A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-21 / 8. szám

NÉPI ÉKSZEREK

______

A hagyományos paraszti női és férfiöltözeten gyakran fordultak elő fémkapcsok, vagy ahogy egyes vidékeken nevezik: csatok. A kettő között azonban lényeges szerkezeti különbség van. A csatok öveket kapcsolnak egybe, a kapcsok ujjasokat. A kapcsok a női öltözetben gyakoribbak, általában a drágább jobb kelméjű pruszlikokon vagy ujjasokon fordulnak elő. Készülhettek rézből, pakfonból, ezüstből és ónból is. Rézből és pakfonból a rézművesek készítették, ezüstből az ötvösök, ónból pedig már a gyárak állították elő.

Múzeumi gyűjtemények alapján a szakirodalom a kapcsoknak három formai változatát különbözteti meg, amelyek három fejlődési szakaszt is képviselhetnek, bár egymás mellett is előfordulnak. A legegyszerűbb fonna, amikor a két kapocsfelet egymásba akasztják. A második fokozatban a két kapocsfél közé egy darabka nagyszemű láncot iktatnak, amelyhez tetszés szerint akasztható a zárókampó. A harmadik fokozat, amikor az eredeti kapocstagok végleg eltávolodnak egymástól, közéjük két szélesebb díszes láncszakasz kerül, amelyeket egymáshoz kapcsolnak. Gyakori az olyan megoldás is, ahol az egyik lánc végére egy díszes lap kerül, amelyhez a másik lánc végét kapcsolják. Az e fajta kapocs két végét leg-E kapcsok a lévai (Levice) Bars Múzeum gyűjteményében találhatók.

—

többször a ruhadarab vállrészéhez varrják, míg az előző kettőét közvetlenül a ruhadarab széléhez.

Az első, a közvetlenül záródó kapocstípus mind a férfiaknál, mind a nőknél a legelterjedtebb volt a mi területünkön, és egész Európában. Dél-Szlovákia területén elsősorban Léva (Levice) környékéről ismerjük a legszebb példányokat, de ismerték Érsekújvár (Nové Zámky) és Komárom (Komárno) környékén is, főleg Udvaron (Dvory nad Žitavou), Komáromszentpéteren (Dolný Peter) és általában a gazdagabb falvakban. Léva környékéről. Mohiból és Vámosladányból (Mýtna Ludany) ismerünk nagyon szép darabokat. Itt 4—5 pár ezüstkapcsot viseltek a nők egy-egy ujjason vagy pruszlikon. Általában a legfelső kapocspár volt a legnagyobb, lefele mindig kisebb, és legalulra, a derék részhez került a legkisebb kapocspár. A magyar nyelvterületen sehol máshol nem viseltek ilyen nagy kapcsokat, jegyzi meg Baloghné Horváth Terézia A népi ékszerekről c. összefoglaló munkájában. A kapcsokat vásárban vagy városban, főleg Léván az ötvösöknél vásárolták. Ritkábban ugyan, de férfiak is hordtak ilyen csatokat mellényeiken, elsősorban Vámosladányban. A női kapcsokról egy-két lánc is lecsüngött, ami eredetileg biztosítólánc lehetett a csat szétnyitása esetére. A nagy ezüstkapcsok mellett kisebb ónkapcsokat is viseltek a női ujjasokon főleg a Zobor vidékén, de elszórtan csaknem egész Dél-Szlovákia területén. Ezek sokszor csak díszként szerepeltek, nem a ruhanemű összekapcsolását szolgálták.

A második kapocsfélére a szabályozóláncos megoldásúra kevesebb a példa, ritkábban találkozunk vele. Általában a férfiak viseletében fordul elő, főleg mentéken, amelyeket vállravetve is viseltek. A lánc végén gyakran kis préselt fémgömb vagy makk csüng nehezéknek. Ez a fajta kapocs a mentékkel együtt a múlt század végén, illetve századunk elején ment ki a divatból.

A harmadik kapocsfélét a díszláncos formát, a tipikus menteláncot külön mutatjuk be.

MÉRY MARGIT Fotó: PRANDL SÁNDOR