A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-07 / 6. szám
KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: BALÁZS BÉLA: KONGRESSZUSRA KÉSZÜLÜNK MÁCS JÓZSEF: VENDÉGEK BELLEVUEBEN MIKLÓSI PÉTER: A BŰN NYOMÁBAN ZS. NAGY LAJOS: RENDETLEN NAPLÓ Dr. GYÖRGY ISTVÁN: NEMZET, NEMZETISÉG, NEMZETI TUDAT P. ZACHAR: VILNIUSBAN Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN Sapkát, kalapot még mindig nem hord. Hullámos, göndör haja máig nem hagyta cserben. Csak éppen a színe változott fehérre. Tekintetének nyíltsága viszont a régi. Legalább harminc éve ismerem. A CSISZ Központi Bizottságán találkoztam először vele. Közvetlen, barátságos és szókimondó fiatalember benyomását keltette bennem. Akkor még csak keveset tudtam róla. Vereknyén (Vrakuňa) született, ott járt magyar elemibe, s Bratislavában magyar polgáriba. Azt csupán most tudtam meg, hogy munkás édesapja a kommunista párt vereknyei helyi szervezetének 1932-ben az egyik alapító tagja volt. Tehát már gyermekkorában magába szívta az eszmét. Nem sima az életútja. A polgári iskola elvégzése után géplakatos vagy kazánkovács szeretett volna lenni, de végül is a kőműves szakmánál kötött ki. 1945-ben kétféle értelemben is felszabadult. Még ugyanebben az évben belépett a kommunista pártba. 1949-ig segédként dolgozott az építőiparban, amelynek az államosításában maga is részt vett. Aztán egy napon hivatták a kerületi pártbizottságra, ahol azt mondták, hogy a CSISZ kerületi bizottságára megy dolgozni, a Csallóköz magyar fiataljait fogja beszervezni az ifjúsági szövetségbe. Aztán később, 1954-ben, vagyis egy további napon, közölték vele, hogy Moszkvába küldik egyéves központi Komszomol-iskolába, ahonnan visszatérve már a CSISZ kerületi titkára. Rá egy évre megteszik osztályvezetőnek a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságán. Azokban az években történt mindez, amikor a fiatalokat a szocializmus eszméjének, a falusi felnőtteket a szövetkezeti gondolatnak kellett megnyerni. Ahogy teltek-múltak az évek, egy újabb napon már arra figyelmeztették, hogy kiöregedett a CSISZ-ből, a pártközpontban várja felelősebb munka! 1961-től 1971-ig az SZLKP KB székhazából láttam gyakran kijönni. A szervezési osztály dolgozójaként az ifjúsági szövetség munkáját irányította onnan is. Szíve szerint talán CSISZ-es ma is, sőt egészen biztosan az, hiszen ahogy öregszik az ember, úgy gondol egyre többet a. régi szép időkre. Mozgalmas élete volt, de sohasem annyira mozgalmas, hogy a saját képzését elhanyagolta volna. A hatvanas években levelező tagozaton leérettségizett, s 1971-ben jogi doktorrá avatták a Komenský Egyetemen. Ugyanebben az esztendőben kinevezték a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya nemzetiségi tanácsa titkárának, egyúttal a kormányhivatal nemzetiségi főosztálya vezetőjének. De most már átadom a szót dr. Sziegl Ferencnek. — Elöljáróban mindjárt azt szeretném hangsúlyozni, hogy a nemzetiségi alkotmánytörvény, a kormányszintű nemzetiségi tanács, a kormányhivatalon belüli nemzetiségi főosztály csehszlovákiai sajátosság. Éveken keresztül gopd volt, hogyan végezze felelősségteljesen sajátos munkáját, hogyan épüljön be az állami szervek rendszerébe. Keveset hallatunk magunkról, pedig az eltelt években a nemzetiségi élet minden lényeges területét érintő kérdéssel foglalkoztunk. — Konkrétan mivel? — A magyar és az ukrán nemzetiség által lakott járásokban állandóan figyelemmel kísérjük a gazdasági fejlődés mértékét, a kultúra és az oktatás helyzetét, a Csemadok és az ukrán kulturális szövetség munkáját, a kétnyelvűség betartását stb. Egyszóval szorgalmazzuk mindannak a végrehajtását, ami az Alkotmányból, az alkotmánytörvényböl és a CSKP kongresszusi határozatából következik. Tapasztalataink szerint az emberek szo-SZIEGL FERENC, az SZSZK kormánya nemzetiségi tanácsának titkára ciális helyzete, életkörülménye a szóban forgó járásokban jó, az iskolai hálózat és az új művelődési házak sokasága pedig annak bizonyítéka, hogy az egyes minisztériumok, központi hivatalok, nemzeti bizottságok figyelemmel kísérik az életet ezekben a járásokban. — Milyen feladatokat kell megoldanotok? — A nyolcadik ötéves tervben vannak bizonyos részfeladatok, amelyeknek a megoldása fontos. Ilyen például a Rimaszombati járás további iparosítása. A nemzetiségi tanács tekintélyét latba vetve hozzá kívánunk járulni egy