A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-07 / 10. szám
asratAN HAinDTriJK-OLVASTUK-LATrUK 1 Irkutszkban hamarosan befejezik a katolikus templom restaurálását. A templom orgonáját NDK-beli mesterek készítették. A kitűnő akusztikájú templomban orgonahangversenyeket is tartanak. Az építészeti remekmű restaurálását a tervek szerint 1986-ban, Irkutszk megalapításának 300. évfordulójára fejezik be. A XII. világifjúsági es Diáktalálkozó záróműsorán szerepelt ez a tízméteres matrjoska. Tekintélyes méretei ellenére is könnyedén táncolt, hajlongott, méltóságteljesen és kecsesen keringett Luzsnyikiban a nagy sportpályán. A figurát a gorkiji autógyár szerszámkészítői csinál-Kizilkumitnak nevezték el azt az új ásványt, amelyet Inna Szmiszlova leningrádi geológus fedezett fel. Nevét a lelőhelyéről kapta ez az ásvány, amely egy korábban ismeretien vanádium- és titánvegyület. A nemzetközi ásványtani bizottság elnöke igazolta a felfedezés elsőségét. A képen Inna Szmiszlova (jobbra) és Jekatyerina Prozorovszkaja egy új minta leírását készítik. ^ Kenneth Clark NÉZETEIM A CIVILIZÁCIÓRÓL „Sok olyasmiben hiszek, amit korunk legelevenebb elméi megtagadtak. Hiszem, hogy a rend jobb a káosznál, az alkotás a pusztításnál. Többre tartom a gyöngédséget az erőszaknál, a megbocsátást a vérbosszúnál... És azt hiszem, nem szabadna szem elől tévesztenünk, hogy mindnyájan részei vagyunk annak a nagyobb egésznek, amelyet természetnek nevezünk. Fivérünk és nővérünk minden, ami él..." Alapvető művészetfilozófiai munkát adott az elmúlt év végén a magyar olvasók kezébe a Gondolat Kiadó. Kenneth Clark, a nagynevű művészettörténész munkáját, melyet először egy televíziós sorozat számára készített s később könyvalakban is megjelent. Művészetfilozófiai munka? Jobb híján nevezhetjük csak annak, hisz aligha tudjuk műfajilag skatulyába beleerőszakolni. Tizenhárom fejezetben vezeti végig olvasóját a nyugat-európai kultúra nagy korszakain, a népvándorlás korától egészen a XX. századig. „Óriási irodalmi és filozófiai műveltségére támaszkodva a képzőművészet, a művelődéstörténet és a technika fejlődésének öszszefüggéseit kutatva igyekszik az egyes korok legjellemzőbb vonásait megragadni sajátos angol látószögéből egyénien értelmezve a civilizáció fogalmát" — ahogy a kötet fülszövege pontosan és jellemzően megfogalmazza. „Egy civilizációról többet mond majd az építészete, mint bármilyen más hátrahagyott emléke. A festészet, az irodalom nagyrészt kiszámíthatatlan egyedek műve. De az építészet bizonyos mértékig közösségi művészet — annyi legalábbis bizonyos, készítője és használója között sokkal szorosabb a kapcsolat, mint a többi művészeti ágban. Ha mármost a XIX. századnak csak szorosan vett építészetét nézzük, az eredmény nem túlságosan kielégítő. És ennek nem egy oka van. Egyik oka a kitágult történelmi perspektíva, melynek révén az építészek sok különféle stílus között válogathattak..." — summázza véleményét az építészetről Kenneth Clark, akinek kitűnő könyvét a Gondolat pompás köntösben jelentette meg, szerzője szándékához méltón, negyvennyolc színes, és kétszázharmincnyolc fekete-fehér illusztrációval, Falv'ay Mihály szép fordításában. (cselényi) Gálffy László: RIMBAUD Amikor a 19 éves Rimbaud 1873 őszén örökre hátat fordított az irodalomnak, aligha gondolta, hogy művei a francia és a világirodalom egyik legnevesebb halhatatlanjává teszik öt. „Rosszak voltak" — mondta állítólag a költeményeiről néhány hónappal a halála előtt, példát szolgáltatva arra, mennyire tévedhet egy költő saját alkotásainak a megítélésében. De az utókor aligha téved. A „rossz versek" szerzőjük halála óta számos nyelven, számtalan kiadásban láttak napvilágot és értéktartó vélemények szerint is rendkívüli hatást gyakoroltak a világirodalom fejlődésére. Rimbaud válogatott, majd összegyűjtött művei több alkalommal megjelentek magyarul is, most pedig lemezen hallhatunk egy figyelemre méltó és érdekes válogatást a XX. „kölyök Shakespeare" írásaiból. A sokszor — s nem ok nélkük — homályosnak, bonyolultnak tartott versek és prózai szövegek tolmácsolására a kiváló tehetségű fiatal színész, Gálffy László vállalkozott, akinek nem ez volt az első találkozása a költővel. Rimbaud-elöadóestje a közelmúlt egyik jelentős, méltán sikeres színpadi produkciója volt. A lemezen 19 verset hallhatunk, valamint részleteket a „látnok levelei"-ből — melyekben Rimbaud megfogalmazta a költő szerepéről és feladatairól vallott felfogását — és az utolsó műből, az Egy évad a Pokolbanból, amelyben összegezte addigi életének tanulságait és búcsút vett a költészettől. Az elhangzó versek között ott találjuk a - két leghíresebbet, a Magánhangzók szonettjét s a Rimbaud életének és művének jelképévé nőtt Részeg hajó-t; általában elmondható, hogy a kiválasztott alkotások alkalmasak Rimbaud költészetének a reprezentálására (vagy ha úgy tetszik: bemutatására). Megismeréséhez és igazi megértéséhez nagy mértékben hozzájárulhat majd ez a lemez, amely maradandó élménye lehet minden versbarátnak. S ezért az élményért Gálffy Lászlót illeti a hála. Elhiteti velünk, hogy nem is őt, Rimbaud-t hallgatjuk. G. Kovács László ^ FABRY ZOLTÁN LEVELEIBŐL Köztudott, hogy E. Fehér Pál író-szerkesztő hosszú évekig kapcsolatban állt Fábry Zoltánnal, több levélváltásra is sor került közöttük. E. Fehér Pál Fábry halála óta is visszavisszatért a Fábry-jelenségre, különösen a környező népek és nemzetek baráti együttélésének, kulturális kapcsolatának ürügyén. A Népszabadság január 18-ikai (szombati) számában a hozzá intézett Fábry levelekből idéz, kommentálva a levélíró testi-lelki állapotát, akkori problémáit, kihangsúlyozva az író irodalmi és közéleti szerepét, összetörtségében, betegségében is világra figyelő érdeklődését. E. Fehér Pál elmondja, milyen keveset utazott, milyen kevés helyen fordult meg Fábry életében, ha kimozdult, többnyire csak szűkebb pátriájában utazgatott: „ ... ő aztán Berlinbe se jutott el, még Prágában sem járt, a kolozsvári Korunk csehszlovákiai mindenese volt, de a főszerkesztőt, Gaál Gábort nem látta soha, a moszkvai magyar emigráció egyik, postása volt... de a Szovjetunióban sem járt." E. Fehér megemlíti, hogy Fábrynak a két világháború közötti levelezéséből már megjelent egy jókora kötet, ám a többi levelét is meg kell ismernünk, hiszen levelei még jobban fölerősítik a róla alkotott képet, Fábry emberi és írói nagyságát, erkölcsi szigorát és tisztaságát, következetes antifasizmusát, humanizmusát. Fábry Zoltán E. Fehér Pálhoz írott leveleiből sok-sok részlet bontakozik ki, ám ezek a részletek szervesen illeszkednek az összképbe, hiszen az író leveleiben sem tagadta meg önmagát, levelei egy-egy vallomással érnek fel múltról, jövőről, botlásokról, szenvedésekről, mindazokról a tartós és átmeneti hatásokról, amelyek izgatták idegzetét. Fábry Zoltán hatalmas mennyiségű levelet írt és kapott, ezek szerves részét képezik életművének és teljesebbé tehetik a róla kialakítandó képet.-dénes-TÉLI FILMSZEMLE ’86 Nem kell hozzá különösebb fantázia, hogy. azt mondhassam: a Dolgozók Téli Filmszemléje ezúttal a hetes szám jegyében zajlott. E. hagyományos, a filmrajongók körében valóban népszerű rendezvénysorozat a martini (Moszkva moziban január 17-én kezdődött és február 27-én Piešfanyban ért véget. A közbeeső idő alatt Szlovákia 37 városában összesen 17 ország — 23 alkotását mutatták be. Jobbára komolyabb hangvételű müveket, tehát lélektani drámákat és kamara -játékfilmeket. Zömmel olyan alkotásokat, amelyek az elmúlt esztendő során szakmai sikert arattak, vagy díjakat is kaptak a moszkvai, Karlovy Vary-i, velencei, cannes-i, nyugat-berlini és másutt rendezett fesztiválokon. Az idei téli filmszemle szervezőinek igyekezetét dicséri, hogy az elmúlt hetekben látott filmek rendezői olyan kiváló művészek voltak, mint Elem Klimov, Szabó István, Humberto Solás, Sohai Imamura, Sidney Lumet, Francois Truffaut, Ingmar Bergman és mások. Jogos várakozás előzte meg például a tavalyi moszkvai fesztivál nagydíjas alkotását, a Jöjj és lásd! című Klímov-filmet, amely a háború poklát annak teljes szörnyűségében mutatja be. Elem Klimov filmje kíméletlen őszinteséggel beszél mindenről, s közben olyan apokaliptikus látványt nyújt, amely alól a néző egy pillanatra sem vonhatja ki magát. Nem csoda, hogy a nézőt helyenként szinte sokkolja ez a döbbenetes hatású film. A csehszlovák filmgyártást a kolibai stúdióban készült Szekérnyi fájdalom (rendező: Stanislav Párnický), illetve Juraj Herz munká-. ja, a prágai Barrandovban forgatott Utolért az éjszaka című film képviselte. Jegyzetem terjedelme nem teszi lehetővé, hogy a téli filmszemlén látott alkotások mindegyikéről külön is szóljak, ám néhány nevet és címet mindenképpen meg kell még említenem, így például Fanny Ardant és Louis Trintignant játssza Francois Truffaut: Végre vasárnap című munkájának két főszerepét; az ítélet című film főhősét Paul Newman alakítja, Ingmar Bergman a rendezője a Fanny és Alexander című Oscar-díjjal jutalmazott alkotásnak, a spanyol Carlos Suara pedig Bizet Carmen című operájának ihletésére készített újabb táncfilmet. Gondolom, joggal ajánlhatom, hogy a Dolgozók Téli Filmszemléjén bemutatott alkotásokra ezúttal érdemes lesz a hálózati vetítések keretében is odafigyelni. Miklósi Péter 9
