A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-07 / 6. szám
kínosunk a nyelv A „FELELŐSSÉGET, SZEREPET VISELŐ" Nyelvhasználatunkban a fordítások okozta erőteljes idegen hatás következtében eltorzulnak olyan kifejezések is, amelyek ugyan nem tartoznak a szólások, közmondások, szállóigék közé de többé-kevésbé állandó frazeológiai egységnek tekinthetők. A következő mondatban például két ilyen eltorzított szókapcsolattal is találkozunk: „München következményeiért kétségtelenül történelmi felelősséget visel az uralkodó csehszlovák burzsoázia, mindenekelőtt a vezető szerepet viselő cseh burzsoázia." A „felelősséget viselő" és a „szerepet viselő” egyaránt szláv szemléletet tükröző kapcsolat. A magyar nem viseli a felelősséget, még kevésbé a szerepet. A felelősséget vállaljuk, felelősség terhel bennünket; a szerepet ugyancsak vállaljuk, játsszuk, a színészek alakítják, megformálják stb. Jobb magyarsággal tehát így közölhető a mondanivaló: „München következményeiért kétségtelenül a történelmi felelősség az uralkodó csehszlovák burzsoáziát terheli, mindenekelőtt a vezető szerepet játszó cseh burzsoáziát." Hasonló tükörszerkezet található ebben az idézetben : „... főleg azzal töltötte be vezető szerepét a nemzeti felszabadító harcban, hogy magára vette a fasizmus elleni hatékony harc terhét.. Nyelvhasználatunkban átvitt jelentésben az ember nem magára veszi a terhet, hanem vállalja. Idézetünk is ezzel a kapcsolattal helyesebb: „... főleg azzal töltötte be vezető szerepét a nemzeti felszabadító harcban, hogy vállalta a fasizmus elleni következetes harc terhét..." A szlovák közéleti és publicisztikai nyelvhasználatban a všestranne olyan divatszó, amely számtalan kapcsolatban használatos. Torz tükörszerkezeteket alkotva a csehszlovákiai magyar újságokban is egyre gyakoribbá válik. Egyik magyar megfelelője ebben a mondatban is megtalálható: „Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tudományos-műszaki fejlesztést már teljesen és mindenoldalúan sikerült a társadalom szolgálatába állítanunk..." A publicisztikai stílus szóhasználatának magyarosabb fordulatával élve igy módosítható az idézet: „Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tudományos-műszaki fejlesztést már maradéktalanul sikerült a társadalom szolgálatába állítanunk .. A tükörszók, -kifejezések nyelvünkbe való tömeges beáramlásának fő oka az, hogy nagyon sok dolog, jelenség nevét nem anyanyelvűnkön halljuk, olvassuk először. Az új fogalmat jelölő szót, kifejezést minden használója saját belátása szerint fordítja magyarra. így azután egy-egy fogalomnak több megnevezése is elterjedt nyelvhasználatunkban, közülük gyakran egyik sem azonos az egyetemes magyar nyelvhasználatban ismerttel. Ilyen kifejezéssel találkozunk ebben a mondatban: „A kutatási-fejlesztési eredmények jelentősen hozzájárultak az anyag-, a nyersanyag és energiamegtakarításhoz, a környezet fejlesztéséhez." Az iparosítás káros következményeképpen ismerünk környezetszennyezést, környezetvédelmet környezetkímélő eljárást; de a környezetfejlesztés-nek egyelőre nincs pontosan körülhatárolható jelentése nyelvünkben. Ezért egyértelműbb a mondat így: „A kutatási-fejlesztési eredmények... hozzájárultak az anyag-, a nyersanyag-, az energiamegtakarításhoz és a környezetvédelemhez .. MORVAY GÁBOR A népdalok hőse (a képek a Vasárnapi Újság 1856-os évfolyamából valók) Tolnay János kanász. aki Nagyszalontáról sertéseket kísért az 1866-os párizsi állatkiállításra A néprajzi gyűjtés múltjából A Magyar Néprajzi Lexikonban azt olvashatjuk, hogy a népszokás fogalmát tudatosan először Réső Ensel Sándor használta {aki az 1861. és 1862. évi Nefelejts-ben a történeti-, az 1867-ben megjelent könyvében pedig a magyarországi népszokásokról ír). Ez azonban nem jelenti azt hogy már előtte ne foglalkoztak volna az ilyen szokások gyűjtésével és közzétételével. Köztük pl. Csaplovics János, a sokfogásos céhlakomák leírója (Gemálde von Ungarn, Pest 1822), vagy Vas Gereben (Radékovics József), ,A magyar népszokások jelene és múltja" c. mű anyaggyűjtése és szerkesztése érdekében tett „tudósítás" közzétevője (megjelent a bécsi Magyar Sajtó-ban, 1856. II. évf. 47. szám). A nép életét jól ismerő, számos korrajzot népies életképet és anekdotát lió Vas Gereben nagy súlyt fektetett az érdeklődés felkeltésére és a