A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-07 / 6. szám

ühely-bemutatóra invi M v,, tálták az alkotók és szer­.» ■ vezők a közelmúltban a mEs ’•HP'' müvészetkedvelőket a komáromi (Komárno) Csemadok Galériába. A megjelölés minden­képpen újszerűséget sejtetett az esetenként már megszokottá vált alkotó-müvészkedvelő kapcsolatban. Joggal tehető fel tehát a kér­dés, hogy mi is volt az új, a megszokottól eltérő. Négy fiatal művész találkozott újra közön­ségével a Tisztelet a mesterségnek címet viselő tárlaton. Az újszerűsége éppen abban rejlik, hogy a művészek eddigi művészi tevé-Szilva József: Hommage á Kodály Lipcseyék udvarán: (balról) Szilva József, Nagy Teodor, Lipcsey György, Boráros Imre (az előtérben Lipcsey György két alkotása) kenységük eredményeinek összegező felmu­tatása helyett ennek az alkotó munkának a legfrissebb, jelenlegi szakaszába engedtek bepillantást. Vagyis: módot, lehetőséget ad­tak a tárlatlátogatónak arra, hogy társukká váljon bizonyos fokig az őket éppen foglal­koztató elképzelések, tervek megvalósításá­nak hosszabb-rövidebb alkotói folyamatá­ban. Képletesen szólva: ki tágabbra, ki szü­­kebbre tárva, de mindnyájan kinyitották a kiállítás időtartamára a tárlatlátogató előtt műtermük, alkotó műhelyük ajtaját. S a meg­szokottól merőben eltérő volt az is, hogy a tárlatnyitó, valamint a kiállított fotóanyag egy részének jóvoltából a képzőművészet egyenrangú partnerévé emelkedett a tárla­ton a drámai műfaj képviselője által elmon­dott szép szó is, ami egyúttal a két műfaj közötti mélyebb összefüggések továbbgon­dolására is ösztönözte a jelenlévőket. A tár­lat négy fiatal művésze közül három már nem szorul különösebb bemutatásra. A festő-grafikus Szilva József ezúttal csak grafikáiból állított ki. Magas mesterség­beli tudásán, grafikai virtuozitásán túl a be­mutatott anyag ismét határozottan aláhúzta, hogy a grafikus Szilva József mind a mai napig vallja és vállalja egykori tanítómesteré­nek, a csehszlovákiai magyarság kiemelkedő képzőművész egyéniségének. Szabó Gyulá­nak mélységesen humánus, emberközpontú hagyatékát. Lipcsey György neve és művészete már szintén jól ismert hazai magyar berkeinkben. Eddigi munkássága alapján, s a mostani tárlaton látott szobrait szemlélve a tárlatlá­togató megállapíthatta, hogy akárcsak Szilva József esetében, az ö munkásságában to­vábbra is elsősorban e táj, szűkebb pátriánk Nagy Teodor fotosorozata Boráros Imréről (Németh Gyula felv.) emberének van központi szerepe. Legutóbbi alkotásai is Dél-Szlovákia, közelebbről a Csallóköz emberének robusztus, gyöngéd, bánatos, vidám, elszánt, határozott vonásait hordozzák magukon. A táj emberével négyük közül talán a színész. Boráros Imre kerül a leggyakrabban szemtől szembe. Hisz hivatása — és színhá­zunk sajátos küldetése — révén szinte esté­ről estére járja tájaink falvait, kisvárosait, hogy a színpadról, a pódiumról a kimondott szó erejével, szépségével próbálja meg for­málni a nézők tudatát, látásmódját, mint ahogy teszik azt társai, kollégái az ecsettel, vésővel, a fényképezőgép lencséjével. A tár­latnyitóra készített összeállítása élmény­­számba ment, s bizonyította, hogy az ilyen jellegű párosításban is lehet egyenrangú partnere a kimondott szó a képzőművész által vizuálisan megfogalmazottaknak. A fotográfus Nagy Teodor művészi tény­kedése a szélesebb berkekben még tán ke­vésbé ismert. Ö volt az, aki fényképezőgépé­vel „elleste" három kollégájának műhelytit­kait, részben tehát az ő lencséje által nyíltak meg a már említett műterem- és műhelyaj­tók. Azt hiszem, minden kockázat nélkül elmondható róla, hogy a kiállításon látott riportjellegű fotói jóval többet hordoznak magukon a míves mesterségbeli tudásnál, hogy elmélyült látásmódot és megközelítést tükrözve vallanak alkotójuk művészi tehetsé­géről. Az optika és a fotokémia segítségével neki is sikerült hűen megrajzolnia három kollégájának jellegzetes emberi, művészi vo­násait a kibamított fotópapírokon. Úgy érzem, a Csemadok Galéria látogatói egy jól sikerült kísérleti, improvizatív találko­záson vehettek részt. NÉMETH GYULA INNEN­A minszki óragyárban elkészült a mi­niatűr ébresztőórák első sorozata. Az új termék kulcstartó formájú, konstrukci­ója szilárd és megbízható, maga a szerkezet nagyon pontos. A miniórák elemmel működnek. Anasztazi loannides görög autószerelő mester nem javít repülőgépeket, a kise­lejtezett gépmadarat csak azért erőlköd­­te fel műhelyének teraszára, hogy felhív­ja az arra száguldó autósok figyelmét. Hogy eredeti elgondolásából minden­képpen haszna legyen, a repülőgépben kisvendéglőt rendezett be. A Bulgária '85 ifjúsági feltalálók világki­állításon a legnagyobb sikert az a 10 sportkocsi aratta, amelyet szovjet ama­tőr autókonstruktőrök alkottak és a sa­ját „lábukon" érkeztek Plovdivba. Az 1985. esztendő legnagyobb rúgása! A felvétel az NSZK Bundesligájának egyik mérkőzésén készült. 8

Next

/
Thumbnails
Contents