A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-31 / 5. szám
OEONMT Bob Geldof, az afrikai éhezők megsegítésére rendezett mammuthangversenyek elgondolója afrikai körútja után, amelynek során ellenőrizte, hogyan osztják el a Live AID koncertek bevételét, kijelentette, hogy további akciókat szervez. Meggyőződése, hogy sikerül állandó jellegű, világméretű összefogást létrehoznia az éhínség leküzdésére. Még nem árulta el, mit tervez, csak annyit mondott, hogy újabb elgondolásaihoz viszonyítva a hangversenyek jelentéktelenek. A képen az Afrikából visszatért Geldof a strassbourgi repülőtéren, kislányával, Fifi Trixibellel. A zágrábi Műszaki Múzeumban ritkán látható kiállítás nyílt, amelyen hajómaketteket és tengerészcsomókat mutattak be a tengerészettel kapcsolatos hobbikkal foglalkozó modellezők. A kiállításnak propaganda-jellege volt, ugyanis annak ellenére, hogy tengeri ország Jugoszlávia, ezzel a szép időtöltéssel kevesen foglalkoznak. A képen egy hajdani dubrovniki vitorlás modellje, Mile Bijelió, zágrábi hajómodellező szép mun-Szabad egy táncra ? HAIIjOTTTJK^ EGY MÚZEUMI KIADVÁNYRÓL Járási múzeumaink az utóbbi években egyre gyakrabban jelentkeznek tudományos és ismeretterjesztő kiadványaikkal, ami a szellemi élet vidékén való meghonosodásáról és megerősödéséről vall. Még akkor is így van ez, ha — mint a mi esetünkben — éppen fővárosi kutató munkájának helyi megjelentetéséről van szó. Marta Sigmundová: Rodinný život a obyčaje v obci Sikenica, časť Veľký Pesek (A családi élet és szokásai Nagypeszeken) című néprajzi dolgozata szervesen kapcsolódik ugyanis a lévai Barsi Múzeum kiadványainak sorához (Levice, 1985). A munka lényegében két nagyobb részre bontható: az elsőben a település történetére, társadalmi viszonyaira, a helyi családszerkezetre, rokonsági rendszerre vonatkozó adatok fölsorakoztatásával és elemzésével a szerző ismerteti azt a közeget, amelyben a kiadvány második részében bemutatásra kerülő néprajzi jelenségek éltek. Ez a második rész az emberélet három nagy fordulójához, a születéshez, házassághoz és halálhoz kapcsolódó hiedelmeket, szokásokat tartalmazza. Amíg a születéssel-keresztelövel és a halállal-temetéssel kapcsolatban amolyan állóképet rajzolva, nagyjából a két világháború közötti viszonyokat mutatja be, addig a házasság-lakodalom esetében két „modellt" rajzol meg: egyet a harmincas, egyet pedig a nyolcvanas évekből. A mindössze 100 példányban, sokszorosított formában készült kiadványhoz viszonylag gazdag képmelléklet és magyar nyelvű összefoglaló járul. Ez utóbbi esetében csak sajnálhatjuk, hogy a bosszantóan sok stilisztikai, grammatikai hibát, valamint a gyakori szakszerűtlen nyelvi fordulatokat, forditásbeli hiányosságokat nem sikerült elkerülni. A szociográfiai ihletettségű, de lényegében a leíró néprajz klasszikus módszerével készült munka hasznos adalék a Garammente népi kultúrájának alaposabb ismeretéhez. Liszka József Tüskés Tibor: UTAK EURÓPÁBA Tüskés Tibor, a neves dunántúli író, aki nemrégiban Illyés Gyula monográfiáját adta közre, ezúttal útirajzzal lepett meg bennünket. A könyv a szlovákiai magyar olvasók számára azért is érdekes, mert rólunk is szó esik benne. Tüskés európai utazásainak élményeit köti csokorba, s mivel ezek az utazások eléggé esetlegesek, a körülményekhez és lehetőségekhez mértek, az úti beszámoló is ezekhez a korlátokhoz igazodik. A könyv rövid bevezetővel kezdődik, amely majd a régi nagy magyar útirajzírókat említi, Tótfalusi Kis Miklóst, Szepsi Csombor Mártont és másokat, akik már századokkal előtte bejárták Európát, hogy ismerkedjenek a nagyvilággal. „Nálunk a külföldet járásnak nagy hagyománya van." — állapítja meg Tüskés, de én inkább az ellenkezőjét mondanám, hiszen az a néhány magyar utazó, aki könyvet is írt utazásáról, azt sejteti, hogy az egykori magyar honból alig-alig rándultak ki külországokba, hiszen nagy nehézségekbe ütközött az utazás. A pálma mindenképpen a tengerrel bíró országoké volt és marad is. Amit Tüskés rólunk ír, eléggé elnagyolt és hiányos, hiszen Szlovákia fővárosán kívül alig néhány helyen fordult meg. Ugyanez a helyzet az erdélyi utazással. Tamási Gáspárról sem tudott már olyat mondani, amit meg nem írtak volna. Sok a könyvben a bedekker anyag, a statisztika és egy-egy zenész vagy festő sorsára vonatkozó életrajzi adat, észrevétel. Többet kapott volna az olvasó, ha egy-egy ország mindennapi életébe is betekinthetett volna. Viszont nem lehet azt állítani, hogy nem olvasmányos a könyv, különösen Olaszországról, Svájcról és Franciaországról kapunk színes leírásokat, kidolgozottabb élménybeszámolót. Vegyes útirajz, vegyes élmény, s nem mindig egyenletes mesélökedv. Ennek ellenére hasznos könyv, mert az író útikönyvének olvasásával ismeretséget köthetünk olyan idegen tájakkal, ahová ma is kevés ember juthat el.