kellő számú munkatárs bevonására. .Alig van olyan ember — írja Előleges tudósításában —, aki legalább egyszer ne akart volna beletekinteni a tükörbe, hogy a megvesztegethetetlen barát igazmondása nyugtassa meg a valóságról. Legyen szép, tűrhető vagy rút amit mutatni fog, csak igaz legyen. De a tükör csak a jelent mutatja Nem is volt még hatalom, amely a tükörben évtizedekre megköthetné a múltat hogy akár visszaemlékezésért akár tanulságért hozzámenekülhetnek. Eképpen a múltból tetteinknek csak némi nyoma maradt meg, hogy az igazság mérlegén érdemül vagy vádul szolgáljon leélt napjaink után... Midőn a népszokások gyűjtésére vállalkozom, egy eltörbetetlen tükröt akarok egybeilleszteni a népélet millió sugaraiból, hogy ne maradjon el egy alak, egy szokás, mely a tiszta lapon vissza ne tükröződnék... Az alulírott eddigi működése (a Nagy idők, nagy emberek, A nemzet napszámosai. Egy alispán, a Dixi és a Jurátus élet c. korrajzok írója, és egyebek közt a Nép Barátja, a Falu Könyve és a Falusi Esték szerkesztője) némi jogot ad annak kimondására, hogy a munkához fogni okvetlenül megilleti őt Erős ügyszeretettől és tiszta hazafiasságtól lelkesül, de táplálja is a remény, hogy a honfiaktól e terhes munkában gyámolitást remélhet..." A tudósítás a gyűjtés tárgyául a következőket jelölte meg: A születés körüli szertartások (keresztelés, komaság. vagy egyéb idetartozandók); Gyermekjátékok, gyermekénekek; Leánynézés, leánykérés, susogó, háztűznézés, menyegző, kórlátó, tyúkverő; Aratás, szüret kukoricafosztás, disznótor; Búcsúszokások; Temetkezési szokások, végrendelet és a tor; A babonák, amelyekben a vasfű, kincsásás, kékláng, karácsonyéjszaka, lucaszék. szent Antal tüze, szenes víz, söprűkitevés, boszorkányüzés és az ezekhez hasonlók szerepelnek; Betlehem, három királyok. Balázsjárás, Miklósnapi szokások; A juhászok és kanászok ünnepei; Javasemberek. javasasszonyok; Népdalok, népmesék és a környéken levő közismertebb emberek eredeti jellemvonásai; A szomszéd falu csúfneve és annak származása; A fonóházak; A magyar céhek szokásai (inasfogadás, -felszabadítás, remekelés, céhbeállás. a céhen belüli ital- és ételfogyasztás); A leghíresebb helyekről (Tihany, Keszthely. Komárom) a halászszokások; Falubfrák, robotos bírák, kántorok, rektorok, mesterek, tanftósegédek, praeceptorok, bakterek, faluhadnagyok, kortesvezérek jellegzetességei és az adomák; Viszszaemlékezések a török és francia háborúkra; Házaló zsidók és a babkárok; Bíró-, kisbíró és bakterválasztás; Szőlőartikulusok és büntetések, valamint a szőlőpásztorok és csőszök; Oláhcigányok és cigányok; Határjárások; A mendikás és a legátus; Közmondások; Tájszólások. Vas Gereben gyakran tartózkodott az egyszerű nép között. Ismerte bajait nyomorát de felismerte a bennük rejlő értékeket is. A megbecsülés és a rokonszerv vezérelhette akkor is, amikor az alábbi sorokat megírta (Egy este a pusztán, részlet a Nagy idők nagy emberek c. korrajzból. Magyar Sajtó 1856. II. évf. 48. sz): „Az egykedvű angolt megvesztegette a szokatlan hang, nem birt tovább a lovon maradni. Átadó a kantárt a lovásznak. A herceg is leszállt s a kövér mezőn csöndesen közelítők meg az ébren levő népet. — Csuda ez. vagy madárnak a hangja? — kérdi Bowring a herceget — Egy ártatlan furulya — mondja a herceg, valamelyik béres altatja el saját magát Nem folytathatták a párbeszédet mert alig ötven lépésnyire értek már attól a csoporttól, amelyben öregek és ifjak, katonák, béresek és lányok kezdték rá a nótát: Magasan repül a daru, szépen szól. Haragszik rám a galambom, mert nem szól. Ne haragudj édes rózsám sokáig. Tied leszek, tied leszek koporsóm bezártáig. — Köszönöm a ritka meglepetést — lelkendezik Bowring. — Talán azt hiszi kegyed, hogy ezeket hintóbán hozattam ide? — Legalábbis híntón — mondja az angol. — Azt tartom, egy szálig béresfajta valamennyi, s azárt jöttek valamivel kijjebb a majortól, hogy a hajdút aludni hagyják; mart ha meghallaná, szétugrasztaná az egész hangversenyt ..." Az iró munkássága azt sugallja, könnyen eljuthatott addig a gondolatig, hogy a magyarországi népszokásokat összegyűjtse és könyvformában kiadassa. Sajnos, nem tudjuk, mi lett a tudósítás, vagyis a felhívás eredménye, de az a fentiekből is nyilvánvaló, hogy a népszokásokról nem neki, hanem másnak jelent meg gyűjteménye. TOK BÉLA 10
