A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-21 / 8. szám

A CSEMADOK Gyermek színjátszó együttesek (kor szerint az 1—8 osztályos tanulók tartoznak ide) Gyermek irodalmi színpadok (kór szerint ugyancsak az 1—8 osztá­lyos tanulók) Bábjátszó együttesek (kor szerint két kategóriába soroljuk az együtteseket — i. kategória 1—4, II. kategória 5—8 osztály) Szólóbábosok (kor szerint 1 —8 osztályos tanulók) Vers- és prózamondás (kor szerint a 2—8 osztályos tanulók, ezen belül további három kategória van: I. kategória 2—4 oszt., II. kategória 5—6 oszt., III. kategória 7—8. oszt. tanulók) A versenyszabályzat (ez a Csemadok járási titkárságain megtalálható) részle­tesen tartalmazza a magyarázatot. Rö­viden azonban szükségesnek tartom a következőket megjegyezni: A gyermek színjátszás kategóriába AVAGY NÉHÁNY GONDOLAT A VERSENYSZABÁLYOKRÓL A Csemadok Központi Bizottságának művészeti osztálya kidolgozta az 1986—1990-es ötéves tervidőszakra az amatör együttesek versenyeinek sza­bályait. Most a felnőtt és gyermek szín­játszás, valamint a vers-, és prózamon­dás új versenyszabályzatát ismertet­ném. Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy sok év után végre sike­rült egy egységes szabályzatot kidol­gozni, mely a Bratislavai Népművelési Intézet által kidolgozott előírásokra épül. Erre azért volt szükség, hogy a járási népművelési központoknak köny­­nyitsünk munkájukon, ne kelljen a ma­gyar nyelvű versenyek szervezésekor el­térni az össz-szlovákiai munkatervtől. Köztudott az is, hogy a magyar verse­nyek 1986-tól az országos versenyek részét képezik. Ez nem jelenti természe­tesen azt, hogy a magyar és a szlovák vers- és prózamondók egy helyen és egy napon fognak versenyezni. A leg­fontosabb szempont e szabályok ösz­­szeállitásáná! az volt, hogy a mozgalom további fejlődését segítsük elő, s teret tudjunk adni együtteseinknek a szlovák nyelvű fesztiválokon való szereplésre is. Éppen ezért bizonyos érdemben változ­tattunk az együttesek műfaji kategori­zálásán. Eltöröltünk bizonyos kategóri­ákat, s új műfajt nyitottunk. Mindez hosszas tárgyalások eredményeként jött létre. Bízunk benne, hogy az amatőr színjátszóink is elfogadják. A Duna Menti Tavasz versenyében a következő műfajokban folyik a verseny: Hogyan azokat az együtteseket soroljuk, ame­lyek kiadott színmüveket, színpadra al­kalmazott mesefeldolgozásokat játsza­nak, az irodalmi színpadok kategóriába azokat, amelyek irodalmi összeállításo­kat versszinpadi műsorokat és ritmusjá­tékokat adnak elő. A fent említett mű­fajokban meghatározott játékidő nincs, a bábjátszóknál van. Az I. kategóriában a játékidő minimum 15 perc, a II.-ban minimum 20 perc. A szólóbábosok mű­sorideje 10 perc. A vers-és prózamon­dók versenyében a maximális terjede­lem 5 perc lehet. A Jókai Napok versenyében a követ­kező műfajokban folyik a verseny : Színjátszó együttesek és diákszínját­szók Irodalmi színpadok és kisszínpadi for­mák Bábjátszó együttesek kor szerint két kategóriát különbözte­tünk meg. ELŐADÓMŰVÉSZEK VERS- ÉS PRÓZAMONDÁS A felsorolt kategóriákban kötött játéki-Válasz Hodossynak Félreértés ne essék! Nem vagyunk ha­ragban Hodossy Gyulával. Nem vitázni, vitatkozni akarunk a Hét hasábjain, a Klubélet nem is volna a legmegfelelőbb fórum. Nem is személyeskedésről van szó. A cikk, (amelyet a Hét 1986/1 számában megjelentetett) lényege va­lóban ez, továbbmozditani a klubmoz­galmat, dicsérni és példaként állítani a dicsérendőket, felvetni