A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-28 / 9. szám
JOGI TANÁCSOK TAPOSÓMALOM? A tízéves Pistát gyakorta látom mostanában egyedül szombatonként. — Anyu vett egy kötőgépet, és ha csak teheti, azzal van elfoglalva; apu pedig buszsofőr, most is különműszakban van! — mondja egy szuszra, majd felnöttes komolysággal hozzáfűzi: — Bizony rá kell hajtaniuk, mert szükségünk van a pénzre. Vállig érő csempe lesz a konyhában, a fürdőszobában pedig egészen a mennyezetig érő. Apu azt mondta, hogy a legdivatosabb domborított minta. Színes tévét is vettünk és új garnitúrát a nappaliba. Csak a bankkölcsönünk ezer korona havonta! Az élelmiszerboltban, sorakozás közben, beszélgettem a minap Pista mamájával is. Büszkén emlegette, hogy az ô fia milyen okos és önálló: egész napra, vagy akár estére is kettesben lehet hagyni öt és hétéves kishúgát. Egyedül melegíti a vacsorát, aztán fürdőszobába és ágyba parancsolja kisebb testvérét. Mint egy felnőtt — amíg a felnőttek „hajtanak". Bólogattam a mamának. Nem volt hangulatom (vagy inkább merszem?) elmondani neki, hogy jobb lenne, ha Pista nem olyan lenne tízévesen mint egy felnőtt; hanem pont olyan, mint egy tízéves gyerek. Ha esténként alig lehetne kiparancsolni a játékbirodalomból, szombat délután pedig kétkapuzhatna apjával a ház mögött... Dehát erre — természetesen — nincs mód, mert csak a kölcsön egy ezres havonta, hiszen a magasra felrakott csempe és a színes tévé valóban drága dolog. Félre ne értsen valaki: senkit nem akarok megkövezni azért, ha mutatósabb lesz a felújított fürdőszobája, ha a legújabb divat szerint rendezi be a lakását, vagy ha eredeti színükben kívánja élvezni az egyre több színesben készülő tévéműsort. A kérdés csupán az: milyen áron?! Szerintem ugyanis az örökös sietség és fáradtság jelenti ennek igazi árát. A „Hagyj békén, kisfiam, most nem érek rá!", meg a többi mogorva pisszegés ... A gyerek pedig valóban látja, hogy a szülője tényleg fáradt és ingerült. Joggal, hiszen helytáll a munkahelyén, utána meg elvégzi a fóliázás teendőit, vagy a többi jövedelemkiegészítő munkát. Gyorsan cseperedő gyermeke közben egyre hallgatagabbá s önállóbbá válik. Egy darabig még sóváran nézi barátját akinek az apukája minden szombaton ráér barkácsolni valamit a fiával; de azután keres és talál is magának barátokat az utcán. Szó ami szó, nehéz meghatározni, hogy mi az, ami valóban fontos a mindennapi életben. Talán ennél is nehezebb határvonalat húzni a köznapi szükséglet és a mindenáron megvásárolt luxuscikk közé. Mert például a lakás vitathatatlan létszükséglet, és a többség szép kis summát fizet érte. Létszükséglet lehet a nagyobb lakás is, hiszen senki sem állítja, hogy négy ember kényelmesen élhet másfél-két szobában. Azt sem állítja senki, hogy a szép berendezésnek, vagy a kocsinak okvetlenül luxuscikknek kell számítania. A sort folytathatnám, bár nyilvánvaló, hogy mindent az adott körülmények döntenek el. hiszen egy automata mosógép éppen a család számára takarít meg időt; a hétvégi telek viszont jó levegő a gyerekeknek, mozgás és fizikai munka a szülőknek. A józan ész azt diktálja azonban, hogy mértéket tudjunk tartani, mert a túlméretezett erőfeszítés nem mindig áll arányban a végeredménnyel. Ráadásul viszonylag rövid ideig tart az az időszak, amig gyerekeink