A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
„Hégyigé farsang, farsang, itt is adnák, amit adnák. Hej gázdásszony, gázdásszony, fusson á kamrába, vágjon egy kis szálonnát fűzze a nyársámrá! Hotyhá nem ad szálonnát kifúrom a gerendát!" Bizonyára csak az „elsőleginyek" járhattak koiedálr i, mert adatközlőink állították, hogy csak néhányan voltak. Az összeszedett pénzt valószín 3leg a zenészcigányoknak adták, ezzel törlesztették járandóságukat. Az ipolyfödémesi (Ipeľské Úľany) legények egy nagy köpenyben jártak koledálni. Oldalukon tarisznya, kezűkben kolomp volt. Kolbászt és; szalonnát szedtek, az utóbbit egy nagy nyarsra „szurkálva" vitték magukkal. Az adománygyűjtés után jót mulattak, az összeszedett élelmet közösen fogyasztották el. A kelenyei (Kieňany) lányok farsang keddjén mulatság után az alábbi dalocskát énekelték: „Bműlt fársáng, Leginyéknek itt hágyctt nágyobbát a lányoknák hegy á tyúkok bút hagyott tojjanák!" Bodzsér Jánosné itteni adatközlő a farsangbúcsúztató másik szövegváltozatára is emlékezett. Ez így hangzott: „Elműt fársáng, itt hagyó % á lányoknák bút hozott A farsangvasárnap Hozzá Isten másikot, vigásztáld á lányokot/" előtti csütörtököt Ipoly mente egyes községeiben — amint már fentebb s említettük — kövércsütörtöknek nevezték Kelenyén ilyenkor „köilött utojjára jólaknyi, mer osztán mán a böjt gyütt". Ezen a napon húst, pogácsát, tepertőt, kolbászt, káposzta: ettek. Hídvégen a módosabb gazdák ebédhez az aratójukat is meghívták. Előfordul*, hogy aratóik a hétfői ebédnél is helyet kaptak; a gázdásszony rétest, „húsféonalizmus eszméinek terjesztése. A szerző hangsúlyozza, hogy a nemzetek és nemzetiségek szocialista jelleget öltött nemzeti tudata egybeolvad osztálytudatukkal. A szocialista nemzeti tudat megnyilvánulási formái tehát olyztn tartalmat nyernek, amely csupán a szocializmus sajátja, s amely elutasítja a nacionalizmus megnyilvánulásának minden formáját. Mint ahogy Lenin egyik művében írja; „... a nacionalizmus a nemzeti tudat kóros állapota”. Ebből következik, hogy csak a nacionalizmustól mentes nemzeti tudat fejez ki helyes viszonyulást a nemzet iránt. Tudjuk, hogy a múltban a burzsoá viszonyok következtében nagyon sok ember nemzeti tudata deformálódott és ez a nacionalista előítéletek különféle formáiban nyilvánult meg. Vonatkozik ez a dél- és kelet-szlovákiai vegyes lakosságú területekre is. Az új társadalmi viszonyok megteremtése, az elavult gondolkodásmód felszámolását célzó tudatos igyekezet, az aktív nevelőmunka eredményeként, 'valamint a szlovák és a magyar haladó erők közreműködésével sikerült elérni a lakosság döntő többségénél a nemzeti tudat szocialista átalakulását, valamint a szocialista nemzetiségi kapcsolatok kialakulását. A Szlovákiában végbement gazdasági-társadami fejlődés jelentős mértékben hozzájárul a csehek és szlovákok, továbbá a magyar, az ukrán, a lengyel és a német nemzetiség barátságának fokozatos megszilárdításához és szocialista hazafiságának elmélyítéséhez. A magyar nemzetiség politikai, gazdasági és kulturális problémáinak megoldásában e ért eredmények is pozitívan befolyásolták a magyar lakosságnak a szocialista KINCSÜNK A NYELV „AZ ÖREG AZ ÓLBAN VAN" liket" sütött, ezzel vendégelte meg munkásaikat. A palóc nyelvterületen végzett gyűjtésekből tudunk arról, hogy egyes helyeken a hamvazószerda utáni napot nevezték kövércsütörtöknek, mivel ilyenkor még el lehetett fogyasztani az összes farsangi ételmaradékot: a húst és a zsíros eledelt egyaránt. Ugyanezt a napot a kelenyei Bodzsár Jánosné zöldcsütörtöknek nevezte, s szerinte ekkor „mán nem vót szabad húst ennyi". Húshagyókeddi szokás