A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-28 / 9. szám

VÁLTOZÓ GRÖNLAND Grönlandnak, a világ legnagyobb szigetének történetében 982 után 1979 után a második legfontosabb dátum. 982-ben fedezte fel Grönlandot az Izlandról menekülő. Vörös Erik vezette vikingcsoport. 1979-ben pedig a mindössze 50 000 lakosú, óriási sziget füg­getlenné vált. Történelmi dátumok ezek, már amennyi­ben egy óriási jogmezőnek történelme lehet. Nem csoda, hogy egy olyan országban, amelynek jégtakarója átlagosan 300 méter, helyenként három kilométer vastag, csak évezredenként fordulnak elő történelmi ese­mények. 1814-ben a kiéli szerződéssel, amely a dán és a norvég királyságot különválasztotta, Grönlandot Dániának ítélték. Dánia egészen 1953-ig gyarmatának tekintette a szigetet. Aztán az eszkimók nyomására a szigetből dán tartomány lett. Az egyre erősödő függetlenségi törekvé­sek ellenére grönlandi részről sohasem érez­tek haragot Dánia iránt. Lars Chemnitz, a sziget egyik pólitikai vezetője mindig hang­súlyozta, hogy nem teljes elszigetelődést kívánnak, hanem a jövő szempontjából az a' jobb megoldás, ha Grönland és Dánia között szoros kapcsolatok maradnak fenn. Őszintén szeretik a grönlandiak a dánokat, vagy egyszerűen gazdasági megfontolások­ból indulnak ki? Dánia eddig sokat költött a nagy szigetre. Komoly segítség ez egy olyan területnek, amely nem rendelkezik je­lentős gazdasági erőforrásokkal. Az egyszerű, de okos grönlandiak gyakor­latilag azt akarják, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon. És úgy látszik, óhajuk valóra is válik. Továbbra is Dánia foglalkozik a sziget külpolitikájával. Vörös Erik „Zöld földjének" 50 000 lakosa a Dániával létesített új kap­csolat jóvoltából megvédheti régi életmód­ját, amelyet az utóbbi évek eseményei elég­gé felforgattak. Az eszkimók javarészt kiköl­töztek az „iglukból", a jégből vagy fókabőr­ből épített kunyhókból. Dániától 3 000 kilo­méterre európai típusú lakásokba költözött a 19 városka és a 109 falu lakója. Most megkezdődött a visszaáramlás. So­kan visszafelé akarnak lépni egyet-kettőt, hogy megmentsék az ősi eszkimó kultúrát, amelyet a dán uralom erősen kikezdett. Az észak-európai civilizáció behatolása jelentős károkat okozott a vadászaton és halászaton alapuló egyszerű és törékeny társadalom­ban. Teljesen persze nem lehet visszatérni a régi életmódhoz, de a társadalom bomlási folyamatait meg akarják fékezni. Ezért fontos a grönlandiak elhatározása, hogy saját kezükbe veszik az ország kor­mányzását. Az iskolákban visszatérnek a grönlandi nyelv használatához, amelyet a dán már-már kiszorított. Ez is arról tanúsko­dik, hogy meg akarják védeni a kis híján elveszett hagyományaikat. Grönland állhata­tosan védelmezi halászati jogait is a Közös Piac halászflottáinak terjeszkedésével szem­ben. Nemcsak gazdasági okokból, hanem elsősorban azért, hogy megszilárdítsák a grönlandiak szoros kapcsolatát őseik élet­módjával. Az eszkimó nép „a függetlenség népe" Vörös Erik óta csaknem ezer évig európai kormányzat alatt élt. Most végre maga akar­ja sorsát irányítani.