velünk akarnak lenni, amíg igénylik állandó, vagy legalábbis gyakori jelenlétünket. Ilyenkor lehet őket véglegesen magunkhoz kötni, de elveszíteni is. Persze, balgaság lenne tőlem bárkit igénytelenségre biztatni. De annyi bizonyos, hogy ha tartósan többet költünk másodrendű fontosságú dolgokra, mint a havi jövedelmünk, az könnyen megbosszulja magát. Az áhított luxuscikkért, gyermekeink ragaszkodását elveszítve, gyakran kétszer kell fizetni. M.P. Olvasónk ..Mit tegyek" jeligéjű szövetkezeti lakás ügyében azt írja, hogy megegyezett egy fiatal házaspárral, hogy azok „eladják" neki szövetkezeti garzonlakásukat, amelybe be is költözött, s egyúttal megvette tőlük a lakásberendezést is. A lakásberendezés árát ki is fizette. Most a fiatal házaspár a lakást mással akarja egy nagyobbra elcserélni, s olvasónkat felszólította. hogy költözzék ki s a berendezést vigye el. vagy pedig visszafizetik neki ennek vételárát Azt kérdezi, mitévő legyen? Szövetkezeti lakást eladni nem lehet. A törvény és a szövetkezeti alapszabályok értelmében csak a tagságból eredő jogokat és kötelességeket lehet másra ruházni. Ehhez azonban mindig a szövetkezet vezetőségének a hozzájárulása szükséges. A szövetkezeti alapszabályok 28. cikkelye értelmében a szövetkezet vezetősége beleegyezését adja akkor, ha az átruházás egyenes ági rokonok (szülök, gyermekek) testvérek, házastársak vagy volt házastársak között történik. Minden más esetben, tehát ha idegen személyek közötti átruházásról van szó, a szövetkezet vezetősége a beleegyezését adhatja akkor, ha erre nyomós okok vannak. De a hozzájárulást megtagadja akkor, ha az átruházás ellentétben van az állami lakáspolitika elveivel. A szövetkezeti lakás cseréjéhez (a szövetkezeti alapszabályok 50. cikkelye értelmében) írásbeli megegyezés szükséges, amit a szövetkezet vezetőségének szintén jóvá kell hagynia. Ennek a megállapodásnak a teljesítését a jóváhagyásától számított három hónapon belül bíróságilag lehet érvényesíteni. Ahhoz, hogy a szövetkezeti lakás tulajdonosa a lakását másnak engedje át ideiglenes használatra — amennyiben ez három hónapnál hosszabb ideig fog tartani — szintén a szövetkezet vezetőségének a beleegyezése szükséges. Ennek az időnek a letelte után a szövetkezeti lakás ideiglenes használójának ki kell költöznie, s az alapszabályok 53. cikkelyének 2. bekezdése szerint nincs pótlakásra sem igénye! Olvasónknak semmiféle joga nem keletkezett a szövetkezeti lakáshoz, ebből ki kell költöznie, s még pótlakásra sincs igénye. Visszamehet abba a lakásba, ahonnan átköltözött. Minthogy a lakásberendezésre nincs szüksége, a legcélszerűbb, ha ezt a fiatal házaspárnak visszaadja s ezek visszafizetik neki a vételárat. Ami a másik kérdést illeti, hogy 56 éves özvegyasszony létére van-e valami adókedvezményre igénye, erre nem tudunk válaszolni, mert nem írja meg, hogy milyen adókedvezményre gondol. B. R. komáromi (Komárno) lakos gyermekgondozási segély ügyében azt írja, hogy 1984. augusztus 6-án ikrei születtek s ezek kétéves koráig meghosszabbított anyasági szabadságon van. Az ikreken kívül még egy iskolaköteles korban levő gyermekről gondoskodik. Jelenleg havi 900 Kčs gyermekgondozási segélyt kap. Azt kérdezi, meddig jár ez a segély és nincs-e még valami más juttatásra is igénye? Minthogy az ikreken kívül