cígánykovácsok is karika- vagy fejesgyűrűt, dalmából kirajzolódik, hogy falusi elterjedése során pár évszázados késéssel követte azt az utat, amit az úri viseletben is megtett. A XIX. században egy-egy faluban csak egy két műveltebb vagy gazdagabb egyénnek volt „esküdőgyűrüje", akitől erre az alkalomra kölcsön lehetett kérni. Később a nőknek már vettek gyűrűt, de a férfiak kölcsönkértek az esküvőre. Még a ma élő gazdagabb 70—75 éves férfiak is kölcsönözték az „esküdőgyűrüt". Feleslegesnek tartották megvenni, mert úgysem viselték. A mai értelemben vett jegygyűrű csak később, a házasságkötés előtt jelenik meg foglalóként. A XX. századig a kézfogó vagy a jegyváltás alkalmával a legény részéről jegykendöt, a lány részéről valami jegyruhát adtak. Az első világháború táján már szokás volt gyűrűt is adni, de még együtt a kendővel. A második világháború idejére aztán a gyűrűvel történt eljegyzés teljesen kiszorította a kendő ajándékozását. MÉRY MARGIT de az ügyesebb fiúk kétkrajcárosból vagy régi kétfilléresből is kalapáltak gyűrűket. A legszebb és legértékesebb darabok természetesen az ötvösmühelyekből kerültek ki, a gyűrűkön kívül más fémékszereket is készítettek. Ezüstgyűrűt régebben csak a módosabbak hordtak. 1900 körül a felnőttek körében elterjedt a parasztos ötvösgyűrű. A sima karikáknál gyakoribb volt a fejes változat, amely sok hasonlóságot mutat nagyobb területen is, de kivitelükben az egyes ötvösközpontok szerint különböznek. Eleinte a kerek vagy szív alakú, dísz nélküli esetleg bevert virágmotívumú fémfejeket kedvelték. A XX. században a köves ezüstgyűrű lett a divatosabb, legtöbbször egymás mellett három kővel. A két szélső kő általában egyforma színű és méretű, a középső nagyobb és elütő színű. Az 1930-as években szögletes fejű monogrammal vagy névvel ellátott pecsétgyűrűk terjedtek el, esetleg a két fej két oldalán egy-egy színes kővel. Az aranygyűrű az 1900-as évek elején még a városi és az úri viselet tartozéka volt, de lassan a falusi módosabb parasztok körében is elterjedt. Ezek általában sima karikagyűrűk voltak, vagy pecsétgyűrűk egyetlen fejjel, vagy ha köves, akkor egyetlen kővel. Az értékes gyűrűket az ötvösöknél vagy az üzletekben vásárolták, az olcsóbbakat vásárokon, búcsúkban vagy egyenesen a készítő parasztoknál, de gyakran a rongyászoknál cserélték el ócska rongyért. A gyűrűknek két típusa töltött be fontosabb szerepet a parasztság életében: a szerelmi ajándékgyürü és a jegygyűrű. Az ajándékgyűrűt főleg a lányok kapták. Az egészen kicsi lányoknak az anyjuk vásárolta rendszerint a búcsúban vagy a vásárokon. Nagyobb lányok már maguk is vettek, de az igazi az volt, amit az udvarlótól, szeretőtől kaptak. Ezeket általában csak addig viselték, amíg férjhez nem mentek. A férjes asszonyok már csak azt a gyűrűt viselhették, amit a férjüktől kaptak. Miután megszületett az első gyerek, gyűrűt már nem viseltek. A jegygyűrű a nép körében csak a közelmúltban terjedt el. A népszokások szakíró-
