A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-07 / 10. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Miklósi Péter interjúja NAGY KÁ2MÉRRAL az SZSZK munka- és szociálisügyi miniszterével Emberközelben — NÉMETH JENŐ a Slovosivo vezérigazgatója M. Halóin: A FA IGAZI ÉRTÉK Jaroslav Pašiaková: ČAPEK ÉS KARINTHY Bende István: A LEHÁR LIBRESSZÓBAN Rakovský Ferenc: A TÁTRÁBAN MÉG TÉL VAN Címlapunkon Baross Mihály felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72. 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Mit jelentett Ön számára, kereken három és fél évtizeddel ezelőtt először az Állami Faluszínház, majd röviddel később a Magyar Területi Színház? — Elsősorban a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszás megteremtésének lehetőségét. Egyéni pályafutásomban pedig, sziniakadémiai helyett, színházi akadémiát. Az állandó tájolás ellenére otthont, nagyszerű pályatársakat, rengeteg szerepet. Persze, sokáig eltartott amíg rájöttem, hogy a színészet pillanatokra épülő művészet. A színpadon töltött pillanatok keresztmetszetében a maximumot kell gyújtani, hiszen egy előadás csak akkor lehet jó, ha a színész magával tudja ragadni a közönséget is. — És ha a közönség nem tart vele ? — Én mindent megteszek, hogy megnyerjem a publikumot. Küzdők érte. — Vajon milyen átalakulási folyamaton megy keresztül a megélt tapasztalat amíg egy szerep részévé válik? — Jópár éve voltam már a pályán, amikor rájöttem erre. Kezdőként a színész ugyanis hajlandó azt hinni, hogy ami jó, ami hiteles egy szerepben, az mind az ő saját leleménye. Csak később fedezi fel, hogy annak a bizonyos. a közönség által is értékelt színpadi pillanatnak, esetleg azok játékstílussá alakuló sorozatának létezett valahol egy mintája, modellje, amit akaratlanul is elraktározott. De mert az élmények köre véges, a színpadon a színész saját tapasztalatainak sokszorosát jeleníti meg. — Száznál több szerepe ellenére a Tragédia Évája és Shakespeare Júliája nem Ferenczy Annának jutott a MATESZ-ban... — Fájt ennek tudomásulvétele, de megtanított arra, hogy élvezzem ami elérhető; hogy eljátsszam azt, amit rám osztanak. Most már nem vágyom csodákra, bár annál tisztábban látom a nekem, illetve a színósztársaknak olykor keserű szájízt okozó baj lényegét: színházunk szűkre szabott üzemviteli lehetőségei egyszerűen leszoktatták a darabválasztások és szereposztások felelőseit arról, hogy színészben gondolkodjanak. Az utóbbi években részemre ezért az írás adott örömet és menedéket. Amit a régi Zobor alji emlékeimről mondani akartam, azt megírtam a Nőben folytatásokban megjelent Pitypangkoszomban, de most is bőven futja energiámból az írásra. Ötvenkét évesen is várom az újabb, szinészileg izgalmas esztendők visszajöttét, közben azonban szeretnék minél többet papírra vetni gerencsért emlékeimből. Később majd talán a pályatársaimnak is sikerül emléket állítanom. — Nem zavarja, hogy az utóbbi évtizedben viszonylag gyakran öregítették a színpadon ? — Belenyugodtam, hogy tőlem idősebb asszonyokat keltett eljátszanom. A belenyugvás azonban egy pillanatra sem jelenthet megalkuvást. Meggyőződésem, a színészetnek az a lényege, hogy a színész elsősorban a saját korosztályából való figurákat játsszon. Én azt hiszem, hogy az elmúlt tíz év során nemcsak külső megjelenésem, hanem belső világom is főképpen a negyvenesek korosztályához tartozó nők megszemélyesítésére lett volna alkalmas ... — Nem tűnhet eretnekségnek egy hölgytől megkérdezni: vajon érdekli-e, hogy mennyire szép a színpadon ? — Alakításaimban sohasem törekszem másra, csak a szerep hitelességére. Ha fáradt, idősebb nőt játszottam, sosem akartam FERENCZY ANNA, érdemes művész, a Magyar Területi Színház tagja Hazai magyar színjátszásunkban ő az első és eleddig egyetlen hölgy, akit sokéves színésznői munkásságának elismeréseképpen (1982-ben) az érdemes művészi címmel tüntettek ki. Pályafutását az Állami Faluszínház magyar társulatában kezdte el, 1952-ben pedig ő is a MATESZ alapító tagjai közé tartozott. Sohasem titkolta életrajzi adatait: 1933. augusztus 16-án született a magyar népdalban is megénekelt Gerencséren (Nitrianske Hrnčiarovce). Az általános iskola