A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-07 / 6. szám
mm 492 11 NÉPI ÉKSZEREK ban, így Lucskán, Barkán (Borka) is kaláris, galáris a neve az apró gömbölyű gyöngyszemeknek. Medvesalján előfordult, hogy a fekete bársonyszalaggal együtt viselték a lányok, fiatalasszonyok a 3—5 soros, „galárist". Martos (Martovce) konyákén a sötétvörös gránátgyöngyöket kedvelték és viselték egészen a II. világháborút követő évekig. Az apró üreges gyöngyök cseh gyártmányok, törékeny fújt üveg, amelyet ezüst, arany, piros, kék, rózsaszín és más színekben is viseltek. Ezek voltak a régebbi gyöngyök, az újabbak tömörek. Az azonos anyagú, méretű és színű gyöngyöt több soron is egyforma hosszúságúra fűzték, és általában szorosan a nyak körül viselték. Ezek a szorosan viselt gyöngysorok egész Dél-Szlovákia területén elterjedtek voltak, de a legtovább a Zoboralján őrizték meg. A szorosan a nyak körül viselt gyöngysorok mellett gyakran az ugyancsak több soros, de lazán viselt gyöngyök is gyakoriak. A több sort gyakran úgy alakították ki, hogy egyetlen hosszú sor gyöngyöt többször a nyakuk köré csavartak, de előfordult az is, hogy a hosszabb-rövidebb gyöngysorok végét párnához varrták. Az Ipoly menti falvakban és Léva (Levice) környékén viselték a hoszszabb lelógó gyöngysorokat. Az Ipoly menti Apátújfalun (Opatovská Nová Ves) a több soros gyöngy mellé még „bristyungot" (brosstűt) is tettek a mellre. A sok soros gyöngyök alsó vagy középső sorára helyenként díszeket tűztek, vagy akasztottak, például eperszemet, csillagot, szívet, keresztet, tükördarabot, művirágot és más eféléket. A szorosan a nyak körül viselt gyöngysorok viselésmódja a régiesebb, főleg a XIX. század végén és a XX. század elején divatozott és a régies ingváll-vállkendő-pruszlik öltözéktípushoz tartozott. A lazán viselt gyöngysorok főleg a XX. század eleje óta elterjedt ujjasos öltözékkel együtt terjedtek el és egy későbbi fejlődési fokot mutatnak. Funkciójuk szerint a gyöngysorok ékesítők, de gyakori az óvó szerepük is. Főleg a piros gyöngyöknek tulajdonítottak ilyen szerepet. Hitték, hogy megóvja viselőjét a rontástól, a szemmelveréstől. Több helyen jelölő szerepet is betölthetnek a gyöngysor rok. Egy-egy lánynak, asszonynak, 7—8 féle gyöngykészlete is lehetett, amit felváltva más-más alkalommal viselhetett. A gyöngyök anyaga, színe, a sorok száma jelöltette a személy életének olyan szakaszait, hogy lány vagy asszony-e az illető, mutatta az életkorát, jelölhette a hétköznapi, a kimenő, a táncos vagy templomi alkalmat. A vagyont, rangot a gyöngyök anyaga, de méginkább a sorok száma mutathatta. ' A gyöngyök viselése a hagyom^ nyos paraszti öltözettel együtt alac.T kult, illetve maradt el. MÉRY MARGIT Fotó: Prandl Sándor Dél-Szlovákia területén a gyöngyből készült nyakékek voltak a legelterjedtebbek, legkedveltebbek. A hagyományos paraszti viselet természetes, sőt kötelező velejárója volt a színes, apró, sok soros gyöngy. A fiatal lány vagy asszony addig „fel sem volt öltözve", amíg a gyöngy nem került a nyakába. Természetes tartozéka volt az ünnepi, a táncbajáró, de még a hétköznapi öltözetnek is. Természetesen az alkalmat mindig megkülönböztették. Más gyöngyöt tettek a nyakukba ünnepekre, mást a tánchoz és mást hétköznapra. A legünnepibb alkalmakra, a legünnepibb viselethez a „villogós," „csillogós", „listyogós” arany vagy ezüst színű apró szemekből 6—8, de néha 10 soron feltűzött gyöngysorokat viselték. A fehér aprószemű gyöngysor ugyancsak az ünnepi viselet tartozéka volt. Hétköznapokon és táncba leginkább az apró piros, kék vagy rózsaszín gyöngyöt kedvelték. Minden lány vagy asszony a gyöngyeit maga készítette el. A lányokgyöngyszemeket üzletben, vásárban, búcsúban, vagy a vándorárusoktól vették — legtöbbször súlyra — majd vékony zsinórra vagy kendercérnára fűzték fel, mindig a helyi ízlés és divat szerint. A 6—7—8 vagy néha 10 sorra felfűzött gyöngyöket egy kötőre erősítették, amellyel azután a nyakra kötötték. Fejlettebb eljárás volt, amikor a felfűzött gyöngyszemeket „párnára" erősítették. A párnát úgy készítették, hogy régi rossz esernyő drótjából letörtek egy darabot 4—5 centiméterest, ezt több soron ronggyal bevonták, majd szorosan összevarrták. Az egyik szélére a zsinórra fűzött gyöngysorokat varrták, a másik szélére kapcsot varrtak, amelynek segítségével a nyakra erősítették a gyöngyöt. A gyöngyszemekből az apróbb gömbölyűket kedvelték, ezeket Lédecen (Ladice), de általában a Zoboralján „tököcskésnek" nevezik, de kedvelték a hosszúkás, úgynevezett zabszemes gyöngyöket is. Az utóbbiakat inkább ünnepi alkalmakkor viselték. Több falu• • fít» imraji/ni r nak sokszor már iskoláskorukban megvásárolták a gyöngyöket, amit még asszonykorukban is viseltek. A
