A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-14 / 7. szám

nepi ékszerek

492 11

A hagyományos paraszti viselethez a gyöngyökön kívül láncok is tartoznak. Nem voltak annyira általánosak, mint a gyöngyök — még évszázadokra visszatekintve sem — és csupán bizonyos területeken tartoztak az ünnepi viselethez.

Hazánk területén a láncoknak két típusa ismert, s ez egyben két réteget is képvisel. A régiesebb típust a nyak körül szorosan viselték, az újabbak a laza formák, hasonlóképpen mint a gyöngyök viselésmódjában.

A szorosan viselt női nyakláncok kisipari készítmények voltak s ezüstből készültek. Ezek Martoson (Martovce), Naszvadon (Nesvady), Hetényben (Chotín), Udvardon (Dvory n. Žitavou), Bényben (Bíha), Kéménden (Kamenín) és a környékbeli falvakon terjedtek el, tehát Komárom, Érsekújvár és Esztergom környékén. Mindhárom város vásárkörzetében általánosak és nagyon elterjedtek voltak. Martoson, de általában a többi faluban is „csuszaláncnak" nevezték. Ez az ezüstlánc 6—8, de még több soros is lehetett, amelyet hátul szépen megmunkált, értékes kapocsba foglaltak és azzal erősítették a nyakra. A sorokat általában kerek vagy négyzet alakú ezüstlapokból képezlék ki, amelyeket vékony kis karikák segítségével kapcsoltak egybe. Gyakori volt az olyan is, amelyen néhány alsó sort hosszabbra hagytak, s a legalsó sor közepére ezüst szívet, keresztet vagy más csüngőt illesztettek. A katolikus falvakban gyakoribb volt a kis kereszt, református falvaklánc Dél-Szlovákia területén főleg a Léva környéki falvakban volt jellemző. J. Francisci aranyműves Léván a 20. század elején csak a magyar aszszonyok részére készítette az ezüstláncokat, mivel a szlovák asszonyok ezeket nem vásárolták. A hosszú ezüstláncok polgári jellegűek. Ezen a vidéken a polgárias viselet már az első világháború utáni években elterjedt. A selymekből, szövetekből varrott hosszú szoknyához testhez álló vizitkék, farkaskabátok tartoztak, s ezekhez viselték a nyak körül több soron, de mindig lazán körültekert ezüst, dublé vagy aranyláncokat. Ipolyszakállas (Ipeľský Sokolec) környékén az ezüstlánc volt általános. Vámosladányban (Mýtne Ludany) ezüstláncot az iskolás korú gyerekek viseltek, az eladó lányok és asszonyok már az aranyat viselték. A fiatal menyecske az ezüstláncait vagy gyermekének adta vagy a férje viselte kabátja gombjaiba fűzve. Általában a rang és vagyonosság fitogtató - sára szolgált. Többféle alakban, vastagságban hordták, díszítették vallási érmékkel, kereszttel, jelképekkel vagy világias fémdíszekkel, fényképecskékkel. A drágább anyagú, vastagabb és hosszabb láncok viselete a községeken belül rangjelző értékű volt.

Ezen a vidéken a második világháborút követő években a hagyományos viselettel együtt ment ki a divatból.

N MÉRY MARGIT

Fotó: Prandl SántŔŔ*

Nyaklánc és kapocs viselése Ipo/yszakállason (Ipeľský Sokolec)

ban inkább a szív alakú terjedt el. Ennek hátsó oldalára gyakran a viselője nevét is belevésték. Valamennyi faluban a régies ingvállas, pruszlikos, vállkendős ünnepi öltözethez tartozott, s annak fokozatos elhagyásával maradt el a második világháború utáni években. A Martos környékén viselt csuszalánc szabályos megfelelője a Zobor alján és más vidékeken általánosan szoros gyöngysoroknak, de annál sokkal drágább volt. Egészen idős asszonyok is viselték, s haláluk után az ezüstláncaikat a koporsóra szögelték, s ezzel együtt temették el.

A lazán mellre leomlóan viselt fém-