A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-07 / 10. szám
énekelnek, valamikor emberek ezreinek halálsikolyát hallották. Hogy igaz az, amit az előttünk hirtelen felmagasló érdes, szürke betonfalon komoran sötétlő betűk mondanak: E FAL MÖGÖTT JAJGATOTT A FÖLD. Salaspils ... A Lettországban a második világháború első hónapjaiban létesített koncentrációs táborok egyike. Három év alatt, 1941-től 1944-ig több mint százezer ember életének utolsó állomása. Gyermekeké, asszonyoké, öregeké. Rigától alig néhány kilométerre fekszik, és a lett fővárosból elsőként elhurcolt foglyok építették. Még csak tizenegy állt a kijelölt negyvenhat fabarakkból, amikor megérkezett a zimankós balti tél. A táborban ekkor már több mint ötezer foglyot zsúfoltak össze, melyek alig egyharmadának jutott hely a barakokkban ... A többi a szabad ég alatt, hóba vájt üregekben töltötte a dermesztő éjszakákat. így kezdődött a borzalmak három évig tartó időszaka, amelynek során 47 ezer szovjet hadifoglyon kívül több mint félszázezer polgári személyt öltek meg a náci hóhérok. Köztük hétezer gyermeket. Az egykori Appelplatz közepén ma monumentális szoborcsoport áll. Térdre roskadva, kőbe zárt mozdulatlanságban is szinte kiáltja az átélt szenvedést a Megkínzott; a gyermekét testével takarva, emelt fővel néz farkasszemet a puskacsővel az Anya; súlyos öklét felemelve, egyenes derékkal áll a Megtörhetetlen. Körül, a barakkok helyén egy-egy szürke márványtömb, közöttük virágágyások, lángoló rózsákkal. A barakkok lakói annakidején a deszkafalak tövében nőtt vadrózsabokrok bogyóival csillapították mardosó éhségüket... A hatalmas tér bal oldalán alacsony, széles márványtömb húzódik; leginkább talán egy óriási sírkőlaphoz hasonlít. Ahogy közeledünk hozzá, valahonnan a mélyről tompa, szabályos dobbanásokat hallunk egyre erősebben. A hang a márványhasáb mélyéről jön: egy gigantikus szív lassú, egyenletes dobogása. Jelkép és memento egyszerre: az embert megölhetik, de az életet elpusztítani nem lehet... A fekete márványlapon végtelen sorban a kegyelet virágai. Itt állt egykor a fal, amelynek tövében emberek tízezreinek életét oltották ki a fasiszta pribékek golyói. Az áldozatok szólnak hozzánk a márványba vésett szavakkal: „Emberek voltunk, olyanok mint ti, szerettük az életet, a napot, a gyermekeket, hazánkat. Nem harcban — fogságban pusztultunk el..." Nyírfaligetek lombja között susog a szellő a tömegsírokon. Beszéde bárhol másutt a világon nyelvtelen, de itt, a halál egykori birodalmában ezt halljuk ki belőle: „Élők, emlékezzetek! Ennek nem szabad megismétlődnie soha többé! .. VASS GYULA A szerző felvételei GYERMEKEKNEK Zúg, zsibong a meseváros, hiszen a mesékben megannyi táltos nyargal ász az égen; óriások s törpék háborúja dúl; vitázik Jancsi és Juliska: A farkas Piroskát vajon mikor hozza vissza ? Kihúzták-e már azt a bizonyos marharépát? Rumcájsz karabélyát rettegi-e még a herceg ? Csipkerózsika alszik csupán e hangzavarban, s háza népe persze, a boszorkány meg — ki az altatót keverte — új ármányra készül, amelyet valaki biztosan vitézül kivéd majd, akárcsak szegény Aladin a gonosz varázsló mesterkedését, vagy a királyfi, aki megmentette Hófehérkét... Mondjam tovább? Vagy tán, várjátok már a végét? Legyen hát! Legyen immár vége! De el ne fussatok ám véle... A vén vaddisznó a fa mellett állt s az agyarát köszörülte. A róka éppen arra haladt el, és ezt kérdezte: — Csak nem a vadász üldöz, hogy az agyaradat fened? — Dehogy... — válaszolta békésen a vaddisznó. — Akkor tán a farkasok hajszolnak? — Ők sem. — Akkor meg miféle veszély fenyeget? — Semmiféle veszély nincs utamban. A róka értetlenül csóválta a fejét. — Nyugodtan pihenhetnél a mocsárban. Erre te-... feleslegesen pocsékolod a szabadidődet... — Hogyhogy feleslegesen? — nevetett a vaddisznó a tudatlan rókán. — Éppen ezzel nyerek időt... És még hozzáfűzte: — Ha váratlanul veszélyhelyzetbe jutnék, már nem kellene erre időt veszítenem. ONDREJ SLIACKY ford. Vajkai Miklós L. MIKA ILLUSZTRÁCIÓI BARAK LÁSZLÓ Miben különbözik a korcsolyázó kislány a tükörképétől? 21