befejeztével, közvetlenül a második világháború után. több munkahelyen dolgozott. Volt például seprű- és kefekötő, borpincében segédmunkás, de summáslány s cseléd is. Kedvenc időtöltése azonban a színjátszás, a szavalás, a népi hagyományok őrzése volt. Nem véletlen hát hogy ötven tavaszán a Csemadok gerencsért szervezetében biztatták a leginkább; menjen tehetségvizsgát tenni az Állami Faluszfnház magyar csoportjához. A mai tehetségvizsgák gyér látogatottságához viszonyítva „meghökkentően" sokan voltak a jelentkezők: két nap alatt 240-en léptek a bizottság elé! Ez a próbatétel volt Ferenczy Anna első lépése a hivatásos színpad felé, és szerepeinek száma azóta a százat is meghaladja! Két évvel később, a MATESZ nyitóelőadásán, tiszta hittel játszotta például Bozi Marika szerepét a Tűzkeresztségben ; majd a Kismadár Böskéjét, A néma levente Carlottáját Leát az Ének a romok fetettben, A csillagszemű asszony Jolánkáját, az Anna Karenyina címszerepét, Benediknét a Meridiánban, Baradlaynét A kőszívű ember fiaiban és még hoszszan sorolhatnám többi kisebb-nagyobb szerepét Az interjú lényege azonban akárcsak egy színdarabé: a dialógus. Ezért következzék a művésznő gondolatait tömörítő párbeszéd! több festékkel azt bizonyítani, hogy a magánéletemben szebb és fiatalabb vagyok. Én csakis annak akarok látszani, aki vagyok. — Akkor hát mire hiú? — Arra, hogy a magam legbensöbb tartalmát közölni tudjam. Vagyis hogy megbirkózva a szereppel életre tudjam kelteni azt, ami én magam vagyok. Ebben a tekintetben mindig hittem magamban, és ma is hiszek abban, amit csinálok. — Több mint három évtized egyetlen társulatnál! Mit jelent ez a színész szakmai fejlődése szempontjából? — Jót is, rosszat is. A hátránya, hogy lényegében mindig ugyanazokkal a rendezőkkel és partnerokkal dolgozunk. Néha bizony hiányzik az ösztönző, az erőt próbáló változatosság. Ugyanakkor azonban ezek az előnyei is. Hogy félszavakból értjük egymást, és az ember tényleg otthonának érezheti a színházat, ami viszont hosszú ideig megóvja az embert a belső kifulladástól. Meggyőződésem, hogy sokszor nem a tehetség fogy el túl hamar a fiatal színészekből, hanem a bizalom és a kitartás. Ez egy olyan szakma, amit folyamatosan gyakorolni kell. Nem árt, sőt kell a feltöltődési idő, ám ha valakinek túl sok ideje marad rá, akkor az ilyen színész előbb-utóbb megkeseredik. Márpedig szerintem a boldogtalanságot is csak boldogan lehet jól játszani. — Remélem. ..elpletykálhatom"a családi titkokat: a férje katonatiszt és két felnőtt fiuk van már. Mit jelent az anyaság Ferenczy Annának — az anyaszerepekben ? — Ilyen közvetlen értelemben az élmény nemigen hasznosítható. Úgy viszont igen, miszerint meggyőződésem, hogy minden tapasztalat, amit az évek során begyűjtöttem, az velem van egy-egy alakításban. A gyerek döntő élmény, de nemcsak az anyaszerepek alakításánál. Talán még sokkal jellemzőbb, ha azt mondom: a nagyobbik fiam megszületése óta, tehát nagyjából harminc éve másként, más tartalommal ejtem ki az otthon szót. — Talán külön mondanivalója is van a családról, mint fogalomról? — Csupán a saját nevemben szólhatok. Lehetek akármilyen fáradt vagy ideges, a környezetemet igyekszem megkímélni a bennem levő feszültségtől. A színész örökös érzékenysége ugyanis magánügy. Ráadásul nekem mindig rendkívüli módon szükségem volt a család alkotta kis közösségre. Nem elvi alapon, hanem mert úgy érzem: ahhoz, hogy jól érezzem magam, tartoznom kell valahová. Nem szégyellem bevallani, hogy ötvenen felül is megőriztem az illúzióimat, megmaradt a hitem a családban. Egyre inkább azt vallom, talán mert az örökös tájolás révén én olyan sokat voltam távol az otthontól, hogy négy-öt éves koráig minden gyermeket az anyának kellene nevelnie. — Mivel magyarázza ezt? — Nem vagyok filozofikus alkat. Legfeljebb csak a saját sorsommal példálózhatok: nekem Így lett volna jó, így még teljesebb lett volna az életem. Mint minden szerepet, az anyaság szerepét is élni kell .. . — Befejezésül szabadjon egy utolsót kérdeznem: minden színészben sokféle ember él. Önben melyik az igazi? — A küszködő, a nyugtalanul is bízni képes. , Beszélgetett: MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 2