még egy iskolaköteles korban lévő gyermekről gondoskodik, az ikrek kétéves korának betöltéséig igénye van havi 900 Kčs gyermekgondozási segélyre. Ezen a címen más juttatásra nincs igénye. Természetesen a férje munkahelyén megkapja a családi pótlékot, ami három gyerekre 1210 Kčs-t tesz ki. P. B. kassai (Košice olvasónk 1984 szeptemberében a munkahelyén megerőltette magát, epileptikus rosszulléttel azonnal kórházba vitték és munkaképtelennek ismerték el. A kórházi ápolás és az otthoni utókezelés után 1985 júniusában epilepszia miatt, amiben már gyermekkora óta szenvedett teljes rokkantnak ismerték el. A munkahelyén a balesetet nem jelentette be. Azt kérdezi, jár-e neki valami kártérítés a munkaadójától, továbbá, hogy hová forduljon a rokkantaknak járó utazási kedvezmény megszerzése érdekében. A Munka Törvénykönyve alapján kártérítésre van igénye annak a dolgozónak, aki a munkahelyén üzemi balesetet szenvedett, s ennek következtében munkaképtelen lett, vagy rokkantnak (részleges rokkantnak) ismerték el. Ugyancsak kártérítés jár annak a dolgozónak is, aki a munkahelyén ún. foglalkozási betegségben betegedett meg. A balesetet be kell jelenteni, s erről a munkahelyen a szakszervezeti szervek közreműködésével hivatalos feljegyzést kell készíteni. A baleset okát és körülményeit ki kelt vizsgálni, esetleg tanúkat kell meghallgatni. A baleset és az egészségben okozott károsodás (munkaképtelenség, rokkantság vagy részleges rokkantság) közötti okozati összefüggés megállapítása pedig orvosi 'kérdés, amit vagy a kezelőorvos (az üzemi orvos) vagy orvosszakértö állapít meg. Ennek alapján a munkaadó köteles a törvényben meghatározott kártalanítást nyújtani. Ha erre önként nem volna hajlandó, akkor a dolgozónak a kártalanítás iránti igényét a balesettől (a kár keletkezésétől) számított egy éven belül bíróságon (vagy a szakszervezeti döntőbizottság előtt) érvényesítenie kell, különben az igénye elévül. Balesetnek tekinthető az emberi szervezetet ért olyan egyszeri, előre nem látott, váratlan és véletlen külső behatás, amely egészségkárosodást vagy halált okoz. Foglalkozási balesetnek pedig az olyan megbetegedés tekinthető, amely bizonyos, az előírásokban meghatározott munkahelyeken, vagy munkánál keletkezett, s csak azok a megbetegedések, amelyek a társadalombiztosítási előírásokban az 1975. évi 128. számú hirdetmény mellékletében vannak feltüntetve, illetve az ott leírt körülmények között keletkeztek. Olvasónk esetében nyilván nem állapítottak meg balesetet, s az orvosi vélemény szerint rokkantságának oka a gyermekkori epilepszia és más megbetegedések, amely nem a munkahelyével függ össze, illetve nem a munkája következménye. Amennyiben a fentiek ellenére valami kártérítési igénye lenne a volt munkaadójával szemben — amely azonban megítélésünk szerint elévült —, akkor a munkaadójánál létesített üzemi szakszervezeti döntőbizottsághoz (rozhodcovská komisia) kellene fordulnia, amennyiben a volt munkahelyén ilyen van, ha pedig nincs, akkor közvetlenül a járásbírósághoz. Az utazási kedvezmény ügyében a T. P. I. jelzésű rokkantsági igazolvány alapján forduljon a Rokkantak Szövetsége (Zväz invalidov) helyi szervezetéhez, vagy a járási (városi) nemzeti bizottság szociális biztosítási ügyosztályához és kérje az ő segítségüket. Dr. B. G. 19
