A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-28 / 9. szám
A CSEMADOK „M/, BOHÉM FIUK..." (Hatvanéves a zsélyi színjátszás) Napjainkban, a videomagnózás korában, jócskán megcsappant az érdeklődés a színjátszás iránt. Természetes, magától értetődő jelenségnek is minősíthetnénk ezt, ha nem lenne példa az ellenkezőjére, ha nem lennének olyan települések, ahol szép és gazdag, napjainkra is kiható hagyományai vannak az amatőr színjátszásnak. E települések egyike Zsély (Želovce), ahol nemrégiben a Csemadok helyi szervezete és a helyi kulturális központ emlékünnepséget rendezett az első műkedvelő színjátszó csoport megalakításának 60. évfordulója alkalmából. A szépen előkészített összejövetelen többen is jelen voltak a hatvan évvel ezelőtt alakult csoport tagjaiból. Például Böhm József, a színjátszó együttes ala-Kajtor Tibor (balról) köszönti Böhm Józsefet pító tagja, dramaturgja és rendezője. Az ünnepségen személyében a legilletékesebb idézte fel a zsélyi színjátszók mozgalmas múltját. — Egy falu életében hatvan év nem nagy idő, de egy színjátszó csoport életében bizony az, mert ez idő alatt a színpadon három nemzedék tagjai szerepeltek — kezdte visszaemlékezését a 80. évében járó Böhm Józsi bácsi. A továbbiakban arról beszélt, hogy az első csehszlovák köztársaság alatt, a húszas évek elején, a háború utáni élet normalizálódásával egy időben sorra megalakultak a sport- és egyéb érdekvédelmi szervezetek. Azidőtájt szerszámlakatos-szakmunkásként dolgozott Losoncon (Lučenec). 1920—24 között az ifjú munkások könyvtárosa volt. Losoncról elkerülve Zsélyben vállalt munkát. Mivel Losoncon aktívan futballozott, Réthy Sándorral és Kulfan Andrással Zsélyben megalapították az első futballcsapatot, amely később, 1 932-ben, az akkori kékkői járás első alapszabályokkal rendelkező legális csapata lett. — Akkoriban persze még nem voltak lelkes támogatói, mecénásai a labdarúgásnak — folytatta visszaemlékezését —, így aztán saját maguknak kellett előteremteni a pénzt a futballfelszerelésre. Az az ötletük támadt, hogy felelevenítjük a község régi népszokásait és a „bevétel" — értékesítéséből megveszszük a legszükségesebb felszerelést, így is történt. Farsangra nagy, látványos felvonulást rendeztünk. Négy hosszú „Neha-néha visszajönnek a tavaszi almok ..." (Előadta Böhm József) Kajtor Tibor és Gál Lajos fellépés közben szarvú feldíszített ökör vontatta szekéren tréfás, mókás számokat mutattunk be. Mindez 1925-ben történt. Milyen volt a folytatás? Böhm bácsi részletesen idézte az indulás utáni éveket, első évtizedeket, a helyi színjátszók „aranykorát". Mint mondotta, eleinte kabarékat, később 2—3 felvonásos színdarabokat és végül vígjátékokat mutattak be. Az előadások bevételéből futballfelszerelést vásároltak a csapatnak. A változó idővel azonban megváltoztak az egyszerű népi szórakozások és a modem korral jött a rádió, később a televízió. Szerencsére a községben változatlan maradt a színjátszás iránti érdeklődés. Pedig a negyvenes-ötvenes években nehéz körülmények között játszottak. Petróleumlámpával világították meg a színpadot, ponyvával fedett lovasszekéren utaztak más falvakba is bemutatni a színdarabot. A zsélyi színjátszó csoport, hogy sportkifejezéssel éljek, 1961-ben „igazolt" a Csemadok helyi szervezetéhez. Az azóta eltelt közel negyedszázad alatt minden évben rendeztek egy-egy bemutatót, színdarabot vagy kabarét. Az induló gárdából egészen a legutóbbi időkig játszott Deák Mihály, Kajtor Mihály, Sztrehárszky János, Obertin János, Schmidt Sándor, Sámson Pál, továbbá Nyéki Gizi, Veszelka Júlia. Ha elmondom, hogy Zsélyben mind a mai napig nincs tisztességes, megfelelő hajléka a kultúrának, szinte érthetetlen, hogy egy kis művelődési ház kis színpadán oly hires darabokat vittek színre, mint a Figaro házassága, a Revizor, a Noszty fiú esete Tóth Marival, Bikaviadal stb. Olyan szerzőktől választottak darabokat, mint Dávid Teréz, Kapossy Miklós, Lovicsek Béla, Szakonyi Károly, Sipos Jenő, Tamási Áron és még folytathatnám a felsorolást. Természetesen a lelkesedés, az akarat mindent legyőz. Az ünnepi emlékest résztvevői megtekintették a színvonalasan összeállított, a 60 éves múltat idéző, egykori fotókkal, plakátokkal illusztrált kiállítást. Az est kedves színfoltja volt az a zenés jelenet, amelyben a harmincasok, negyvenesek, ötvenesek adtak ízelítőt a színjátszás szépségeiből. Elsőként az ismert színészdal, a „Mi, bohém fiúk ..." csendült fel az egész társulat közreműködésével, harmonikán kísért Gál Lajos. Petőfi Sándor Szinészdai c. versét Nagy Barnabás adta elő mély átérzéssel. Deák Júlia kezében volt már a harmonika, amikor Böhm József ajkáról felcsendült a fülbemászó dallam: „Néha-néha visszajönnek a tavaszi álmok ..." Élményt jelentett végighallgatni ezt a szép dalt Böhm Józsi bácsi előadásában. Végezetül hadd mondjam el, hogy ennek a valóban szép, a 60 éves színjátszó múlthoz méltó emlékünnepségnek az előkészítéséből, a mutatós kiállítás megrendezéséből oroszlánrészt vállalt, a még ma is fiatalos kedvvel tevékenykedő Böhm József, akinek neve és érdeme elválaszthatatlanul összeforrt a ^sélyi színjátszással. Az emlékünnepségen jelenlévő kerületi, illetve járási népművelési intézmények képviselői szintén ennek a meggyőződésüknek adtak hangot, nagyra értékelve Böhm József részvételét a kultúra fejlesztésében. Köszönőlevelekkel és tárgyi ajándékokkal is kifejezték elismerésüket a zsélyi színjátszás érdekében végzett több évtizedes munkásságáért. BODZSÁR GYULA Archívumi felvételek 6