a problémákat, és keresni a megoldásokat. Ezért csak a cikk utolsó bekezdésére reagálnék. Azok számára, akik nem olvasták végig a szóbanforgó cikket, idézem:... „ha­nem az az igény, hogy a Hétben egyre több ilyen jellegű beszámolóról olvas­hassunk a Klubélet fejléce alatt a kétes igazságé, ezért félrevezető felmérési ada­tok helyett". Megjegyzem, ezek után sincs olyan érzésem, mintha ezek a sorok nekem szólnának, írásom akarnák kétségbevonni. A kérdőíveket, melyek alapján a szóbanforgó számokat össze­gezték, járási titkáraink juttatták el a klubvezetőkhöz, akiknek lelkiismeretes­ségében nincs okunk kételkedni! Hisz többségükben ők azok, akik szabadide­jüket nem sajnálva (sokszor az anyagi­akat sem) lótnak-futnak, szerveznek, in­tézkednek. Tehát ezeknek a klubveze­tőknek az aláírásával ellátott, kitöltött kérdőívek alapján állt össze a lista. Igen, a kiküldött jegyzékben „csak" 43 név és cím szerepel. Szerettünk volna ugyanis eleget tenni annak az ígére­tünknek, mely a klubtanács részéről hangzott el a losonci klubtalálkozón, hogy a címlistát kiküldjük. Még annak árán is, hogy a lista készítése közben, de utána is érkeznek még megkésett kérdőívek. Na de nem a számok és azok magyarázása a lényeg, hanem a tények! Az ellenőrzésnek csak egyetlen egy módja van. Személyesen meglátogatni a szóbanforgó klubokat (vagy legalább vezetőit). Ezt a központi klubtanács tagjai nem tudják elvégezni, már csak azért sem, mert többségükben maguk is klubvezetők és egyéb funkciókat is ellátnak. Mindezt munkájuk mellett. Hogy mégis miért kockáztattam meg a számadatok közlését? Egyszerű a vá­lasz. 1985. március 2—3-án Losoncra (Lučenec) hívtuk össze (épp a kérdőívek címei alapján) a klubvezetőket. Ezen a sikeres rendezvényen több, mint hatva­­nan (!) gyűltünk össze. Na de száz szó­nak is egy a vége. Nem a számokon akarunk lovagolni. A lényeg a tenniaka­­rás, a jó munka. A tavalyihoz hasonló rendezvényt az idén is munkatervünkbe foglaltunk. Nem is tudunk minden jelentkezőt fo­gadni. Ez, gondolom, jó jel, mármint az, hogy a jelentkezőkből válogatni lehet. Ez inkább biztató, semmint a számok­ban való kételkedést kiváltó ok. Inkább a hogyan tovább foglalkoztasson ben­nünket! Az idei (1986-os) klubvezető-találko­zót ismét Losoncra, a szinte otthoni, meghitt körülményeket biztosító város­ba terveztük, mégpedig március elsején és másodikén. Szeretnénk a klubokkal kapcsolatos legaktuálisabb kérdésekkel foglalkozni és lehetőséget nyújtani a klubvezetők tapasztalatcseréjének is. Szó lesz a klubokkal kapcsolatos ren­deletekröl, a tervekről, az anyagiakról stb. Ugyanebben az időben rendezzük meg szintén Losoncon, az irodalom­népszerűsítők központi szemináriumát is. A vasárnapi műsort ezzel kötöttük össze. A kiadói tevékenységről, a könyvterjesztés problémáiról és sok egyébről lesz rajta szó. HABÁN OTTÓ, a Csemadok KB művelődési főosztályának vezetője Mi így csináljuk Klubunk 1983 őszén alakult s nem éppen a Csemadok, hanem a Nemzeti Front égisze alatt működik. Nem egész 300 lelket számláló községben dolgo­zunk, ahol az aktív emberek majdnem minden tömegszervezetnek a tagjai s így a klub a falué. Amikor alakultunk, kettős célt tűz­tünk magunk elé. Az egyik a kultúra fejlesztése olyan szempontok szerint, amelyek a televízióban vagy a különféle szórakozó helyeken nem érvényesülnek. A másik célunk a gyermekek, a fiatalok kötődését megerősíteni a szülőföldhöz, a faluhoz. 6

Next

/
Thumbnails
Contents