olyan iparág továbbfejlesztéséhez, amely leköti a férfi munkaerőt a járásban. Az oktatás területén szintén megnövekedett igényekkel kell számolnunk. Azon kell lennünk, hogy a csehszlovákiai magyar fiatalok ne érjék be az alapiskolai végzettséggel. Miért mondom ezt? Mert gimnáziumainkban a telítettség osztályonként és szlovákiai méretben 28,7 tanuló. A magyar gimnáziumokban 23,5 tanuló. A szakközépiskolákban szlovákiai méretben 32, a magyar szakközépiskolákban 28. Többet foglalkozhatnának ezzel az áldatlan helyzettel a pedagógusok! A sajtó is következetesebben szorgalmazhatná a továbbtanulást! Sajnos, nem egy olyan középfokú iskolát tudnék említeni, ahonnan a tanulók nem jelentkeznek főiskolára. — Van-e statútuma a nemzetiségi tanácsnak? — Van. Tartalmazza a kezdeményezés és a tanácsadás jogát a kormány számára és a minisztériumok tevékenységével összefüggésben ellenőrző munkát is végzünk. Bizonyos időszakokban ellenőrizzük, hogyan teljesítik a nemzetiség életével kapcsolatos kormányhatározatot. — Munkaterve is van? — Természetesen. A kormány programjára épül és magában foglalja a nemzetiségi élet aktuális kérdéseit. A tanács évente kétszer-háromszor ülésezik. Legutóbb 1985 októberében tárgyalt a nemzetiségi oktatásügy kérdéseiről, a magyar és az ukrán tanítási nyelvű iskolák tankönyvellátottságáról és a szlovák nyelv tanításában elért pozitív eredményekről. Értékelte a közép- és főiskolák vonatkozásában a felvételi vizsgák eredményeit, különös tekintettel a magyar tanulók részarányára, a gombaszögi és svidníki országos nemzetiségi kulturális rendezvényeket. Megtárgyalta továbbá a CSKP nemzetiségi politikájának érvényesítését a Töketerebesi járásban. Szó volt ezen az ülésen a MATESZ-székház építéséről is és nyugodtan elmondhatom, hogy a színház a saját épületébe költözhet ebben az esztendőben. — Hány tagja van a nemzetiségi tanácsnak? — Huszonnyolc. Elnöke Július Hanus, a kormány első alelnöke. A titkárság öttagú. Előkészíti a nemzetiségi tanács ülését, véleményezi az előterjesztett anyagokat. A kormányhivatali teendőkből is kiveszi a részét. A nemzetiségi tanács tagjai között találjuk több minisztérium vezető tisztségviselőjét, a párt- és állami szervek kerületi és járási funkcionáriusát, valamint a tudományos és kulturális élet személyiségeit. — Milyen a nemzetiségi tanács titkársága, a Csemadok és az Ukrán Kulturális Szövetség Központi Bizottsága között az együttműködés. — Sidó Zoltán és Fedor Kováč, tehát a két kulturális szövetség elnöke tagja a nemzetiségi tanácsnak, amely a kulturális minisztériummal karöltve segíti a két szövetség munkáját. Itt jegyzem meg, hogy én is régóta tagja vagyok a Csemadok Központi Bizottságának. — Fontosnak tartod a hivatalodat és a beosztásodat? — Igen. — El tudnál képzelni magadnak nyugodtabb helyet? — Igen. — Nem érzed nyomasztónak a felelősség súlyát ? — Soha nem szerettem a nyugodt, felelősségtől mentes helyeket. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely a forradalmi átalakulás éveiben edződött meg. — Találkozol-e rázós kérdésekkel? — Ilyenek is adódnak. De munktársaimmal mindig megértésre találunk a legfelsőbb párt- és állami szervek vezetőinél, a kormány elnökét is beleértve. Kölcsönösen abból indulunk ki, hogy a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságának, testvériségének és egységének a biztosításával hazánk vezető osztályának az érdekét szolgáljuk. Munkámat nagy mértékben segíti, hogy hosszú évekig dolgoztam a CSISZ, majd később az SZLKP Központi Bizottságán. Olyan nemzedék nőtt fel mellettem, amelynek a tagjai közül sokan töltenek be fontos párt- és állami tisztségeket. Velük nyugodtan megbeszélem a rázós kérdéseket is. Barátokat a kerületi, járási párt- és állami szervekben is találok, a szerkesztőségekben is, az írók és a tudományos dolgozók körében is. — Elégedett vagy az életeddel ? Bólint. — A nemzetiségek életével ? — Általában azzal is, de mindnyájan jobban is kihasználhatnánk a lehetőségeket. — Társadalmi megbecsülésed? — A köztársaság elnöke Az építésben szerzett érdemekért kitüntetést adományozta 50. születésnapomra. — Feleséged? — Az Új Ifjúság szerkesztőségi titkára. — Szenvedélyed? — Váltakozva az unokám és az olvasás. — Ötvenkilenc éves vagy. Gondolsz a nyugdíjas korodra, a csendesebb napokra? — Nem szeretek rá gondolni. BESZÉLGETETT: MÁCS JÓZSEF PRANDL SÁNDOR FELVÉTELE 2