lehetett valamikor a Középső-Ipoly mentén is a bőgőtemetés. Manga János említi Palócföld c. néprajzi monográfiájában, hogy egyes helyeken, amikor a farsangot temették, azt négy legény vitte a vállán, s őket kísérték a többiek, akik közül egyik a papot, másik a kántort utánozta. Mikor a falu végére értek, a pataknál letették a ládát, s valamennyien körültáncolták azt. Volt ahol a szalmazsákot égették el, miközben ezt énekelték a szokásos temetési dallamra: „Jól jártál te szép virágszál, mert egy nagy gödörbe ugrottál". Adatközlőink vidékükön már nem emlékeztek erre a tréfás szokásra. Ám, hogy a játék egykor valóban elevenen élhetett, azt Ipolyi Magyar Mitológiájának soraival is igazolhatjuk. Egy ipolysági farsangi szokásról írta a hontí táj szülötte az alábbiakat: „Ipolyságon a legények hamvazószerdán összejőve tartják az úgynevezett bőgötemetést, ami abból áll, hogy egykor a süheder fiúk legényekké szabadittatnak fel hat botcsapással, ami mellett egy pintos bor üveg ásatik a földbe, honnét az ismét a jövő év hasonló napján kivétetik". Legényavatásra különben később is sor került ilyenkor az Ipoly mentén. Ennek tárgyalása azonban már egy külön dolgozat témája. CSAKY KÁROLY Fotó: Gyökeres építés nagyszabású feladatai teljesítéséhez való hozzáállását. A szocialista hazának a magyar nemzetiségű lakosság életére, tudatára és magatartására gyakorolt forradalmasító befolyása következtében a magyar nemzetiség teljes mértékben tudatosította az összefüggéseket a nemzetiségi kérdés marxista-leninista megoldása és a szocialista építés között. A dolgozók saját tapasztalataik alapján győződhettek és győződhetnek meg a nemzetek és nemzetiségek közti együttműködés objektív szükségességéről. E tekintetben nagyon fontos szempont, hogy a nemzeti, hazafias és internacionalista tudat az ember belső meggyőződésévé váljon. Az ilyen belső meggyőződésen alapuló szocialista tudat arra ösztönzi az embert, hogy aktívan nyilvánítsa ki a szocialista haza, az ott élő nemzetek és nemzetiségek iránti szeretetét, hogy harcoljon a szocializmus ügyéért. A közös élet és munka a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában a nemzetek és nemzetiségek további kölcsönhatásához vezet. Mindez elősegíti a szocialista társadalom magasabb szintjének és internacionalista egységének a fokozását. E folyamatnak fontos része a nemzeti tudat szocialista átalakulása és állandó tökéletesítése, valamint a szocialista internacionalizmuson alapuló szocialista nemzetiségi kapcsolatok rendszeres fejlesztése. Juraj Zvara említett könyve nemcsak a szakemberek, hanem az átlagolvasó számára is hasznos gondolatokat tartalmaz. Dr. GYÖRGY ISTVÁN kandidátus Az osztály kirobbanó nevetéssel fogadta az egyik tanulónak És mégis mozog a föld című Jókai-regény főhősére vonatkozó megállapítását, hogy „... öreganyja kitagadással fenyegette". Az eset alapján megállapíthatjuk, hogy az „öreganya", „öregapa" megnevezést a fiatalok ma már helytelennek, durvának, talán ízlést bántó tájszónak tekintik. Kétségtelen, van bizonyos népi színezete, de nevetségesnek, ízléstelennek én nem tartanám. Gyermekkoromban mi csak így neveztük nagyszüleinket, s a „nagyanya", „nagyapa" vidékünkön a falusi gyerekek számára urizálónak hatott. Sokan azok, akiket ma nagyanyának, nagyapának szólítanak, számos vidéken nevezték „öreganyának", „öregapának" nagyszüleiket, anélkül, hogy e szavak jelentését rosszallónak vagy sértőnek érezték volna. Helyességének tudatát épp az „öreganyáktól" hallott mesék erősítették. A mesehős, ha világgá ment és eltévedt egy végtelen sötét erdőben, s ott találkozott egy százesztendős öregasszonnyal mindig így