* GYERMEKEKNEK Tavaly nyáron nagy megtiszteltetés­ben volt részem. Az egyik veröfényes júliusi napon délután energikusan be­csöngetett hozzám valaki. Ajtót nyi tottam. A szomszédék négyéves kislá nyával, Riával találtam magam szem ben. — Csókolom! — kö­szönt illedelmesen, s egyben némi izgalom­mal a hangjában. Csakhamar tájékoz­tatott jövetele céljáról is. — Tibi bácsi! Téged szeretnénk megkérni, hogy te legyél a zsűri — mondta Ria kedvesen. Nagy barna szemei kerekre tágulva szege­­ződtek rám, vajon mit válaszolok. — Hogy mi legyek, Riácska? — kér­deztem meglepődve. — Zsűri... — mondta Ria kissé elbizonytalanodva, mintha attól tar­tana, hogy nem jól ejtette ki ezt a szót. Kiderült, hogy a szomszéd gyerekek táncdalfesztivált akarnak rendezni és nekem szánták az egyszemélyes zsűri szerepét. Ilyen kedves megtisztelte­tést igazán nem illik visszautasítani. A szervezésben is segítettem. „Közö­sen" kitaláltuk, hogy a nagy zenei vetélkedőnek az „I. lépcsőházi tánc­dalfesztivál" elnevezést adjuk. Közön­séget is toboroztak azokból a gyere­kekből, akik nem kívántak énekelni. A szöszi Emőke javasolta, hogy a belépti díj egy-egy nyalóka legyen. Sajnos — összesen csak három „fizető" néző verődött össze, a többieket kénytele­nek voltak „tiszteletjeggyel" been­gedni. Javasoltam, hogy a belépti díj fejében szerzett három nyalókával a győztest jutalmazzuk meg, legyen ez a fesztivál nagydíja, a „Három Nyalóka Díj". Javaslatomat óriási lelkesedés­sel, egyhangúlag elfogadták. A nagy zenei esemény lépcsőhá­zunk mosókonyhájában játszódott le „fergeteges" sikerrel. A 4—5 éves résztvevők bámulatos teljesítménnyel leptek meg valamennyi­ünket. A győztes a kis Ria lett, aki a Dolly Roll együttes lista­vezető sláge­rével, az „Ar­­rivederci a mo­re" című fül­bemászó dallal szerezte meg a „Há­rom Nyalóka Díjat”. Persze, minden csoda három napig tart. Már rég elfeledtem egyszemélyes zsűri-tevékenységemet, amikor egy parázs veszekedés ismét az eszembe juttatta azt. Az azóta ötesztendős, igen csinos hollófekete copfokba fo­nott hajú Riát az oviból minden nap a szomszéd lépcsőházban lakó Peti kí­séri haza — kézenfogva és szemmel látható rajongással. Most valamin összekaptak mert előszobaajtómon a következő, békés hangúnak nem ép­pen mondható beszélgetés mondatai szűrődtek át. — Nekem mondtad, hogy utálatos vagyok? — kérdezte sírás hangon Ria. — Igen, neked, mert az oviban ve­lem nem is akarsz szóbaállni, csak a Pityuval barátkozol — mondta Peti. — Hülye! Nem is igaz! — fakadt ki Ria. — Te vagy hülye! Igenis! Hülye! — ismételgette Peti meglehetősen harci­as hangulatban. — Úgy? Szóval én neked utálatos vagyok? Meg hülye vagyok? — kér­dezte Ria nyugalmat erőltetve magá­ra. — Igenis, az vagy! — De hát te megbolondultál! Te nem tudod, hogy kivel beszélsz!... — Miért? Ki vagy te? Ria hangjában most már megvetés, fölény és büszkeség egyaránt észlel­hető volt: — Ne tegyél úgy, mintha nem tud­nád! — Miért, ki vagy te? Kis, feszült csönd. — Igazán tudhatnád, hogy én — művésznő vagyok! Örülhetsz, ha szó­­baállok veled. Igen, művésznő vagyok, táncdalénekesnő ...' Az első lépcső­házi táncdalfesztivál Három Nyalóka Díjas művésznője ... SÁGI TÓTH TIBOR k LÁSZLÓ ENDRE Tűzön víz, vízen tűz; az egérke kandúrt űz! Vízen tűz, tűzön víz; nagyot ugrik a kis csíz! Tűzön víz, vízen tűz; a napsugár gyöngyöt fűz! A hét katicabogár közül kettő egy­forma. Melyik kettő? 21

Next

/
Thumbnails
Contents