-dénes-HÁROM ZONGORAMŰVÉSZ A Szlovák Filharmónia november végén és december elején három szép és változatos dramaturgiájú hangversenyt adott a Szlovák Filharmónia koncerttermében. Mindegyik alkalommal egy-egy zongoraverseny is felcsendült neves zongoraművészek tolmácsolásában. Mozart szívesen komponált olyan zenemüveket, amelyekben a zongora játssza a főszerepet. Élete egyik legboldogabb periódusában, házassága első éveiben, szinte egymás után 15 versenyművet alkotott kedvenc hangszerére, ezeket neves pianistaként saját maga mutatta be Bécs közönségének. Ennek a tizenötös sorozatnak harmadik darabja a C-dúr versenymű (Kohl 415), melynek megszólaltatója a Szlovák Filharmónia termében a szovjet Lazar Berman volt. A másik versenymű (Köchl 537) D-dúrban íródott, s megkülönböztető jelzőként a „koronázási" melléknevet kapta, mivel II. Lipót koronázása alkalmával mutatta be Mozart Frankfurtban. Ezt a versenyművet az Angliában és Amerikában tanult japán művésznő, Hiroko Nakamura szólaltatta meg. A két Mozart-mű tolmácsolását nem lehet közös nevezőre hozni, s ez markánsan dokumentálja, hogy még a nagyoknak is súlyos problémát jelent Mozart stílusának meghódítása. A temperamentumos és bravúros Liszt-művek megszólaltatójaként ismert Berman pompás technikával, de túl visszafogottan, a Mozartra annyira jellemző életteli báj és elevenség nélkül tolmácsolta a salzburgi mester zenéjét, s így némileg ellentétbe is került a Szlovák Filharmóniát dirigáló Libor Pešek koncepciójával. Japán vendégünk közelebb került a legitim, nálunk is mércét adó bécsi stílusirányzathoz, bár pompás technikával játszott, a teljesség helyett mégis inkább a mű fényét, ragyogását és lendületes vonalát állította előtérbe. A különben roppant megnyerő színben bemutatkozó fiatal szovjet karmester : Pavel Kogan, akit pár éve még hegedűsként hallottunk, sem tudta maradéktalanul tolmácsolni Mozart partitúráját. A harmadik est szólistája az attraktív megjelenésű, Párizsban nevelkedett török művésznő, Gülsin Onay volt, az ő teljesítménye keltette a legegységesebb benyomást. Igaz, valamivel könnyebb úton járt, mint művésztársai, mikor Rahmanyinov népszerű, második c-moll versenyművét választotta, ráadásul a sors is kegyes volt hozzá, hogy a kísérő zenekart Zdenék Košler dirigálta. A művésznő pompás technikai felkészültséggel, kifinomult érzéssel tolmácsolta a mű romantikus pátoszát. Varga József MÉDEIA Antik dráma meglehetősen ritkán szerepel színházaink műsorán. Részben így adósságtörlesztésnek is tekinthető a bratislavai Kis Színpad december derekán tartott bemutatója, ahol Euripidész tragédiáját: a Médeiát tűzték műsorra. Annak a mélyérzésü, mérhetetlen akaraterejű és önérzetében megalázott lelkű asszonynak a drámáját, aki nem tűrheti az ellene elkövetett gyalázatos hitszegést. Inkább önmagát is boldogtalanná teszi, önnönmagát is megfosztja életének legdrágább kincseitől, a gyermekeitől, csakhogy férjét, aki egyben megalázója is, érdeme szerint megbüntesse. A klasszikus görög dráma és a színpadi megelevenítést vállaló, jónevű művészekből álló alkotóközösség révén ezen az estén együtt van minden, ami a jó színházhoz kell. Az antik dráma, Jozef Ciller izgalmas díszlete, aki ráérez az ókori tragédia és a léte peremére kitaszított ember sorsképe közti rokonságra, no meg Ľubomír Vajdička rendezésének az a szándéka, hogy a hamis aktualizálás csapdáit elkerülve úgy pörgesse a drámát, hogy az a legismerősebb, számunkra a legmegrendítöbb arculatát fordítsa felénk. Szerencsésnek mondható a szereposztás is. Médeiaként Anna Javorková eddigi pályafutásának egyik legerősebb alakítását nyújtja. Jászonként megbízható partnere ebben Michal Dočolomanský, Kreón figuráját pedig Peter Mikulík oldja meg egyénien. Megbízhatóan működik a kórus is, ahol elsősorban Magda Vášáryová viszi a prímet. Az összbenyomás azonban mégsem olyan átütő, mint remélhető lenne. Igaz, az Euripidész világát idéző bonyolult társadalmi s lélektani ellentmondások mind ott vannak az előadásban, ám furcsa mód épp e problématelitettség miatt támad hiányérzetünk. Az előadás ugyanis ezeket a problémákat jószerivel csak felvonultatja, leltárba veszi. A mozzanatok pontosabb értelmezéséhez, az antik tragédia mába szóló üzenetének precízebb megfogalmazásához még egy lépés kellett volna. Mindebből persze nem az következik, hogy az antik drámakincset jobb kiaknázatlanul hagyni. Ellenkezőleg: gyakrabban kellene játszani. Miklósi Péter 9