köszöntötte; „Adj isten, öreganyám!" „Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!" — hangzott az ismerős válasz. Tehát az öreganya nem lehetett lekicsinylő, sértő, ellenkezőleg, megtisztelő megszólítás volt. Hajdan az öreg szónak önmagában sem volt semmilyen rosszalló, lekicsinylő mellékjelentése. Többnyire így emlegették a felnőtt gyerekek egymás között apjukat, apósukat, s a szóhoz járult bizonyos patriarchális jelentésszínezet. Bizonyára ennek mintájára fejlődött ki a ÜGYELJÜNK JOBBAN A Hét 49. számában, a „Jogi tanácsok" című rovatban a K. János galántai lakosnak szóló jogi tanács, amelyet dr. Fejő írt alá, tartalmilag helyes ugyan, de helytelenül tájékoztatja a panaszost arra az esetre nézve, ha a pert nem ügyvéd útján, hanem saját maga akarja benyújtani az illetékes bíróságon. Az ügy az úgynevezett polgári peres eljárások közé tartozik, tehát a bíróságnak a régebben használt, de ma is használatos keresetet vagy indítványt kell benyújtani, nem pedig vádiratot, mert azt csak az ügyész teheti büntető ügyekben. Aki a keresetet vagy az indítványt beadja az a felperes, és aki ellen beadja, az az alperes! Semmiféle vádló és vádlott nem szerepelhet a polgári peres eljárásban, ezért az ítéletet úgy kell megfogalmazni, hogy „alperes köteles a felperesnek megfizetni..." Véleményem szerint egy olyan nagy pélszónak „főnök", „igazgató", „parancsnok" jelentésben való használata is. Az ilyen jelentésű „öreg"-nek is van valami tiszteletet parancsoló mellékjelentése. Az öreg szóról tudnunk kell még azt is, hogy régen s a népnyelvben még napjainkban is használják nagy jelentésben. Még a középkorúak is emlékezhetnek rá, hogy farönkök hasításához öregfejszét használtak, s a falu templomának tornyában a kisharang mellett ott volt az öregharang is. A kis háziállat ellentéte számos vidéken még ma sem a nagy. hanem az öreg. Bizonyára erre vezethető vissza az a szólás is, hogy „az öreg az ólban van", amellyel a magukat még fiatalnak érzők vágnak vissza a sértésnek érzett öreg megnevezésre. A szólás annak idején szó szerint értendő megállapítás lehetett, ugyanis az állatok kicsinyei — malac, csikó — szabadon kószálhattak az udvaron, de a nagyok, vagyis az öregek az ólban voltak. Az öreg szónak pejoratív színeződése talán a felgyorsult fejlődés következménye. A legtöbb idős ember nehezen követi a világ s az értékek egyre gyorsuló változását, ezért esett alább tekintélyük a fiatalok előtt. Az elmondottak célja nem az őreganya és az öregapa megnevezés újrahonosítása a nagymama, nagyapa helyett. De ha itt-ott még halljuk az öreganyám, öregapám szóalakot, ne botránkozzunk meg, ne tekintsük nevetségesnek vagy durvának, hanem csak olyannak, amilyen: egy kissé régiesnek és egy kissé népiesnek. dányszámban megjelenő hetilapban, mint a Hét, a K. Jánosnak szóló jogi tanácsot nemcsak az érintett, hanem olvasók ezrei olvassák, a szerző tehát fordítson nagyobb gondot a pontosságra! Kérem, ne vegyék ezt bírálatnak, csak jóindulatú észrevételnek, mert bizony a kollégáim is — enyhén szólva — csodálkoztak a cikk olvasásakor. Jogi szempontból ez akkora hiba, hogy az egyik évfolyamtársamat az egyetemen a professzor megbuktatta, mert arra a kérdésére, hogy minek az alapján indul meg a polgári peres eljárás azt válaszolta, hogy a vádirat alapján! Ha a jogi tanács szerint K. János a Polgári törvénykönyv 87. paragrafusában keresi majd, hogy melyik bíróságon indíthat pert (többek között az alperes állandó munka- vagy lakóhelyén), sohasem találja meg, mert a bíróság illetékességét nem a Polgári törvénykönyv, hanem a Polgári perrendtartás szabályozza! Dr. SOMOGYI ISTVÁN MORVAY GÁBOR 11
